Daniel Hernandez, művésznevén Tekashi 6ix9ine, csak pár hónapja, 2020. áprilisban szabadult a börtönből, éppen házi őrizetben van. Ennek ellenére pont most lett igazán nagy szupersztár (korábban sem volt kicsi). Nyomkövetővel a bokáján készített klipjeivel sorban dönti a rekordokat Instagramon és Youtube-on, a Times Square-en óriási billboard hirdeti, „a király visszatért”.

A pár napja, június 12-én Nicki Minajjal közös TROLLZ című száma már most bőven 100 millió megtekintés felett jár, de lesz az milliárd is. Állítása szerint ez a sláger érte el a legnagyobb nézettséget a hiphoptörténelemben kevesebb mint huszonnégy óra alatt. 6ix9ine most már minden boomerhez is eljuthatott, azokhoz is, akiket teljesen elkerültek az elmúlt évek SoundCloud, emo, mumble rap hullámmai. Nekik szóljon a régi iskola:

„Megismertem egy török srácot
Ki ördögi módon törte a táncot
A crape-et, a jamcsit, a dugóhúzót
Futószalagon a szaltót, az orsót
Hip-hop, és non-stop
Hockey tempó, heavy rap
Csuda reflex, csuda step”

Ha végignézünk a 24 éves New York-i 6ix9ine eddigi pályáján, akkor feltűnő, hogy minden kötelező elem benne van, ami egy klasszikus utcarapper sztoriban benne kell hogy legyen. Szinte már túlzás is. Félig mexikói, félig Puerto Rico-i családból származik. Amikor 13 éves volt apját lelőtték a házuk közelében. Kicsapták az iskolából. Mindenféle bűncselekményekbe keveredett, drogot árult, fegyverrel hadonászott, börtönbe került, majd csatlakozott a Nine Trey nevű New York-i bandához. Aztán, ahogy az kötelező, vérre menő konfliktusba keveredett egy másik rapperrel, Trippie Redd-del. Kiskorúval folytatott nemi kapcsolattal vádolták, elrabolták, kirabolták, verekedett, lövöldözött, majd ismét börtönbe került.

6ix9ine története olyan, mintha babzsákokon heverésző marketingesek gyártották volna le.

De ha megnézzük az új klipjeit, akkor mégsem az ugrik be, hogy megérkezett az új Eazy -E, Ice Cube, Notorious B.I.G. vagy akár Eminem.

link Forrás

Tekashi 6ix9ineban ugyan minden komponens megvan, ami ahhoz kell, hogy súlyos üzenetekkel, szövegekkel, történetekkel, küldetéssel előálló rapper legyen, tehát volna miről mesélnie, de ő nem kifejezetten elbeszélő alkat. Egyszerűbben fogalmazva, nem mond semmit. Dopeman nyelvén, tehát a régi iskola szerint:

nem az a gond vele, hogy csak beszél az útról, de nem jár rajta, hanem, hogy jár az úton, de nem beszél róla.

Daniel Hernandez bőven meríthetne a valóságból, ő mégis inkább egy émelyítően művi, plasztik, szirupos, szintetikus cuccot állít elő, de annyira, hogy ahhoz képes Disneyland egy Tarkovszkij-film. Legutóbbi számában leginkább egy nyalókázó, nyelvet öltögető óvodást alakít, akinek címere a Némó nyomában mesefilmből, a cápa, aki le akar szokni a húsevésről. És miközben a hangjában a grimaszaiban, a lendületében, a flowban ott az utca dühe, az egész produkció érzelmileg és tematikusan is teljesen drámamentes.

6ix9ine-tól távol áll, hogy a világ dolgaira reflektáljon, inkább azokkal a dogmákkal megy szembe, amit ennek a műfajnak a tanárai unalomig szajkóztak már:

„Minden a hitelesség, igaznak, valódinak, eredetinek, őszintének, önazonosnak kell lenni.”

Arról oktatnak, hogy ez a műfaj elvileg úgy indult, hogy jöttek a dühös, fekete arcok, összeráncolt szemöldökkel, fekete ruhában, kemény helyekről, kemény sorsokkal, és kíméletlenül a pofájába vágták a társadalomnak, hogy mi a kínjuk. Ha pedig kitörtek a nyomorúságból, és már fekete Cadillac Escaladeban lobogtatták a dollárkötegeket, akkor sem felejtették el honnan jöttek, kik hozták be az asztalt, kik tették le az alapokat és így tovább. A műfaj legszentebb kötelessége a dühös harc a világgal szemben.

Azzal nem számoltak, hogy majd jön egy generáció, amelyiknek nem a világból, hanem belőlük, meg a szövegeikből lesz elege.

Van ebben egy jó adag dacos trollkodás az egész rapes közeggel szemben. 2019-ben még úgy tűnt, hogy Daniel Hernandezt évtizedekre bezárhatják egy csomó valódi bűncselekmény elkövetéséért. Végül csak két évet kapott, amiből a koronavírus miatt csupán 13 hónapot ült le. Nagyon úgy néz ki, hogy azzal úszta meg a több mint negyven éves büntetést, hogy felnyomott mindenkit, akit csak tudott, ami miatt most 50Centtől kezdve Snoop Doggig sokan nyilvánosan anyázzák. Erre ő nem hadakozni kezdett, nem fenyegetőzött, hanem beleállt, és a Gooba című klipjében magára animált egy patkányfejet.

Márpedig ebben, a magát mindig nagyon komolyan vevő szcénában nem létezik nagyobb szentségtörés annál, mint ha valakiből vamzer lesz.

Persze nem most, és 6ix9ine-al kezdődött a régi iskola elleni lázadás.

Amikor 2018-ban Lil Pumpnak kijött a Gucci Gang című száma, akkor sokan azt gondolták, hogy a rapzene egy korszaka lezárult. A 18 éves zenész mantraszerűen, nyögdécselve ismételgette egy luxusmárka nevét. Büszkén hirdette, hogy semmi mellett nem akar kiállni, és olyan távol van az NWA vagy a Public Enemy világától, mint Makó Comptontól. Az ő hite, bandája, utcája, identitása, gangje már egy divatmárka. Nem akar elmesélni semmit, és távol álljon tőle, hogy bármi mélységet mímeljen. A drog nála már nem a bűn, a partvonalra szorulás, a menekülés vagy a társadalmi problémák szimbóluma, hanem csak egy kiegészítő, mint egy gyémánttal kivert fux vagy egy Gucci táska. A klipben nagy zsák füvet tartott a füléhez, mintha csak telefonálna vele. Ő már nem pénzkötegeket lóbált, hogy mutassa, honnan hová küzdötte fel magát, hanem teli pénzszállító autóból fújatta ki a bankókat, hogy ellepjék Miami egét. A luxusautó nem státuszszimbólum volt, hanem csak egy trambulin, amin addig ugrált, amíg be nem tört a szélvédője.

És azok számára, akik már unták az öregek papolását a tiszteletről, meg a küldetéstudatról, ez a trollrap elég imponáló lehetett.

Közben pedig, ezzel nagyjából egy időben, egy másik vonal is elindult a klasszikus hip-hoppal szemben. XXXTentacion, Lil Peep és mások – a tetovált arcú SoundCloud-rappereknél maradva – a rapzene kanos keménykedésével számolt le. Nem feszítettek, nem beefeltek, nem politizáltak, nem dühöngtek. Pont azzal értek el hatást, hogy egy műfajidegen attitűdöt hoztak be. Szégyen nélkül gyengék, depressziósak, érzelmesek, emósok voltak. Nem harcoltak a világ ellen, hanem annyira fájt nekik az élet, hogy majd belehaltak. Sőt, mindketten belehaltak.

link Forrás

Most pedig itt van Tekashi6ix9ine, aki már annyira nem akar real lenni, hogy gyakran úgy jelenik meg, mint egy vigyorgó anime figura, aki levizeli a nagy fekete-fehér sakktáblát, ahol az elődök a tiszteletért az élet-halál harcaikat vívták. Eljött a respekt vége.