Rossz, rosszabb és legrosszabb forgatókönyvek várnak Hongkongra

A hónapok óta tartó hatalmas tömegtüntetések után tavaly novemberre szinte háborús állapotok alakultak ki két hongkongi egyetem épületénél a magukat elbarikádozó demokráciapárti tüntetők, illetve az ellenük kivezényelt hongkongi rendőrök között. Összecsapások korábban is előfordultak, de a harc hevessége, illetve a napokon át tartó ostromállapotokról készült felvételek új szintet jelentettek.

Így látták ezt Pekingben is, legalábbis a pekingi kormány hongkongi ügyekért felelős tagja, Han Cseng miniszterelnök-helyettes arról beszélt egy májusi pártrendezvényen, hogy az egyetemeken tapasztalt erőszak volt az, ami végül rávette a pekingi vezetést arra, hogy keményebben lépjenek fel Hongkong ügyében. 

Rendőrök vesznek őrizetbe egy demokráciapárti tüntetőt Hongkongban, 2020 május 24-énFotó: Miguel Candela/Anadolu Agency via AFP

Ez persze a hivatalos kínai narratíva, szóval nehéz megmondani, mennyi igaz belőle, de az biztos, hogy Peking idén tényleg új lendülettel látott neki Hongkong bekebelezésének: nemrég részletesen írtunk arról, hogy a koronavírus-járvány okozta helyzetet is kihasználva hogyan vált pillanatok alatt nyilvánvalóvá, hogy innen már nem nagyon lesz visszaút.

A kínai beavatkozás legfőbb eszköze az új nemzetbiztonsági törvény lehet, melynek megalkotására a kínai pártelit már május végén rábólintott, és a jelenlegi feltételezések szerint akár egy hónapon belül meg is születhet. Ez a törvény a hongkongi minialkotmány, az Alaptörvény 23. cikkelyének hatályba helyezését jelentené: ez a cikkely írja elő a városállamot kormányzó testület, a Törvényhozó Tanács (LegCo) számára, hogy alkossanak meg egy törvényt, mellyel büntethető lehet a Kínai Népköztársaság elleni zendülés, a hazaárulás és a felforgatás is.

Hongkong 1997-ben került vissza Kína fennhatósága alá, és elvileg 50 éven át, 2047-ig a megállapodások értelmében az „egy ország, két rendszer” elv van érvényben, azaz Hongkongot különleges státusz és jogok illetik meg. A nemzetbiztonsági törvény pedig azóta sem született meg, bár voltak rá kísérletek: 2003-ban az akkori kormányzó ugyan megpróbált elfogadtatni egy hasonló törvényt, de a hatalmas tömegtüntetések és több vezető politikus tiltakozása és lemondása miatt végül nem lett semmi a törvény elfogadásából. 

A hongkongi alaptörvény nagyon egyértelműen fogalmaz azzal kapcsolatban, hogy ezt a törvényt a városállamot irányító LegCo-nak kell megalkotnia, és ugyan Peking tett azért, hogy a városállam élén hozzájuk hű vezetők lehessenek csak (erről korábban részletesen írtunk), a tanácsba szép számmal kerültek be rendre demokráciapárti képviselők is. Épp ezért szokták elemzők azt állítani, hogy a LegCo-n csak úgy lehetett volna keresztül nyomni egy ilyen törvényt, ha Peking a teljes ellenzéket erővel félreállította volna, ez azonban időigényes és heves tiltakozásokat kiváltó folyamat lenne. 

A törvényhozás biztonsági őrei viszik ki a demokráciapárti képviselőt, Raymond Chant a LegCo ülésterméből, 2020 május 8-ánFotó: ANTHONY WALLACE/AFP

Ehelyett egy kerülőutat választottak, amivel Peking a szövetségeseit is meglephette, ugyanis egy látványosan jogsértő eszközhöz nyúltak. Erről írt hírlevelében a Hongkongban kutató amerikai Trey Menefee, akinek írásai a tüntetésekről, illetve a hongkongi társadalomról sokat idézett forrássá váltak az elmúlt években. Mint Menefee írja, Hongkong alaptörvényének 3. melléklete lehetővé teszi, hogy Peking törvényekkel egészítse ki az alaptörvényt, amennyiben azok védelmi, vagy külpolitikai kérdésekhez kapcsolódnak és a lépés nem érinti a régió autonómiáját. Ez a kiskapu eddig egy meglehetősen súlytalan funkciót töltött be, nemzeti ünnepek kijelölésére és diplomáciai megállapodások megkötésére használták. Most viszont Hongkong történetének legellentmondásosabb és hatalmas jelentőségű törvényét vinnék így keresztül. 

Szintén növeli a felháborodást és a bizonytalanságokat, hogy egyelőre senki nem tudja, Peking pontosan mit tervez majd beleírni a törvénybe. Papíron a cél a terrorizmus elleni küzdelem, és ez a nemzetbiztonsági törvény egy sor olyan dologra lesz alkalmazható, melyet a világ számos demokratikus országában is alkalmaznak, ugyanakkor a Hszincsiangban kiépített gigantikus megfigyelő állam, illetve a koncentrációs táborokba zárt rengeteg ujgur története elég élesen megmutatja, hogy Kínában nem ugyanazt értik a nemzetbiztonsági szempontokon, mint a világ legtöbb országában. 

Menefee szerint nem sok tiltakozás lenne a nemzetbiztonsági törvénnyel szemben, ha lehetne tudni, hogy azt azok ellen tervezik bevetni, akik erőszakkal akarjak elmozdítani a Kínai Kommunista Pártot a hatalomból, vagy mondjuk a városállamban Peking szerint működő CIA-sejteket akarnák általa felszámolni. És egy nagyon kis esélye persze még van annak, hogy a törvény végül csupán ilyen célokból fog megszületni. 

Ugyanakkor ebben bízni nem érdemes, és erre épp Peking ad okot: a hivatalos állami propaganda és jelentősebb pártfunkcionáriusok sem ebben a szellemben beszélnek a törvényről, hanem inkább mint egy olyan eszközről, melynek segítségével végre meg lehet szüntetni a hongkongi „problémát”. Ahogy Peking abból sem csinál titkot, hogy a kínai hírszerzés ügynökei hivatalosan is meg fognak jelenni a városállamban, ahogy ezt a törvény lehetővé teszi. 

Civil ruhás rendőrök által őrizetbe vett fiatal tüntető május 10-énFotó: ISAAC LAWRENCE/AFP

Hogy milyen gondolkodás lehet a meghatározó a pártelitben, azt elég jól összefoglalta tavaly Vang Csi-min, aki akkor a kínai kormányzat vezető képviselője volt a városállamban. Vang arról beszélt, hogy a hongkongi kormánnyal és a KKP-vel szembeni tiltakozásra az egyetlen reális indok anyagi természetű lehetne, azaz a vagyoni egyenlőtlenségekben, illetve a társadalmi mobilitás hiányában lapulhatna, de mivel Hongkongban nem ez a helyzet és a tüntetők sem emelték ki ezeket az okokat, a tüntetések célja a KKP megbuktatása. 

Vang befolyásos politikus és tagja a Központi Bizottságnak, így szavai elég precíz betekintést nyújtanak abba, hogy a kínai pártelit hogyan gondolkodik a hongkongi kérdésről. És szerinte azok, akik általános választójogot akarnak Hongkongban, valójában egy Peking-ellenes új kormányt akarnak megalkotni, a hatalomátvételük után pedig a városállam egy Kínán belüli központja lehetne azoknak az erőknek, melyek „színes forradalmakat" akarnának elindítani Kína szárazföldi részén is. Beszélt tavaly arról is, hogy az önrendelkezésért küzdő szervezetek és személyek valójában mind elszakadás- és függetlenségpártiak, és hasonlóan a Szovjetunió esetéhez, ahol a nacionalista mozgalmak megjelenése is kellett a széteséséhez, a szeparatista mozgalmak veszélyt jelentenek a Párt és a kínai államra is. 

Ez az a légkör, melyben akár heteken belül megszülethet az a törvény, melynek részleteiről még mindig alig tudni valamit. Ebben a helyzetben természetesen csak találgatni lehet, és ezt tette Menefee is: írásában három forgatókönyvet vázolt fel azzal kapcsolatban, hogy mit hozhat a törvény, a felmerülő legkevésbé rossz verziótól a legrosszabb felé haladva. 

  • Még nem totális elnyomás

A „legjobb” forgatókönyv esetében a nemzetbiztonsági törvényt csak az erőszakos tüntetések elleni elrettentésként alkalmaznák, és nem lesz visszamenőleg hatályos. Viszont várhatóan jelentősen megnöveli majd a büntetési tételeket: jelenleg zavargásokban való részvételért 10 évnyi börtönt lehet kiszabni, de ha valaki bűnösnek vallja magát, jellemzően ennek a felét kapja. Arra lehet számítani, hogy súlyosbodik majd a tényállás, felforgatási kísérletként fogják kezelni ezeket az eseteket, és hasonlóan a makaói nemzetbiztonsági törvényhez, 10 és 25 év közötti büntetéseket szabhatnak majd ki érte. 

Menefee az „ölj meg egy csirkét, hogy elijeszd a majmokat” stratégiájának nevezi ezt a forgatókönyvet, melynek bevezetését pár száz súlyos börtönbüntetés követhetné, hogy ezzel vegyék el a hongkongiak kedvét, hogy a 2019-ben történtekhez hasonló tüntetésekben vegyenek részt. A törvény hatályba lépése után válhatóan felgyorsulnának az ítélkezések is (Peking régi kritikája a hongkongi igazságszolgáltatással szemben, hogy nagyon lassan születnek ítéletek, és azok nem elég szigorúak), és több ismert demokráciapárti vezetőt lehetne így évtizedekre rácsok mögé zárni. Az is valószínű, hogy a bíróság előtt nem kell majd nagyon kemény bizonyítékokat bemutatni, az is elég lehet akár egy sikeres vádemeléshez, ha valaki egy zavargás közelében járt. 

Fotó: EyePress News via AFP

Gyorselemzése szerint az új törvény arra is alkalmas lehet, hogy a 2019-es tüntetések után őrizetbe vett és jelenleg is fogva tartott kilencezer hongkongi közül is megpróbáljanak minél több mindenkit megtörni, és rajtuk keresztül megfigyelni a demokráciapárti csoportokat. De ebben az esetben az új törvény még nem hozna totális elnyomást, nem korlátoznák teljesen a szólásszabadságot: Menefee példája szerint akár függetlenségpárti szórólapokat is lehetne osztogatni, mindaddig, amíg abban nem hívnak fel erőszakra. 

  • Visszamenőleg is hatályos lehet

A második forgatókönyv egyrészt mindent tartalmaz, amit az első, de van benne két további fontos elem: egyrészt a törvény visszamenőleges hatállyal lép életbe, és belekerül tényállásként a lázadás szítása is, illetve megjelenik benne lehetőségként a külföldi befolyásolás tényállása. A visszamenőleges érvényesség egyben azt is jelentené, hogy a jelenleg őrizetben lévő 9 ezer emberre sokkal súlyosabb büntetések várhatnak. A lázadás szításának beemelése pedig azért lenne fontos változtatás, mert így a nem erőszakos bűncselekmények miatt őrizetbe vett emberek ellen is keményebb ítéleteket lehetne hozni. 

A hongkongi tüntetések történetében egy gyakori letartoztatási ok volt az illegális rendezvényeken való részvétel, amiért általában pár nap után ki is engedték az embereket, de ha esetleg ítélet született, az is maximum egy évnyi börtön lehetett. A változtatás következtében viszont többszörösére nőne a kiszabható büntetés mértéke, és innentől kezdve egy hongkongi zászló kirakása vagy egy függetlenségpárti beszéd elmondása is vádemelésre adhatna okot. 

Ennek a forgatókönyvnek az esetében azonnal több tízezer ember ellen emelhetne vádat az ügyészség. Menefee elemzésében ez még nem a legrosszabb reális forgatókönyv, mert ekkor még csak fenyegetnék a törvény révén a külföldi szervezeteket, NGO-kat és a külföldi sajtót, de megelőlegezendő a diplomáciai kríziseket, nem lépnének fel ellenük. Miközben a hongkongi polgárokra itt már jóval kemény büntetések várhatnának, a külföldi szereplőket ekkor még inkább elrettenteni szeretné a kínai kormány. Menefee szerint ebben a felállásban a Kínai Kommunista Párt célja, hogy minél többen elmeneküljenek a városállamból, és csak azokat tartóztatnák le, akik az ellenállásban gondolkodnak. Mint írja, ez az a forgatókönyv, amikor ő is komolyan elkezdené tervezni, hogy hova költözzön Hongkongból. 

  • Leleplezni a külföldi ügynököket 

A harmadik és Menefee szerint jelenleg a legrosszabb reális forgatókönyv esetében miközben minden megvalósul, ami már az első két forgatókönyvben felmerült, ezek mellé betiltják a nemzetközi civil szervezeteket is, a külföldi újságírókat pedig ugyanolyan mértékű megfigyelésnek és zaklatásnak teszik majd ki, mint az jelenleg a szárazföldi Kínában is történik. Innentől minden demokráciapárti és ellenzéki szervezet állandó megfigyelésre számíthat, és a kínai hírszerzés folyamatosan a pénzügyeikben turkálna, hogy a nyugati finanszírozás nyomait keressék. 

Ennek a felállásnak az esetén az összes ellenzéki politikus vagy elmenekül vagy börtönbe kerül, többé már egy demokráciapárti fotót sem lehetne büntetlenül megosztani az interneten, vége lesz a független sajtónak és a közösségi oldalakról eltűnnek majd a demokráciapárti hangok. 

Ha ez a forgatókönyv valósul meg, akkor a KKP-nak komoly diplomáciai viharokra kell felkészülnie, miközben jó eséllyel több százezren menekülnek majd el a városállamból, ahol közben sok ezer embert állítanak majd bíróságok elé olyan vádakkal, melyekre korábban csak a szárazföldi Kínán volt példa. De mégsem kizárt, hogy Peking elmenjen eddig, ha úgy találják, hogy így tudják „pacifikálni” Hongkongot. 

Menefee szerint ha ezeknél rosszabb forgatókönyv valósulna meg, akkor Hongkong gyakorlatilag Tibet vagy Hszincsiang útjára lépne rá, és ő maga inkább arra számít, hogy fokozatosan fognak rosszabbodni a dolgok: az első forgatókönyv egyes elemeit még idén nyáron hatályba léptethetik, utána pedig figyelni kell majd az olyan aggasztó jelekre, mint például a kínai bírók áthelyezése a nemzetbiztonsági ügyekben döntő hongkongi bíróságokra, vagy hongkongi bebörtönzöttek átszállítása a szárazföldi Kínába. 

Mindenesetre az új törvény első éles bevetése már idén nyáron eljöhet: Hongkongban ugyanis szeptemberben választásokat tartanak, és mivel tavaly novemberben az önkormányzati választások elsöprő demokráciapárti győzelmet hoztak, sokan számítanak arra, hogy a törvényt már a választások előtt hatályba helyezik, hogy ezzel próbálják meg akár kizárni, akár elrettenteni a demokratikus oldal jelöltjeit. Hongkongi politikusok már most arra számítanak, hogy a legismertebb ellenzéki szereplők nem indulhatnak majd a választáson, többek között azért, mert a tüntetések idején a nyugati országok támogatását kérték, ami jó eséllyel jogsértő tett lehet majd az új jogszabály értelmében.