“Esetleg érdemes összevetni a paradicsomtermést azzal, ami a Nyugati pályaudvar éppen lezárt vágányán az olajos kövek között érlelődik.”
Ezzel az egyetlen mondattal + a két darab mellékelt fotóval semmisítette meg a 444-olvasó Zoltán a lap paradicsomtermesztéssel próbálkozó munkatársát, vagyis engem.
A pusztító csapás előzménye az volt, hogy hétfőn posztban számoltam be arról, hogy engem is elragadott a járvánnyal járó tömeghisztéria, és nagyvárosi zöldségtermelésbe fogtam, de a termés akkora lett, hogy különösebb feltűnés nélkül felfűzhetném nyakláncnak is.
Ehhez képest a Nyugati pályaudvaron minden rásegítés nélkül valósággal burjánzik a paradicsom, amiről Zoltán remek - bár engem letaglózó - fotókat is küldött.
Beérni mondjuk már nem fog, de ez akkor is kellemetlen. Jövőre más, az urbánus léthez jobban alkalmazkodott növénnyel fogok próbálkozni, mondjuk ecetfával, az régen kinőtt a házunk homlokzatából is, annál én sem fogok ellenségesebb környezetet teremteni neki.
Update: Paradicsomkedvelők és amatőr kertészek kedvéért mondom, hogy az ültetvény pontos helye:
"10-es vágány, éppen a csarnoképület előtt, ahol most a felújítás alatt az ideiglenes "gyaloghíd" (ez látszik a kép bal oldalán) halad át a 10-13. vágányok fölött".
Update 2: Ez a cikk valóságos olvasóilevél-orgiává vált, az imént ugyanis Antaltól kaptam szemnyitogató tippet:
""Tudod, hogy került oda a paradicsom?
Odaszarták.
(Valaki az álló vonaton szart.)
Nem viccelek, néztem egy dokumentumfilmet, ami az emberi szar feldolgozásáról szólt és meglepő módon a paradicsom magja hibátlanul megússza az ember bélrendszerében. Gondoltad volna?
Itt a film: Netflix / Inside Bill'b Brain: Decoding Bill Gates / S1:E1 / 30:10"