Hunyjuk be a szemünket és koncentráljunk! Erősen. Képzeljük el, hogy Magyarország miniszterelnöke párttársainak zárt körben olyanokat mond, ami nagyon-nagyon kínos, sőt rá és pártjára nézve káros lenne, ha nyilvánosságot kapna.
Tényleg nehéz elképzelni, de próbáljuk meg!
Most jön a még nehezebb rész: képzeljük el azt is, hogy a kormányfő beszédét valaki felveszi és eljuttatja a közrádiónak! Megvan?
Most azok a kevesek, akik eljutottak idáig, próbálják meg elképzelni a lehetetlent: a közrádió leadja a beszéd legkínosabb részeit, és ismétli minden hírműsorában.
Ébredjünk fel, már nem 2006-ban vagyunk, 14 éve volt az őszödi beszéd, hanem 2020-ban, amikor a közmédia fel lett szabadítva a balliberális terror alól.
A közszolgálati média évek óta bizonyítja, hogy szolgálatban nincs párja, és ezt mindig képes fokozni. Most a jelek szerint leginkább arra van szükség, hogy bátorítsák kicsit Orbán Viktort, hogy ne féljen, mondja el nyugodtan a véleményét az ellenzékről és Brüsszelről. Csak kicsit biztatni kell a kérdésekkel.
Péntek reggel a szokásosnál is kicsit több rásegítést kapott Orbán a közszolgálati rádió munkatársától. Nagy Katalin, az adófizetők hangja így terelgette a helyes irányba Orbánt, amikor például a nemzeti konzultációs kérdőívekről volt szó, amit Orbán szerint lopkodnak a postaládákból a baloldaliak.
Nagy Katalin: Igen, nemcsak lopkodják ezeket a borítékokat ki a postaládából, hanem van olyan képviselő, független képviselők, akik azt kérik az emberektől, hogy nekik küldjék vissza. Ugye, itt adatvédelmi aggályok is felmerülhetnek. Miért gondolja azt a baloldal, hogyha a kormány számára sikert hoz egy ilyen konzultáció, akkor ők is sikerhez juthatnak azáltal, hogyha valahogy megpróbálnak rákapcsolódni, vagy pont ellene állni ennek?
A rideg jegyzőkönyvi idézetek után a beszélgetések bensőséges hangulatát jobban visszaadó hangfelvételeket is érdemes meghallgatni.
Szóba hozta Nagy Katalin a költségvetést is úgy, hogy abban kitért a baloldalra is. Hogy mire célzott, az többszöri elolvasás után is kissé enigmatikus. De Orbán nem a kérdést nem értette, hanem a baloldalt.
Nagy Katalin: A költségvetésről, amiről ma szavaz a parlament, ugye, az ellenzék általában nem szokta megszavazni ezeket a költségvetéseket. Két jeles MSZP-s politikus, akik mindig nagyon szoktak aggódni az egészségügy meg az oktatásügy helyzetén, néhány százmilliárdos javaslattal ők még ezt megerősítenék ezt a két területet. Szóval hogyan lehet azt elérni, hogy egy költségvetés arra a helyzetre, amire megszületik, biztosítékot nyújtson?
Aztán volt egy nagyobb blokk végre újra a régió jó migráció, határellenőrzés, tranzitzónák témában. A miniszterelnök itt sem érezhette magányosan, elveszve magát. Amikor például Orbán a határellenőrzésről beszélt, Nagy Katalin ezzel egészítette ki a szavait:
„Úgy tűnik, hogy Brüsszel nem ismeri el ezeket az eredményeket. Egyrészt nem érti az ember, hogy miért erőltetik, hogy engedjünk be nem uniós országokból is embereket, amikor látják ők is – nem? –, hogy mindenhol, a legtöbb helyen, a környékünkön is nő a fertőzöttek száma. A másik pedig, hogy nem tetszik az eredmény, hiszen azt akarják, hogy folyamatosan változtassuk meg a határellenőrzésünket.”
Orbán aztán arról beszélt, hogy a brüsszeliek megszüntették a magyar tranzitzónát. Valójában bírósági döntés volt arról, hogy úgy nem lehet a tranzitzónákban tartani a szabályokat betartó menedékkérőket, ahogy azt eddig a magyar kormány tette. Mire válaszul a kormány totálisan kiürítette a menedékjogot. De van ennek egy másik olvasata is.
Nagy Katalin: „Úgy tűnik, hogy azért a jogvédők is ezt észrevették, hiszen eddig azt mondták, hogy, ugye, a tranzitzóna akadályozza a bevándorlók szabad bejutását. Most meg úgy tűnik, hogy szeretnék, ha visszajönne.”
Erős interjú volt, de azért korábban sem maradt egyedül a miniszterelnök, ha tárgyilagosan, közszolgálatilag meg kellett világítani egy-egy helyzetet.
Legyen az a Lánchíd, amire Nagy Katalin szerint már félnek felmenni az emberek, mert Karácsony nem újíttatja fel. „A beszélgetés végén múltkor is megkérdeztem a Lánchidat. Nem érti az ember, hogy miért nem történik semmi. Bár tudom, hogy ez nem kormányhatáskör, hanem a főváros hatásköre, de már lassan azon gondolkodnak az emberek, hogy lehet, hogy ki kellene kerülni a Lánchidat, úgy kellene átmenni Budára, nehogy baj legyen”. (június 19.)
Ha Orbán Viktor kifejti a gondolatát arról, hogy „a kutakat régóta mérgezik, legalább 150 éves története van annak, hogy bizonyos magyar politikusok a nemzetközi színtéren rendszeresen a hazájuk ellen dolgoznak”, akkor valakinek oda kell állnia a miniszterelnök mellé, és rá kell mutatni arra, mivel lehet újra tiszta víz a kutakban:
„Akkor a konzultáció, az emberekkel való párbeszéd az éppen ez ellen a kútmérgező folyamat ellen tud tenni valamit?” (június 19.)
Nagy Katalinra akkor is lehet számítani, ha valakinek szóba kell hoznia egy másik valakit, akinek van egy hálózata és terve is, és a hálózat a terv végrehajtásán dolgozik: „A kormányinfón azt mondta Gulyás Gergely, hogy rendkívül szerény jogkörei maradnak a kormánynak ebben a bizonyos járványügyi készültségben, de az is érdekes, vagy nem is tudom már: természetesnek vehető, hogy még meg sem jelent, illetve még elő sem terjesztette a kormány a javaslatát, a Soros-féle jogvédő szervezetek már azt mondják, hogy ugyanolyan teljhatalma lesz továbbra is a magyar kormánynak, mint amilyen eddig volt. Igaz, hogy egy példát nem mondanak, egyetlen konkrétumot nem mondanak, de ezt mondják.” (május 29.)
Ha csipetnyi, nemzetünkre rontó brüsszelezéssel kicsit ízt lehet vinni egy beszélgetésbe, hogy az ne legyen unalmas és sótlan: „Igen, de az a furcsa, hogy nem látják az Európai Bíróságban azt, vagy az európai bürokraták azt, hogyha megakadályozzák a tranzitzónák létét, akkor Európa biztonságát veszélyeztetik? Vagy ez nem érdekli őket? (május 22.):
A közszolgálat akkor is ott van, ha beton alapokat kell önteni egy európai, de inkább a világot átszövő összeesküvés-elmélethez:
„Gondolja, hogy véletlen az, hogy pont azon a napon jelent meg az Európai Bíróság döntése a röszkei tranzitzónáról, amikor ez a bizonyos plenáris vita volt a magyar jogállamiságról?” (május 15.)
Hogy ne tűnjön úgy, hogy egyedül van a nemzetközi összeesküvést látó miniszterelnök, és a járvány se terelje el a figyelmet a háttérben zajló konspirációkról:
„Nemcsak a vírus támad, hanem Magyarországot egy igen jól összehangolt nemzetközi támadás éri.” (május 1.):
Segíteni jó irányba fordítani a Nyugatra bámuló magyarok fejét: „Megkezdték a munkájukat a kórházparancsnokok, és azt tapasztaljuk múlt hét óta, hogy egyre-másra érkeznek a repülőgépek a védőfelszerelésekkel. Keletről, Kínából, többnyire Kínából, Törökországból jönnek ezek a felszerelések.
Érdekes módon Keletről jön a segítség, Nyugatról meg a bírálat jön. Mármint az a bírálat, ami úgy tűnik, hogy elég jól megszervezett, most először a nyugati sajtóban, aztán a nyugati politikusok megnyilvánulásaiban érzékelhető a magyar koronavírus-törvénnyel kapcsolatban.” (április 3.):
Vagy megnevezni, akit meg kell nevezni: „Nem akarom ezt a témát sokáig húzni, mert még sok mindenről kell beszélni, de azért észre lehet venni azt az összefüggést, hogy Gyöngyöspatán vagy a börtönbizniszben résztvevő ügyvédek vagy a menedékkérők jogait képviselők között van egy fontos összekötő kapocs, ez pedig nem más, minthogy ezek a nem kormányzati szervezetek, NGO-k, amelyeknek a legnagyobb része Soros György által finanszírozott szervezet.” (február 28.).
Van, naná, persze hogy van olyan, amikor Orbánt is nehéz feltüzelni, front lehet, vagy egyszerűen úrrá lesz rajta az álszerénység, ami persze a kérdezőn csattan:
Nincs kétség afelől, hogy a közmédia megdolgozott azért a plusz 20 milliárdért, amit a meglévő 77 milliárd mellé odarak a kormány jövőre.
Az megnyugtató, hogy ha Nagy Katalin szabadságra menne, van perfektül felkészült riporter, aki tökéletesen helyettesíteni tudja, és aki tényleg alaposan, kívül-belül ismeri Soros György hálózatát.
A magyar nemzet végtelen bölcsességének krónikása, a közmédia környékén 18 éve tevékenykedő Bende Balázs a Világ című, M1-es műsorával új szintre emelte a közszolgálatiságot.
