Egyszerű betegszállításnak indult, de aztán megmutatta, milyen káosz volt a járványharc frontvonalában

Április 2-án reggel Székesfehérvár utcái szinte teljesen üresek voltak. A helyiek nagy része otthon maradt, hiszen az ország akkoriban a koronavírus-járvány berobbanására készült. Hirtelen kilenc mentőautó szirénája verte fel a csendet. A konvoj a Fejér Megyei Szent György Kórházból indult és rendőri felvezetéssel hajtott végig a városon, majd a 25 kilométerre fekvő Mór város kórháza felé vette az irányt.

A fehérváriak közül többen megrémültek, telefonálgatni kezdtek az önkormányzathoz. A polgármester, Cser-Palkovics András közleményt adott ki: „A Kórházon belüli átcsoportosítás miatt – hangsúlyozottan NEM koronavírusos – betegeket szállítottak Mórra a mentőautók, rendőri felvezetéssel. Kérjük, mindenki őrizze meg a nyugalmát!”

A polgármester az embereket igyekezett megnyugtatni, de a kijelentése később megalapozatlannak bizonyult. A többségében idős, ápolásra szoruló betegek között ugyanis már ott volt a fertőzés, amely így a móri kórházban is megjelent. Mire Móron gyanút fogtak és tesztelték a betegeket – 14-ből 11-en fertőzöttek voltak –, több kórházi dolgozó is védőfelszerelés nélkül került velük kapcsolatba. Ők családtagjaikkal együtt karanténba kerültek. A betegek közül hárman elhunytak.

Ezeknek a korábban feltáratlan eseményeknek az idején a székesfehérvári kórház meghatározó szerepet vitt a csúcspont felé közelítő koronavírus járvány kezelésében. Az intézményt az elsők között jelölték ki járványkórháznak, a dolgozók a frontvonalban küzdöttek a betegséggel. Később aztán a kórház azzal került be a hírekbe, amikor Kásler Miklós miniszter váratlanul – és máig sem teljesen tisztázott okból – kirúgta Csernavölgyi István főigazgatót.

Az nem világos, hogy a móri esetnek köze volt-e Csernavölgyi távozásához, de a történet rávilágít a kaotikus viszonyokra, amelyek a védekezés kezdeti szakaszát jellemezték. Utólag látszik, hogy a kórházak egy részére – köztük a székesfehérvárira – óriási terhet helyezett a kormány, ami növelte a mórihoz hasonló esetek esélyét. A kórháznak más súlyos betegségben szenvedőket is el kellett látnia, miközben egyre több lett a fertőzésgyanús eset. A betegek költöztetése mellett a karanténba került dolgozók helyére is folyamatosan újabbakat kellett vezényelni.

Sokat segíthetett volna, ha van lehetőség széleskörű tesztelésre, de ez hiányzott. A járvány első hónapjában nagyon kevés volt a rendelkezésre álló tesztcsík a kórházban, és emellett az akkori központi előírás (amelyet a Nemzeti Népegészségügyi Központ adott ki) nem is írta elő tünetmentes emberek szűrését. A konkrét móri esetben így fordulhatott elő az, hogy bár Székesfehérváron tisztában voltak az idős betegeket érintő kockázattal, a szállítás előtt mégsem tesztelték őket koronavírusra.

A központi kommunikáció is ellentmondásos volt. Bár helyben széles körben terjedt a pletyka arról, hogy fertőzötteket vittek Mórra, a kórház közben hallgatott, és a történtekről sem a Kásler által vezetett Emberi Erőforrások Minisztériuma, sem az Operatív Törzs nem beszélt nyilvánosan. Ez éles kontrasztban van például a fővárosi Pesti úti idősotthonban kibontakozó, végül valóban sokkal súlyosabbnak bizonyuló fertőzési hullámmal, amelyről részletekbe menően kommunikáltak a kormányzati szervek.

Ez a cikk nem született volna meg, ha nincs a Direkt36. Támogasd a munkánkat!

A Direkt36 egészségügyi dolgozók valamint helyi politikai források segítségével rekonstruálta a móri és székesfehérvári eseményeket. A kórházi források csak azzal a feltétellel adtak információt, ha nem közöljük a nevüket.

A történettel kapcsolatban megkerestük a Fejér Megyei Szent György Kórház vezetését, az Emberi Erőforrások Minisztériumát, a Nemzeti Népegészségügyi Központot és az Operatív Törzset is. Választ egyik helyről sem kaptunk.

A készlethiány és a káosz is segítette a vírust

A Fejér Megyei Szent György Kórház komplexuma egy kerítéssel körbevett parkban terül el a városközponttól néhány percnyi autóútra. Az épületek sűrűn sorakoznak egymás mellett, van köztük néhány évtizede épült, tökéletesen felújított és egészen régi, málló vakolatú pavilon is.

Ez a térség legnagyobb és legjobban felszerelt kórháza, amelyet március közepén jelölt ki a minisztérium járványkórháznak, és a következő hetekben Fejér megye mellett Komárom-Esztergom megye fertőzött vagy gyanús eseteit is ide szállították a mentők. (A tatabányai kórházat csak április elején tették járványkórházzá, hogy aztán három hét múlva bezárják, mert annyi dolgozó fertőződött meg a kórházon belül, hogy teljes osztályok váltak működésképtelenné.)

A 2700 dolgozót foglalkoztató Fejér Megyei Szent György Kórházban közben a járványkórházi szerep mellett nem állt le a többi fontos ellátás sem: működött a szülészet, a traumatológia, a sürgősségi ellátás és az infarktus- és stroke-központ is. Ráadásul mivel itt van az ország egyik legnagyobb intenzív centruma is, a mentők bőven ellátták megyén túlról hozott súlyos betegekkel is. Emellett az ágyak egy részének felszabadítását már saját hatáskörben megkezdte a kórház, és külön épületet ürített ki a koronavírussal fertőzötteknek.

Ezeket a márciusi heteket Csernavölgyi István, a kórház akkori főigazgatója egy közleményben később így írta le: „Dolgozói kollektívánk az elmúlt hónap [azaz március] minden órájában a betegellátást szervezte, gyógyított, szűrt és minden idegszálával a járványügyi helyzet megoldására koncentrált.”

A kórház súlyosan túl volt terhelve, mondták Direkt36-nak székesfehérvári kórházi források, akik csak azzal a feltétellel beszéltek a járványhelyzet kritikus időszakáról, ha a nevüket nem tesszük közzé. Szerintük a kórházakban szigorú ellenőrzés alatt dolgoznak az alkalmazottak és a vezetők. Mivel nyilatkozniuk tilos, ezért aki megszólal, az az állásával játszik.

Az egyik forrás szerint március vége felé – több megyéből – egyre több fertőzött és fertőzés-gyanús beteg áramlott be a kórházba. Az igazoltan fertőzötteket a szeparált fertőző osztályon helyezték el, a gyanúsakat pedig a kórház más részein különítették el. A rendszert a vírusgyanús esetek terhelték meg a leginkább. Ezek a betegek egész kórtermeket foglaltak le, amíg ki nem derült róluk, hogy valóban megkapták-e a vírust. A velük kapcsolatba lépő kórházi dolgozók pedig naponta tízesével kerültek karanténba, a helyükre más osztályokról kellett helyettesítő személyzetet átcsoportosítani.

Mindezt úgy kellett lebonyolítani, hogy védőfelszerelésből időnként súlyos hiány volt, a kórház adományokból próbált felkészülni a járvány elhúzódására. Egy súlyos beteg ellátásához naponta legalább tíz FFP3-as maszkra van szükség, azonban előfordult olyan nap, hogy bár a dolgozóknak jutott maszk, raktáron csupán néhány tucat darab volt, mondta egy kórházi forrás, aki szerint több ezerre lett volna szükség ahhoz, hogy tartalékolni is tudjanak arra az esetre, ha megugrik a betegszám.

Iratkozz fel a Direkt36 hírlevelére, hogy ne maradj le a nyomozásainkról!

Április elejére tucatjával kezeltek már fertőzötteket Székesfehérváron és több száz gyanús esetet kellett izolálni a kórházon belül, miközben a járvány tömegessé válására készültek. „Egyszerűen betelt a kórház, és csatarendbe kellett állítani Mórt” - mondta egy kórházi forrás, utalva arra, hogy megszületett a döntés, hogy a betegek egy kisebb csoportját átviszik a móri kórházba. Az intézmény ugyanis már 2013 óta a székesfehérvári telephelyeként működött, vagyis szervezetileg hozzá tartozott a 25 kilométeres távolság ellenére.

Csak Móron vették észre, hogy betegek

A kórház vezetősége úgy számolt, hogy egy egész épületet fel tudnak szabadítani azzal, ha a móri intézménybe szállítják az úgynevezett ápolási osztályon fekvő betegeket. Úgy gondolták, hogy az áthelyezéssel biztonságba helyezik a fokozottan veszélyeztetett időseket, és erről az ápoltak családtagjaival is egyeztettek. Ezen az osztályon jellemzően mozgatásra, mosdatásra, etetésre szoruló idős betegek voltak, akikről a hozzátartozóik nem tudtak vagy nem akartak gondoskodni, kórházi aktív ellátást pedig már nem igényeltek.

A költöztetés előtti tesztelésükre több okból sem volt lehetőség egy székesfehérvári kórházi forrás szerint. Egyrészt az akkor érvényes esetdefiníció, amelyet a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) adott ki, a tüneteket mutató emberek tesztelését írta elő, ezek hiányában nem követelte meg a tesztelést. Másrészt kevés volt a tesztcsík, így nagyon meg kellett gondolni, hogy kit tesztelnek fertőzés gyanúja miatt. Székesfehérváron a dolgozók tesztelését is saját forrásból szervezték meg, ez ugyanis nem volt központi előírás. Egy kórházi forrás szerint, ha elegendő tesztcsík állt volna rendelkezésre, akkor lehetett volna tesztelni indulás előtt a betegeket, így azonban erre nem volt lehetőség. Ezzel együtt is a szakmai szabályok betartásával jártak el, mivel a betegeket naponta megvizsgálták, és semmilyen gyanús tünetet nem mutattak a költöztetés előtt.

Az átszállított idős betegeket a kiürített kardiológiai rehabilitációs osztályon helyezték el. Ez a kórház utcafront felőli épületének földszintjén helyezkedik el.

A betegek Mórra érkezését követő eseményekről a móri kórház egyik dolgozója számolt be a Direkt36-nak. A forrás a történtek idején a móri kórházban dolgozott, és azt mondta, a dolgozók körében nagy döbbenetet keltett, hogy tesztelés nélkül szállítottak hozzájuk betegeket. Az emeleti kórtermekben legalább két napig megfelelő védőfelszerelés nélkül ápolták őket, hiszen nem tudták, hogy fertőzöttek lehetnek köztük.

Amikor az egyik beteg gyanús tüneteket mutatott, tesztelték őket, és a 14-ből 11 betegnél pozitív lett az eredmény. A kórházban is úgy számoltak, hogy minden bizonnyal még Székesfehérváron kapták el a vírust, hiszen a fertőzéstől a tünetek jelentkezéséig napok, de akár hetek is eltelhetnek. Székesfehérvárra – amely a megye járványkórházának volt kijelölve – ezután sem vitték vissza őket, hanem helyben ápolták tovább, immár védőfelszerelésben. Bár Móron nincs sem intenzív osztály, sem lélegeztetőgép, a betegeket a móri forrás tudomása szerint nem szállították vissza Székesfehérvárra, a rokonaik pedig nem tudták őket magukhoz venni. (A kórház vezetősége nem reagált a kérdéseinkre, így arra sem, hogy felmerült-e a fertőzöttek visszaszállítása Székesfehérvárra.)

A móri kórházi dolgozó szerint a fertőzöttek közül végül hárman meghaltak, a többiek azonban azóta kigyógyultak a fertőzésből. A forrás szerint ez a kardiológiai rehabilitációs osztály munkatársai áldozatos munkájának is köszönhető, mert „a szeretet csodákra képes”.

Miután kiderült, hogy fertőzöttek kerültek be a kórházba, a Móri Városi Kórház és Rendelőintézet dolgozóit letesztelték. Azokat, akik védőfelszerelés nélkül érintkeztek a betegekkel, legközelebbi családtagjaikkal együtt karanténba helyezték, a többieknek megtanították, hogyan kell viselni a védőfelszerelést és milyen szabályok vonatkoznak a fertőzöttek ápolására.

A karanténba került kórházi dolgozók számáról és további sorsáról a Direkt36-nak nincs pontos információja. A móri kórházi forrás szerint akadt köztük, akinek a tesztje pozitív lett, arról viszont nem tudott, hogy rajtuk keresztül kijutott volna Mór városába a fertőzés. A Direkt36-nak egy móri önkormányzati forrás azt mondta, hogy nekik egy kórházi dolgozó karanténba helyezéséről volt tudomásuk. Ő a kardiológiai rehabilitációs osztály egyik ápolója volt, aki április 8-án – amikor egy családtagjával együtt hatósági karanténba került – maga tájékoztatta az önkormányzatot. Az ő koronavírus-tesztje utóbb negatív lett.

Ezekben a napokban Fejér megye fokozottan érintetté vált a járványban, Pest után a második legfertőzöttebb megyévé vált. A halottak száma április közepére országosan már meghaladta a százat, az Operatív Törzs tömeges megbetegedésekre készült.

A főigazgató világa összedőlt

Ebben a felfokozott helyzetben nagy vihart kavart a hír, amikor április 11-én, a húsvét előtti Nagyszombaton, a járvány kellős közepén felmentették a székesfehérvári kórház főigazgatóját, Csernavölgyi Istvánt. A belgyógyász, kardiológus főorvos tíz éven át vezette a Fejér Megyei Szent György Kórházat, éppen az idén terjesztették fel életműdíjra.

Az Emmi szűkszavú közleményben kommunikált a történtekről, amely „súlyos mulasztást” emlegetett, valamint adminisztrációs hibát és késedelmes adatszolgáltatást. A kormányközeli Magyar Nemzet szerint hat koronavírusos elhunyt adatait jelentette késve a székesfehérvári kórház.

Kásler döntése teljesen váratlanul érte a kórházi dolgozók közösségét, akik húsvét elmúltával a kórház kertjében sebtében összehívott búcsúztatón papírra nyomtatott törött szíveket felmutatva, könnyezve jelezték: nem értik a döntést, és visszavárják a főigazgatót.

link Forrás

Így búcsúztatták kollégái a főigazgatót

„Csütörtökön [azaz április 9-én] reggel még dolgoztam, csütörtökön délelőtt már jött egy jelzés, hogy adatszolgáltatási késedelem vagy hiba csúszott az intézmény életébe (…) Hogy mi a valódi ok, amiért engem még aznap este fölállítottak, ezt nem tudom megmondani, és nem is akarom boncolgatni” – mondta Csernavölgyi az összegyűlt dolgozóknak. „Amikor megkaptam ezt a pofont, azt hittem, hogy összedől a világ, de ami azóta történt, az a legtöbb, amit lehet kapni (…), és az elmúlt tíz évnek minden percét köszönöm. Ugyan kitépték a szívem, de visszaadtátok a hitemet” – búcsúzott a főigazgató.

Az átmeneti időszakra kinevezett utódja, Dr. Bucsi László is visszavárta. Az összegyűltek előtt azt mondta, „azt gondolom, hogy a történet nem kerek”, és megígérte, hogy belső vizsgálatot indít, majd abban a pillanatban, amint Csernavölgyit rehabilitálják, „én fölállok ebből a székből és olyan gyorsan távozom, amilyen gyorsan engem ide ültettek”.

Az Emmi-t Székesfehérvár fideszes vezetése és az ellenzék is kérte, hogy magyarázza el, mi áll a menesztés hátterében. Cser-Palkovics András polgármester például a Facebookon azt írta, hogy „a közvélemény megnyugtatását az szolgálná, ha a fenntartói intézkedést megalapozó, vagy az annak nyomán induló esetleges belső vizsgálat eredményét megismerhetnénk”.

A belső vizsgálat lezajlott, a kórház mégsem számolt be az eredményéről, Csernavölgyi menesztése után egy héttel azonban lemondott a kórház orvos igazgatója, Dr. Reiber István. A sajtóban megjelent értelmezések szerint azért, mert ő volt a felelős az adminisztrációs hibáért. Sem ő, sem a megbízott főigazgató nem nyilatkozott a sajtónak, ahogy az Emmi sem közölt további részleteket.

Mindössze Kásler Miklós miniszter ejtett el egy félmondatot egy május végi interjúban (a történtek után másfél hónappal): „Nemcsak ez [az adminisztrációs hiba] volt a gond, hanem hogy egyszerűen nem követték az utasításokat, és kialakult egy fertőző góc a kórházon belül. Az orvos igazgató a legújabb hír szerint magára vállalta a hibákat, de a felelősséget egy személyben a kórház főigazgatója viseli. Az ő feladata a hibák megelőzése, észlelése és azok megszüntetése.” A Direkt36 megkérdezte az Emmi-től és a Nemzeti Népegészségügyi Központtól is, hogy Kásler a móri esetre utalt-e a nyilatkozatában vagy egy esetleges másik fertőzési gócra gondolt-e, de nem kaptunk választ.

Ha támogatod a Direkt36-ot, betekintést is kapsz a tényfeltáró munkába. Csatlakozz a támogatói körhöz!

Június 19-én már csak egy rövidhír erejéig tért vissza a téma a sajtóba: a Nemzeti Népegészségügyi Központ azt közölte, hogy a Fejér Megyei Szent György Kórház figyelmeztetést és egészségügyi bírságot kapott. A homályosan megfogalmazott magyarázat szerint azért, mert a hatóság "a koronavírus-fertőzött betegek egészségügyi ellátásával összefüggésben helyben is kialakult járvány kivizsgálásánál megállapította, hogy a kórház az adatszolgáltatási kötelezettségének késedelmes teljesítésén túl megsértette az infekciókontrollra vonatkozó előírást is." A személyi felelősség megállapításáról az NNK – feltehetően Csernavölgyi április 11-i menesztésére utalva – annyit írt, hogy a kórház „egyszemélyi felelős vezetője a főigazgató”.

A Direkt36 az ügy kapcsán megkereste a kórházat, de a jelenlegi főigazgató, Bucsi László válasz nélkül az Operatív Törzshöz irányított minket (ahol nem reagáltak a megkeresésünkre). A volt főigazgató Csernavölgyi István sem akart nyilatkozni, csupán néhány mondatban reagált: „A járványhelyzetben minden szakmai szabályt betartva, előre gondolkodva, megalapozott intézkedéseket hoztunk, így kezelve a ránk nehezedő extra terheket. Az intézmény kollektívája a távozásom előtt és azt követően is a félelmeit legyőzve tette a dolgát, gyógyított. Köszönöm a munkájukat, megtisztelő, hogy az elmúlt tíz évben velük dolgozhattam.”

Címlapi illusztráció: Verebes Mihály