Mire jó az antigénteszt, amit bevetnének Magyarországon a koronavírus ellen?

Feliratkozás a Járvány hírlevélre

Minden hétköznap elküldjük, amit a járványról tudni érdemes. Iratkozz fel, és vigyázzunk egymásra!

  • A gyorsabb, olcsóbb, egyszerűbb antigéntesztekkel könnyebb megtalálni azokat, akik a leginkább terjesztik a koronavírust. 
  • Cserébe ezek a tesztek pontatlanabbak, így kevésbé használhatók arra, hogy kizárjuk a fertőzést egy-egy szűkebb közösségből. 
  • Az amerikai Fehér Házban mégis erre próbálták használni, miközben fittyet hánytak a többi előírásra. Ezt a hibát nem szabad elkövetni.

Antigénalapú gyorsteszteket is használna a járvány elleni védekezésben a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK), derült ki a múlt héten. Egyelőre a különböző gyorstesztek klinikai összevetésén dolgoznak, hogy megtalálják azt, amelyik érzékenységben a legközelebb áll a PCR-tesztekhez. 

Ahhoz, hogy megértsük ennek a jelentőségét, először érdemes végigvenni, milyen típusú teszteket ismerünk egyáltalán. 

Az aktuális koronavírus-fertőzöttséget a PCR, vagyis a polimeráz láncreakciós teszt képes kimutatni a legpontosabban. A naponta elvégzett PCR-tesztek jelennek meg a mintavételi statisztikákban, és ezek eredményei adják a napi új fertőzöttek számát. (Más kérdés, hogy utóbbinak nincs nagy információértéke, mivel túl kevés tesztet végeznek.) 

Az antigénalapú tesztek szintén az aktuális fertőzöttséget jelzik, de rövidebb ideig, mint a PCR-tesztek. A Nature ábráján látszik, hogy a tünetek megjelenése előtti és utáni héten a PCR-hez képest kevésbé, de azért elég hatékonyan képesek kimutatni a vírus jelenlétét, később viszont egyáltalán nem. 

A szerológiai, vagyis az antitesttesztek most kevésbé lényegesek, ezek a már lezajlott fertőzés kimutatására használhatók. 

Grafika: Kiss Bence/444

A PCR-tesztelés során a páciensek orrból vett mintáját egy oldatba keverik, majd laboratóriumban vizsgálják, kimutatható-e benne a vírus örökítőanyaga. A technológia közel száz százalékos pontossággal azonosítja a fertőzötteket, ugyanakkor viszonylag költséges és időigényes folyamat, amihez képzett szakemberekre, speciális reagensekre és drága gépekre van szükség. Mivel a mintát sokszor nem ott veszik le, ahol elemzik, a szállításra is időt és pénzt kell szánni. Így fordulhatott elő, hogy szeptemberben, amikor a legtöbb tesztet végezték az országban, 2-3 napba telt, mire valaki megkapta az eredményét. (A Semmelweis Egyetem kedden jelentette be, hogy új, gyorsabb PCR-tesztet fejlesztettek, de egyelőre nem tudni, mikor állhat rendelkezésre ebből nagyobb mennyiség.)

A vírusfehérjéket kimutató antigéntesztek ennél olcsóbbak, nem igényelnek olyan bonyolult eljárást, és kevesebb mint fél óra alatt eredményt hoznak. Cserébe kevésbé pontosak. Mit jelent ez? 

Két fontos adat mutatja a gyorstesztek minőségét: hogy milyen pontossággal azonosítják a fertőzötteket (szenzitivitás) és a nem fertőzötteket (specificitás). 

Az antigéntesztek mindkét szempontból rosszabbak a PCR-nél, de ez önmagában még nem biztos, hogy baj. Sőt, a PCR hiperérzékenysége időnként még hátrány is lehet, hiszen – ahogy az ábrán is látszik – akár hat héttel a tünetek megjelenése után is pozitivitást mutathat. Ez nem fals eredmény, egyszerűen a PCR nagyon kis mennyiségű örökítőanyagot is képes érzékelni, fertőzöttnek mutatva olyan embereket, akik már nem terjesztik a betegséget. (Egyelőre nincs konszenzus abban, hogy mekkora vírusmennyiség alatt tudhatjuk biztonságban a környezetünket, de a kutatások szerint 8-10 nappal a tünetek megjelenése után már nagyon kevesen fertőznek.) 

Többek közt ezzel érvelnek az antigéntesztek támogatói: 

a legfontosabb, hogy gyorsan elcsípjük azokat, akik a fertőzöttségük csúcsán vannak, és éppen a legerősebben terjesztik a vírust. Az antigéntesztek pedig pont erre alkalmasak.Ezek a tesztek alapesetben elég nagy pontossággal mutatják ki a negatívokat (magasabb a specificitásuk), de hajlamosak negatívnak mutatni a pozitívokat (alacsonyabb a szenzitivitásuk).

Az elmúlt hetek egyik legérdekesebb járványtémájú cikke szerint éppen ezt a jellemzőt lehetne jól kihasználni a koronavírus ellen. Egy korábbi hírlevelünkben már összefoglaltuk a cikk egyik fő megállapítását: míg az influenza egyenletesen szokott terjedni a népességben, a koronavírusnál már a járvány kezdetén feltűnő volt, hogy inkább gócpontokban, robbanásszerűen terjed, és a fertőzöttek 70-80 százaléka egyáltalán nem fertőz meg senkit. 

Vagyis a kulcs a szuperterjesztő  20-30 százalék beazonosítása. Ebből következik, hogy a tömegrendezvényeket érdemes korlátozni, hiszen a szuperterjesztők itt találkozhatnak igazán sok emberrel. (Ehhez képest itthon még mindig lehet 500 fős rendezvényeket tartani, ami számos európai országban elképzelhetetlen.)

Vegyük az Atlantic szerzőjének példáját. Ha egy fertőzöttnél húsz kontaktot azonosítunk, és közülük tízet antigénteszttel szűrünk, el fogunk szalasztani néhány embert, aki PCR-pozitív lenne. Vagyis kisebb pontossággal fogjuk tudni megmondani, hogy személy szerint ki fertőzött, és ki nem, viszont sokkal gyorsabban lesznek eredményeink. 

De ha a nagy képet nézzük, ilyen típusú járványnál ez nem baj, érvelt az egyik fő japán járványszakértő is. Szerinte az egész erdőre, a gócokra kell figyelni, nem szabad annyit vacakolni egy-egy fával, ahogy a nyugati országok csinálják. 

Ha a tíz emberből mindenki negatív, megnyugodhatunk, mert az antigénteszt elég pontosan azonosítja a negatívokat. De ha már van néhány pozitív, gyanakodhatunk, hogy több is van, éppen a robbanásszerű terjedés miatt. A cikk szerint ilyenkor érdemes lenne mind a húsz kontaktot pozitívként kezelni és megkérni őket, hogy maradjanak otthon. Az időseket és a betegeket pedig még mindig lehet PCR-rel is tesztelni.

Az Atlantic szerzője amellett érvel, hogy meg kellene fordítani a kontaktkutatás logikáját. Most a világ nagy részén azt kutatják, hogy az újonnan azonosított fertőzöttek kiknek adhatták tovább a vírust, pedig inkább azt kellene vizsgálni, hogy kiktől kaphatták el. Az adatok alapján ugyanis egy újonnan azonosított fertőzött jó eséllyel senkit se fertőzött meg. Akitől viszont elkapta, akár tucatjával is megfertőzhetett másokat. Így ha a fertőzés forrását sikerülne azonosítani, sokkal nagyobb esély lenne további fertőzöttek kiszűrésére.

Akár „előre”, akár „visszafelé” keressük a kontaktokat, számos szakértő szerint nagy hasznát vehetjük a gyorsteszteknek.

Falus András immunológus régóta hangoztatja, hogy a mostaninál sokkal több tesztet kellene végezni Magyarországon. A kormány szakértői szerint pedig mostanra elértük a PCR-tesztelési kapacitásunk végét. Falus jó bővítési eszköznek látja az antigéntesztet, aminek a pontossága még fokozható is bizonyos, a szakemberek számára jól ismert laboratóriumi technikákkal.  

Ettől függetlenül ellenzői is vannak a dolognak. Az NNK bejelentése után mi is beszéltünk olyan laborpiaci szereplővel, aki óriási hibának tartaná az antigéntesztek alkalmazását, mert nem azonosítják elég megbízhatóan a fertőzötteket.

Falus András

Donald Trump tőle nem meglepő módon iszonyú lelkes volt, amikor márciusban egy amerikai cég öt perces, antigénalapú gyorstesztet fejlesztett. Használni is kezdték a Fehér Házban, majd a nyár végén a cég másik, hasonló tesztjére álltak át. 

Naponta mindenkitől mintát vettek, aki betette a lábát az elnöki hivatalba, októberben mégis tömegével fertőződtek meg Trump környezetében. Az MIT Technology Review szerint ezért nem a gyorsteszteket, hanem a döntéshozókat kell okolni, amiért kizárólag ezzel a módszerrel akarták távol tartani a fertőzötteket.

Egyrészt az antigénteszteknek megvan az a veszélyük, hogy fals negatív eredményt mutatnak, ezért kevésbé alkalmasak arra, hogy totálisan kizárják a fertőzést egy kisebb közösségből. Így fertőzhette meg a családját egy 13 éves amerikai kislány is, akinek szintén negatív lett a tesztje. 

Másrészt a hírek szerint a Fehér Házban elhanyagolták a többi óvintézkedést, a pozitív gyorsteszt ellenére például Trump és mások is szabadon jártak-keltek, amíg a PCR-eredményre vártak. Az amerikai járványfőnök szerint még „szuperterjesztő” rendezvényt is tartottak. A legnagyobb hiba, ha a gyorstesztek eredményében bízva elhanyagoljuk az alapvető óvintézkedéseket: a maszkviselést, a távolságtartást és a higiéniát.