Hogyan történhetett meg, hogy az az Emmanuel Macron francia elnök, akit nemrég még nemcsak Orbán Viktor politikai propagandagépezete állított be Európa és a világ egyik legjelentősebb liberális/balliberális államfőjének, most hétvégén egy lapinterjúban bizonygatni volt kénytelen, hogy

"Nem vagyunk olyanok, mint Magyarország vagy Törökország"

vagyis hogy Franciaország nem hajtott végre illiberális fodulatot?

És hogyan lehetséges, hogy a szabadelvűnek megismert politikus ellen idén ősszel és tél elején sorozatban szerveznek tömegtüntetéseket a szabadságjogok védelmében?

És az, hogy a demonstrációkat kiváltó törvényt a korábban balos-liberálisnak címkézett államfő a jobboldal és a szélsőjobb támogatásával tudta elfogadtatni, a hagyományos baloldal, a szakszervezetek és a jogvédők tiltakozása közepette?

Na és az hogy lehet, hogy a fent említett lapinterjú miatt pont azok a rendőrszakszervezetek támadják most Macront, amelyek kedvéért a törvényt meghozatta?

A válasz röviden: a terrortámadások és a rendszeres utcai erőszak miatt Macron meg akarta erősíteni a rendőrséget, de mivel utóbbinak részben maga a rendőrség az oka, az elnök első körben látszatra elbukta az eleve igen bonyolult, sok egyensúlyozást igénylő feladatot, hiszen a törvényjavaslat a korábbiaknál is nagyobb, erőszakos tüntetésekhez vezetett.

Bónusz poén: Az elnök hatalma viszont nemhogy nem rendült meg az első blikkre mindenképp illiberális ízű húzástól, hiszen a népszerűsége a legfrissebb kutatások szerint egészen nagyot ugrott november végére.

A válasz részletesebben:

A zavarbaejtő jelenségek kulcsa egyetlen jogszabály, a hivatalosan "a globális biztonságról" szóló, a Nemzetgyűlés által november 24-én elfogadott salátatörvény

A jogszabálynak valójában már a beterjesztési módja is jobban illett volna egy illiberális rezsimhez: a törvényjavaslat eredeti verzióját ugyanis a kormány helyett Macron pártja, az LREM két nemzetgyűlési képviselője egyéni indítványként terjesztette be a parlament elé még idén januárban.

Sosem derül ki, hogy ennek a javaslatnak mi lett volna a sorsa, ha egy 18 éves, csecsen származású iszlamista terrorista október 16-án egy neki nem tetsző osztályfőnöki óra miatt le nem fejezi Samuel Paty középiskolai tanárt a nyílt utcán, majd nevezi a franciákat hitetlen kutyáknak a Twitteren.

Az egész Franciaországot mélyen megrázó eset után 4 nappal a két képviselő január óta porosodó javaslatát Gérald Darmanin belügyminiszter néhány, a fegyveres erők tagjainak jogosítványait növelő ötletével felturbózva újra benyújtotta, hogy a kormány kérésére az indítványt gyorsított eljárásban tárgyalják.

9 nappal ezután egy késes iszlamista terrorista három embert ölt meg a nizzai katedrálisban.

Ez csak növelte a kormányzat elszántságát, így a Nemzetgyűlés nem csökkentett a tempón, november 24-én már el is fogadta a törvényt. Franciaországban kétkamarás parlament működik, így a törvény jogerőre emeléséhez azt januárban a felsőháznak, vagyis a Szenátusnak is meg kell szavaznia.

Hiába ért egyet lényegében mindenki a terror elleni harc céljaival, a törvényjavaslatot a kezdetektől súlyos kritikák érték, főleg azon pontja miatt, ami megtiltja az intézkedő rendőrökről készült fényképek és videók közlését.

Csakhogy néhány nappal a nemzetgyűlési szavazás után kiszivárgott egy videó, amin az látható, amint négy rendőr, arra hivatkozva, hogy az illető az autója és a munkahelyének ajtaja közötti távon nem vette fel a maszkját, megtámad, majd saját stúdiójának belterületén brutálisan összever és közben rasszista szidalmakkal illet egy fekete zenei producert. A rendőrök mindezek után az agyba-főbe vert férfit vádolták meg azzal, hogy megtámadta őket, csakhogy a később előkerült videó azt látszik bizonyítani, hogy hazudtak.

Mivel az ügy le sem lepleződhetett volna, ha az új törvény már jogerős, az eset után országos tüntetéshullám indult a globális biztonsági törvény ellen.

De mi is ez a megosztó törvény?

A jogszabály alapvetően a rendőrség jogosítványainak kiterjesztéséről szól több területen, melyek közül némelyik az alapvető szabadságjogokat is érinti.

A legfontosabb, egyben a legvitatottabb pontjai:

• A drónok legalizálása a megfigyelésben és általában a rendőri munkában.
• Tilos felvételt készíteni és megosztani bevetésen lévő rendőrök arcáról. Ezt a törvény kirívóan magas, akár a 45 ezer eurót (16 millió forintot) elérő bírsággal és akár egy év letöltendő börtönnel bünteti.
• A rendőrség hozzáférésének kiterjesztése utcai biztonsági kamerák felvételeihez.
• A testkamerák bevezetése.

Jogvédők szerint a törvény drónokra vonatkozó paragrafusai ijesztő lehetőségeket adnak az államhatalom kezébe a magánélet megfigyeléséhez. A törvényszöveg vonatkozó része a tüntetéseken részt vevő tömegek biztonságának megőrzésével, illetve a terrorizmus elleni harccal indokolja a drónhasználatot. Ám abban a felsorolásban, ami a drónok bevetésének lehetséges indokait sorolja fel, ezeken felül már olyanok is szerepelnek, mint a "közlekedés folyamatosságának biztosítása", a tengerpartok és határkörzetek megfigyelése, vagy úgy általában "az emberek biztonsága". A jogvédők attól tartanak, hogy ilyen gumiparagrafusok alapján szinte bárkinek a drónos megfigyelése indokolható lesz.

Ennél is nagyobb ellenállást váltott ki a törvény azonnal hírhedtté vált 24. paragrafusa, ami a sajtótörvény egyik passzusát módosítva megtiltja a munkájukat végző rendőrökről készült fotók vagy videók közlését. Ez a Franciaországban is erős rendőrszakszervezetek régi kérése volt, az őket érő állítólagos fenyegetések miatt.

Macronnak kényes helyzetben kell egyensúlyoznia ezen a területen. Egyfelől nyilvánvalóan szüksége van a rendőrség lojalitására, illetve a rendfenntartók moráljának fenntartására, hiszen Franciaország a terrorizmus egyik fő európai célpontja. Az ország közéletének szerves részét képezik a heves, utcai erőszakkal is kísért tömegtüntetések. A rendre vágyó választók egy része is pártolja az erőszakszervezetek jogosítványainak megerősítését.

Másfelől a Franciaországot sújtó utcai erőszak egyik gyökere éppen a - nem ritkán rasszista alapú - rendőri brutalitás. A cikkünk elején említett, hétvégi lapinterjújában Macron többek között arról beszélt, hogy ha egy francia nem fehér bőrű, plusz fiatal és férfi, sokkal nagyobb esélye van arra másoknál, hogy a rendőrség igazoltassa. Emiatt a megjegyezése miatt most azok a rendőrszakszervezetek támadják hevesen Macront, amelyek elvileg az egész törvény igazi nyertesei.

Jellemző, hogy a törvénynek még az a pontja is komoly kritikákat kapott liberális oldalról, amelyik első látásra a rendőrség elszámoltathatóságát erősíti, nevezetesen a testkamerák bevezetése. A rendőröknek ugyanis hozzáférése lenne a saját testkamerájuk által rögzített felvételekhez, ami a jogszabály kritikusai szerint magában hordozza a manipuláció lehetőségét.

Mindeközben arra elég nyilvánvalóan szükség lenne, hogy törvénymódosítással vagy más módon, de változást érjenek el a rendőrség utcai hatékonyságában. Az utóbbi pár év nagyobb tüntetései ugyanis vagy eleve extrém erőszakosak voltak - ez igaz volt az úgynevezett sárgamellényesek összes demonstrációjára 2018 ősze óta - vagy ha alapvetően békések is, rendszeresen megjelentek rajtuk kisebb, agresszív, kizárólag a törés-zúzással és a rendőrök provokálásával foglalkozó csoportok.

A sárgamellényesek egy része tudatosan utazott a rendőrök erőszakos provokálásában, az agresszív adok-kapokban pedig a rendőrök is lelkes partnernek bizonyultak, hogy a tüntetők aztán a rendőri brutalitásról készített videókra hivatkozva váljanak még ellenségesebbekké és így tovább. Közben a rendőrség visszatérően panaszkodott arra, hogy a szerintük egyoldalú tálalás miatt a közvélemény nem tudja meg, mi váltotta ki a rendfenntartók erőszakos fellépését.

A helyzet pártpolitikai szempontból is igen összetett és érdekes. A törvényjavaslatot Macron centrista liberálisai mellett azok a hagyományos jobboldali parlamenti erők is támogatták, amelyek egyébként kényesek szoktak lenni az egyéni szabadságjogokra, miközben a liberális közvélemény gyanakvással fogadta azt. A balközép parlamenti erők ellene szavaztak, a szélsőbaloldal pedig végképp ellenzi. A francia politika palettán a Fideszhez legközelebb álló, Marine Le Pen vezette populista-nacionalista-szélsőjobbos Nemzeti Gyűlés - a Nemzeti Front utódpártja - a mérsékelt jobboldallal tartva szintén simán megszavazta azt. Vagyis liberális-jobboldali-szélsőjobboldali többség állt szemben a balos kisebbséggel. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a liberális elnöki párt frakcióján belül aránylag magas volt a nemmel szavazók és a tartózkodók együttes aránya. (260 szavazatot leadóból 40 volt ilyen.)

A francia sajtó többsége, irányultságtól függetlenül kritizálja a törvényt, mivel az durván korlátozza sajtószabadságot.

A törvény miatt már két hétvégén is tartottak országos tüntetéseket. Ezeknek eddig egyetlen kézzelfogható eredménye volt. Az elnök és a mögötte álló nemzetgyűlési többség vezetői egy hete megállapodtak arról, hogy a törvény egyetlen paragrafusát, a leginkább kritizált 24-est, ami a fotók és videók készítését tiltja az intézkedő rendőrökről, az év végéig átfogalmazzák.

Egy konkrét kép igaz története

Arra pedig, hogy micsoda hangulatformáló ereje van az intézkedő rendőrökről megosztott képeknek, illetve hogy micsoda csapdák rejlenek még egy egyértelműnek tűnő profi sajtófotóban is, tökéletes példa egy most hétvégén, egy párizsi demonstráción készített hírügynökségi fotó története.

Anne-Christine Poujulat, az AFP fotósa Párizs 20. kerületében, az Avenue Gambettán fotózott le egy kis csapat, egy ház falához szorított rohamrendőrt, akik erőszakos tüntetőkkel keveredtek összetűzésbe. Ekkor készítette ezt a fotót:

A képet az AFP több másikkal együtt kitette a Twitterére is.

link Forrás

Annak ellenére, hogy a hírügynökség semmi ilyesmit nem állított, az internetező közönség nagy része - ideértve politikusokat és rendőri szervezeteket is - automatikusan úgy értelmezte a képet, hogy azon egy tüntetők által felgyújtott/lángba borított rendőrt látunk. Ennek megfelően hevesre sikerültek a reakciók, az AFP-t pedig a közönség egyik fele azzal vádolta, hogy a kép közlésével olajat öntött a tűzre, a másik fele viszont az ellenkezőjével, vagyis azzal hogy elhazudja a brutalitást, hiszen nem írták oda (=szándékosan elhallgatták), hogy felgyújtottak egy rendőrt.

A valóság ezzel szemben az, hogy a kép egyszerűen félrevezető, az azon látható rendőr egyáltalán nem volt életveszélyben és nem lángolt a ruhája. A fotó ráadásul nem szándékosan félrevezető. Egy szabadúszó újságíró ugyanott, ugyanakkor készült videója alapján már jobban sejteni, mi történt igazából, amit később maga a fotót készítő riporter is megerősített.

link Forrás

Az egyik dobálózó tüntető egy házilag eszkábált eszközt, talán egy dezodoros flakonra rögzített petárdát hajított a rohamrendőrök felé, ami a közelükben, de nem a rendőrt testén, hanem még előbb kapott lángra, mielőtt eltalálhatta volna akár a rendőr maga elé tartott pajzsát. Csak éppen olyan szögből készült a fotó, hogy pont úgy néz ki, mintha ő égne. A tűz ráadásul nem is lángolt a szó hagyományos értelmében, hanem egy töredékmásodpercre lobbant csak fel.

Anne-Christine Poujulat maga mesélte el később, hogy az egész eseménysor villámgyorsan zajlott le. Ő azért kattintott, mert hallotta, hogy valami tárgy repül a rendőrök felé térdmagasságban. A képen látható rohamrendőr a fotós elmondása szerint a pajzsával is védeni tudta magát, nem volt veszélyben, a láng pedig annyira gyorsan ellobbant, hogy a fotós arra sem számított, hogy egyáltalán látszani fog a képen.

Nem arról van szó, hogy a jelenet ne lett volna erőszakos, vagy hogy a demonstrálók ne dobálták volna a rendfenntartókat. De mire kiderült, hogy az egyértelműnek tűnő kép egyszerűen nem azt ábrázolja, amit sokak látnak rajta, az internetes közvélemény már rég eldöntötte, hogy mi történt, és ennek megfelelően tüzelte a hangulatot.