A genderideológia a kormány címkéje lett, amit minden aktuális ellenségképpel összekapcsol

2020 november 28., szombat 6:52

A Kutatók Éjszakájának keretében tartott előadást a CEU Demokrácia Intézete a gender, a politika, a demokrácia és az illiberalizmus viszonyáról, ugyanis az utóbbi években a „genderideológia” kifejezés erőteljes szereplője lett a magyar politikának és közéletnek.

Az előadáson Fodor Éva, a CEU Demokrácia Intézet társigazgatója beszélgetett Krizsán Andreával, a CEU Demokrácia Intézet kutatójával és tanárával, valamint Szikra Dorottyával, a Társadalomtudományi Kutatóközpont főmunkatársával, a CEU vendégoktatójával.

Későn jött be a gender-fogalom, de kitartóan napirenden van

„Genderideológiáról” tíz évvel ezelőtt szinte még egyáltalán nem lehetett hallani Magyarországon sem a politikában, sem a közéletben. Fodor Éva viszont az előadás elején felhívta a figyelmet arra, hogy csak az elmúlt hét napban a Magyar Nemzetben 6 darab különböző cikkben is használták a genderideológia kifejezést.

Ezek a cikkek kivétel nélkül összekötik a gender gondolatát a jogállamiság kérdésével és a demokráciával, és úgy definiálják a genderideológiát, mint ami szétveri a családot és a nemzeti szuverenitását.

Krizsán Andrea elmagyarázta, hogy a gender fogalom mögött alapvetően a nemek közötti egyenlőséget támogató ideológiákat, politikát kell érteni, mindent, ami a nők egyenlőségét előremozdítja. Ideológiának pedig azért hívják, mert társadalmi értékeket akar befolyásolni és terjeszteni.

Krizsán Andrea szerint azt látni, hogy a Magyarországon az utóbbi években a genderideológia egy címke lett, amit elsősorban konzervatív politikusok, közéleti szereplők, médiumok használnak.A kutató úgy látja, hogy 2010 előtt a magyar társadalomban és politikában kerülték a gender fogalmát, és úgy általában a nemek közötti egyenlőség és a nőjogi kérdéseket. Alig voltak ezekről a kérdésekről parlamenti, közéleti viták, tulajdonképpen teljes csönd volt ezen a téren, miközben nemzetközi szintéren már rég vita tárgyát képezték.

A kormány 2010-ben kezdett először foglalkozni a nemek közötti egyenlőség és a gender kérdésével, amikor kidolgozták a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégiát.A fogalom viszont még így sem igazán volt benne a társadalomban és a közéletben, egészen 2017-ig, amikor elkezdődött a vita az Isztambuli Egyezményről. Magyarország ugyan aláírta 2014-ben a nők elleni erőszakot felszámolni igyekvő egyezményt, de sosem ratifikálta, ugyanis a migráció miatt megváltozott a narratíva, és a kormány úgy értelmezte az egyezményt, mint ami kiskaput adna a migránsoknak, hogy így jussanak be az országba.

„2014-2015 közül a magyar kutatók csodálkozva figyelték, hogy Magyarországon még nem kezdődött el a gendergondolat elleni letámadás, miközben addigra már Szlovákiában a katolikus egyház vezetésével támadták a kifejezést, épp úgy, ahogy Lengyelországban is” - mondja Szikra Dorottya.

Krizsán Andrea szerint épp ezért, amikor 2017-ben igazán megérkezett Magyarországra a genderideológia, a nemzetközi színtéren meglévő érveket és stratégiákat vettük át arról, hogy ez pontosan mit is takar.

„Késve jött be, de nagyon kitartóan napirenden van és mindig az aktuális ellenséggel van összekötve: CEU, menekültkérdés, Isztambuli egyezmény” - vélekedik Szikra.

A gender ideológia narratívája

Krizsán Andrea szerint a genderideológiát kétféleképpen keretezik a konzervatívok: egyrészt azt mondják, a társadalmi értékrend módosítása folyik a gender nevében, másrészt pedig úgy hivatkoznak rá, mint egy külföldi befolyásra, ami veszélyezteti a nemzeti érdekeket és szuverenitást. A lengyelek is hasonlóképpen gondolkodnak, akik ebola vírusnak gúnyolják a gendert.

Szikra Dorottya szerint a genderideológiát emlegetőkben az az érdekes, hogy nagyon hamar eljutnak az LMBTQ ügyhöz, mintha a társadalmi nemek kérdése kizárólag LMBTQ jogokról szólna és szexuális orientációhoz kötődne. A genderről szóló diskurzusban sokkal kisebb hangsúlyt kap férfiak és a nők egyenlősége. Szintén érdekes jelenség, hogy azzal, hogy a gendert LMBTQ-t terjesztő ideológiaként értelmezik, a nők jogai leválasztódnak a genderről, és például a nők elleni erőszakot is ettől függetlenül kezelik. A kormány kommunikációja szerint ugyanis a nők elleni erőszak nem elfogadható, de nem az egyenjogúság szellemében mondják ezt, hanem a nőket alacsonyabb rendűként, áldozatként kezelik, akiket meg kell védeni, de nem kell a férfiakkal egyenlővé tenni.

„A nők kikerülnek a gender csomagból, és azt mondja a kormány, hogy az erőszakot meg kell állítani, de nem azon az áron, hogy egyenlővé is tesszük őket” - vélekedik Szikra.

Egy illiberális állam nőpolitikája

Szikra Dorottya úgy véli, hogy ha azt akarjuk megnézni, hogy milyen a magyar illiberális állam nőpolitikája, akkor egy paradox helyzettel állunk szemben. Ugyanis miközben szembemegy a genderrel, a nemek közötti egyenlőséggel és a nők jogaival, megszületnek nagyon fontos jogszabályok a nők jogainak előremozdításában, amik korábban nem. Ilyen például a nők elleni erőszak területe, amikor önálló tényállás lett a büntető törvénykönyvben a családon belüli erőszak.

Az is jól mutatja a paradox helyzetet, hogy miközben a kormány nyíltan állást foglalt a tradicionális családi értékek mellett, amiben a nők szerepe elsősorban a gyerekszülés és nem a karrier, addig felkarolta a bölcsődék ügyét. Ugyanis a szakemberek már évek óta mondogatták, hogy több bölcsődére lenne szükség, hogy a nők visszamehessenek dolgozni, nagyon sokáig mégis a gyerekek tíz százaléka járt bölcsődébe. Aztán jött az Orbán-kormány, és elkezdte növelni a bölcsődék számát, és a felvételnél priorizálni kezdte az egyedülálló anyákat. De például a GYED extra bevezetésével is a kisgyermekes anyák munkaerőpiaci részvételét támogatja a kormány.

Mindeközben pedig betiltják az ELTE-n a gender szakot, ami pont ezekkel a kérdésekkel foglalkozna.

Krizsán Andrea szerint az örvendetes, hogy a nők elleni erőszak terén valóban tett intézkedéseket a kormány: törvénybe foglalta, stratégiát dolgozott ki a családon belüli erőszak megszüntetésére, krízisközpontokat, intézményeket hozott létre. De ha ezeket a szövegeket közelebbről megnézzük, szerinte kiderül, hogy nem az egyéni áldozat van a fókuszban, hanem a család védelme: hogy a család akkor is fennmaradjon, ha bántalmazás történt. Tehát mindez nem a nőkről és a jogaikról szól, hanem a tradicionális családi értékekről.

Az intézmények pedig, amiket a bántalmazott nők segítésére létrehoznak, teljesen szakmaiatlanok, ugyanis az ott dolgozóknak nincs tapasztalatuk, és az állami intézmények nem hajlandók elfogadni a civil szervezetek segítségét, akik viszont már évek óta foglalkoznak ezzel a területtel. A két szféra között egy óriási fal van, emiatt pedig olyan szakmai botlásaik vannak, mint hogy a segélyvonalakon férfiak válaszolnak, miközben tudott, hogy a bántalmazott nők nőkkel beszélnek szívesen az erőszakról.

Az előadók szerint ahhoz, hogy a gender szót átkeretezzék, arra lenne szükség, hogy a nők és a férfiak közötti egyenlőség minden területen - a háztartásokban, a munkaerőpiacon és a politikában is - társadalmi elvárássá váljon.