Az EU is megtörné a techcégek hatalmát

2020 nemcsak a koronavírus, a WAP és a Cyberpunk 2077 éve, de úgy tűnik, annak az éve is, hogy a kormányok megpróbálják valahogy szabályozni az internetet uraló technológiai vállalatokat, még mielőtt a való élet is visszavonhatatlanul egy kiberpunk disztópiává változik. 2020-ban az amerikai kormány elindított egy óriási pert, hogy darabjaira szedje a Facebookot és hasonló pert fontolgattak a Google-lel szemben is, de Indiától Ausztráliáig sok másik országban is komolyabban elkezdték szabályozni azt, hogy a gazdasági, kulturális és politikai értelemben is egyre fontosabb, sőt, megkerülhetetlen techcégeknek hogyan kellene működnie. 2020 végére pedig becsatlakozott a sorba az Európai Unió is, amely decemberben előállt a már régóta ígért, az internet gyökeres újraszabályozását ígérő törvényjavaslataival

Sőt, az unió nem csak szabályozni szeretné az internetet, de példát akar mutatni minden más országnak is, hogy hogyan is lehetne ezt hatékonyan, 21. századi módon csinálni. Az Európai Bizottság decemberi javaslata egyszerre tenné rendbe az online szolgáltatások piacát, megoldaná az illegális és káros tartalmak kezelését, és reményei szerint még akár a sajtót is kimentené az online fake news mocsarából. A harc viszont csak most kezdődik majd, amelyben az EU nemcsak a Google-lel, Facebookkal és hasonló gigacégekkel, de az ezeket szintén megszelídíteni akaró amerikai kormánnyal is szembe kerülhet. 

Félre a kapuőrökkel!

Az EU készülő nagy projektjéről, a Digital Service Act-ről (DSA), vagyis a nem annyira frappánsan elnevezett digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályról már jó ideje beszélnek a brüsszeli intézmények, civil szervezetek és techvállalatoknak lobbizó cégek folyosóin, maga a javaslat viszont csak december 15-én került nyilvánosságra. Ebben nem kevesebbet akar elérni, mint hogy valahogy megtörje a Google, Facebook, Amazon és hasonló, az életet egyre inkább behálózó techcégek hatalmát. Ennek jelentős része gazdasági, piacszabályozási lépés, ami azt garantálná, hogy az online szolgáltatások piaca egy fair és versengő piac, ahol az óriási szereplők nem tudnak visszaélni a piaci hatalmukkal. 

A DSA Margrethe Vestager EB-ügyvezető alelnök nagy projektje, aki még a Jean-Claud Juncker vezette bizottság versenyjogért felelős biztosaként azzal hívta föl magára a figyelmet, hogy óriási büntetéseket szabott ki a Google-re és az Apple-re. A DSA-csomag részeként bemutatott Digital Market Act, vagyis a digitális piacokról szóló jogszabálytervezet lényegében úgy akarja szabályozni a digitális szolgáltatások piacát, hogy törvényi szinten tiltsa az olyan gyakorlatokat, amelyek miatt Vestager csapata versenyjogi eljárásokat indított a techóriások ellen. Az EU-t eddig is az zavarta a legjobban ezekkel a cégekkel kapcsolatban, hogy visszaéltek azzal a helyzettel, hogy a felhasználóik egy része a versenytársuk is egyben, ezekkel pedig nem osztottak meg fontos adatokat, a saját szolgáltatásaikat a versenytársaik elé sorolták a piacon, a saját eszközeikre letörölhetetlenül rárakták a saját alkalmazásaikat, stb. 

Margrethe VestagerFotó: JOHN THYS/AFP

Vestager megfogalmazása szerint az online szolgáltatások piacát utoljára a digitális kőkorszakban, 2000-ben szabályozta az EU az e-kereskedelemről szóló direktívával. Azóta viszont nagyon megváltozott az internet, mint piac, a társadalomnak és demokráciának pedig utol kell érnie az elszabadult digitális óriásokat, amelyek a bizottság alelnöke szerint túl nagyra nőttek ahhoz, hogy komolyan megrázza őket egy több milliárd eurós versenyjogi bírság. 

A bizottság szerint az a legnagyobb baj ezekkel a techcégekkel, hogy egyfajta kapuőr szerepet játszanak, hiszen olyan platformokat üzemeltetnek, amelyeket más cégek piactérként használnak, de közben ezeken a piacokon is megjelennek erős szereplőként, kihasználva azt, hogy megmondják, ki lehet a piacon és mik ott a játékszabályok.Hogy ezeknek a kapuőröknek a hatalmát megtörje, a bizottság benyújtotta a digitális piacok szabályozásáról szóló jogszabály javaslatát, amelyben definiálja, hogy kiket tekint ilyen kapuőr vállalatoknak, milyen kötelezettségeket ró rájuk és milyen viselkedést tilt meg nekik. A kapuőr eszerint olyan cég, amely „erős gazdasági pozícióval rendelkezik, jelentős hatást gyakorol a belső piacra, és tevékenységét több uniós országban fejti ki; erős közvetítői pozícióval rendelkezik, ami azt jelenti, hogy kellően nagyszámú fogyasztót és kereskedőt hoz kapcsolatba egymással; jól megalapozott és tartós piaci pozícióval rendelkezik (vagy fog rendelkezni) a piacon, tehát helyzete hosszú távon szilárd.”

Ezeknek a cégeknek pedig a javaslat megtiltja mindazokat a dolgokat, amelyeket már fentebb említettünk, ami miatt Vestager és csapata korábban sorra perelte ezeket a cégeket: 

  • nem sorolhatják előrébb felületeiken a saját szolgáltatásaikat és termékeiket más cégek versengő szolgáltatásainál vagy termékeinél;
  • nem akadályozhatják meg a vásárlókat abban, hogy a platformon kívüli vállalkozásokkal felvegyék a kapcsolatot;

  • nem akadályozhatják meg, hogy a felhasználók eltávolítsanak az eszközükről gyárilag telepített szoftvereket és alkalmazásokat.

  • Nem használhatják a platformjukon szolgáltatást nyújtó cégektől gyűjtött adatokat arra, hogy ugyenezekkel a cégekkel versenyezzenek, 

  • És nem akadályozhatják meg ezeknek az üzleti felhasználóknak, hogy hozzáférjenek a platformon keresztül létrehozott adataikhoz. 

Az EB nemcsak tiltana, de kötelezettségeket is róna a kapuőrökre, amelyek nagyjából a tiltások pozitív megfogalmazásainak felelnek meg, vagyis biztosítaniuk kell az üzleti felhasználóiknak minden olyan adatot és eszközt, hogy ne csak a platformszolgáltató, vagyis a kapuőr kénye-kedve szerint tudjon működni, hanem attól függetlenül és azon kívül is. 

Amelyik cég pedig nem tartja be ezeket az új piaci játékszabályokat, azok a teljes éves globális bevételük 10 százalékának megfelelő bírsággal és a napi bevétel 5 százalékát kitevő kényszerítő bírsággal sújthatja az EU. 

Sőt, a visszaesőket az EU arra kényszeríthetné, hogy adják el az üzletük egy részét, vagyis megpróbálhatná feldarabolni a nagy techcégeket.Ezt egy szép eufemizmussal „strukturális megoldásnak” vagy „gyógyírnak” (structural remedies) hívja a javaslat. Margrethe Vestager szerint csak ezekkel az eszközökkel  garantálható, hogy online ugyanolyan szabadon és igazságosan versenyezhessenek a cégek, mint offline.

Nagy platform, nagy felelősség

Az eredeti terv szerint egy jogszabályban kezelte volna a gazdasági kérdéseket és a tartalomszabályozásra vonatkozó úgy elvárásokat, végül ezt inkább külön szedték, hogy magát a DSA-t csak annak szentelhessék, hogy hogyan lehet megóvni az internet fura fejlődéseitől a demokráciát, a szólásszabadságot és a szabad sajtót. Ez a jogszabály ugyanis nagyrészt arról szól, hogy az online szolgáltatók mit kell, hogy kezdjenek a felhasználóik tartalmaival, hogyan garantálják a vélemény nyilvánítás szabadságát, de gátolják a gyűlöletbeszédet, az uszító tartalmakat és az álhíreket. 

A DSA négy csoportra osztaná az online szolgáltatókat, amelyektől többet vár el, mint eddig. Ezek az internetszolgáltatókat, domainregisztereket és hasonlókat magukba foglaló közvetítő szolgáltatások, a tárhelyszolgáltatók, az online kereskedelmi platformok és a frappánsan „nagyon nagy online platformoknak” titulált szolgáltatók, amelyeken nagyjából a közösségi médiát kell érteni. Ezek közül is külön szabályok vonatkoznak azokra, amelyek „a belső piac 450 millió fős lakosságának legalább 10 százalékát elérik”. 

A legnagyobb online szolgáltatóktól az EU elvárná, hogy eltávolítsa az illegális tartalmakat, de azt is, hogy olyan rendszert építsen ki, amelyben a felhasználó fellebbezhessen, ha úgy érzi, indokolatlanul törölték valamilyen tartalmát. Ez egy nagyon csúszós pálya, mert ez a terület az, amiben a Facebook és hasonló közösségi média szolgáltatók elég rosszul szerepelnek. Hogy ez a kérdés mennyire fontos, semmi nem jelzi jobban, mint a közösségi médiavállalatok hősies, de vesztésre álló harca a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos álhírekkel és félrevezető infókkal szemben. A Facebook március és október között 12 millió posztot távolított el azért, mert a járvánnyal kapcsolatos hamis információt tartalmazott, ennek ellenére az oldalon továbbra is hemzsegnek a koronavírusról szóló összeesküvés-elméletek, az oltásellenes posztok és mémek. 

De már korábban is elég rosszul vizsgáztak a techcégek ezen a téren. Bizonyos uszító tartalmak annak ellenére maradnak adott esetben hónapokig az oldalakon, hogy azt számos felhasználó jelentette. Ilyen volt például az az oldal, amelyik a Wisconsin állambéli Kenosha városába hívta a „hazafias” milicistákat, hogy fegyverrel védjék a várost a Black Lives Matter mozgalom tüntetőivel szemben, ahol aztán egy 17 éves, felfegyverzett, a szomszéd államból odautazó Trump-támogató agyon is lőtt két embert. A felbújtó Facebook a cég saját szabályait is megszegte, az oldal ellen számtalan bejelentés érkezett, ennek ellenére nem szedték le, ami Mark Zuckerberg szerint is hiba volt. Máskor viszont úgy állítják be a robotcenzorokat, hogy sok olyan tartalmat is törölnek, amelyekkel igazából nincs semmi baj. 

Az új uniós szabály azért is az éves globális bevétel 10 százalékának megfelelő büntetést szabna ki, ha a platform nem távolítja el az illegális tartalmakat.Az EU emellett még egy sor elvárást támasztana a „nagyon nagy online platformok” felé, például, hogy adatokat osszanak meg kutatókkal és a hatóságokkal, alakítsanak ki és tartassanak be egy magatartási kódexet, alakítsanak ki valamilyen rendszert arra, hogy a felismerjék a megbízható bejelentőket a visszaélésszerű bejelentőktől és tegyék átláthatóbbá a felhasználóik számára a hirdetési rendszert. Ahogy azt is, hogy a program algoritmusai mi alapján ajánlanak bizonyos tartalmakat a felhasználónak. Ez elég fontos eszköz lehetne a fake news terjedése elleni harcban, és Margrethe Vestager szerint is célja lenne a javaslatnak, hogy az emberek jobban bízhassanak abban, amit olvasnak. 

Kezdődhet a harc

Az Európai Bizottság nem kevesebbre tör a digitális szolgáltatások szabályozásával, mint hogy megóvja a demokráciát, a szabadságjogokat és a szabad versengő piacot a techcégek túlhatalmától. Vestagerék álma pedig az, hogy a csomagjuk olyan globális standraddá váljon ebben, amilyen a GDPR szabályozás lett az adatkezelésben. Viszont az már most teljesen biztos, hogy a kiszemelt cégek mindent megtesznek majd azért, hogy felpuhítsák a javaslatot. 

Egyelőre egyik cég sem fűzött túl sok kommentárt a DSA-hoz, a Google csak annyit reagált például a CNN kérdésére, hogy egyelőre még tanulmányozzák a több száz oldalas javaslatot, de tartanak tőle, hogy a szabályozás kifejezetten egy pár céget szemelt ki magának, ezek a cégek pedig nehezebben tudnak majd „új termékeket fejleszteni és támogatni az európai kis és közepes vállalkozásokat”. Az persze igaz, hogy pár céggel van problémája az EU-nak, pontosabban azzal a környezettel, ami lehetővé tette, hogy az a pár cég, a Google, az Amazon, a Facebook, az Apple olyan piaci hatalomra tegyen szert, amelyet valahogy vissza kellene fogni. 

Mark Zuckerberg és Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke 2018-banFotó: Dursun Aydemir/Anadolu Agency

Ahogy az is igaz, hogy ezek a cégek mind amerikaiak, ami miatt az Egyesült Államok kereskedelmi kamarája akadt ki, amelynek egyik képviselője azt nyilatkozta az uniós javaslattal kapcsolatban, hogy olyan, sikeres amerikai cégeket akarnak ezzel büntetni, amelyek közben rengeteg pénzt fektettek be Európában. Éppen ezek miatt a befektetések miatt viszont brüsszeli szakértők szerint az EU-ban sem lehet anélkül tárgyalni ezekről a kérdésekről, hogy a nagy amerikai techcégek valamilyen formában ne lennének jelen. A kereskedelmi kamara pedig nagyon komoly befolyással bír az Egyesült Államok kereskedelempolitikájára, így senki nem lepődne meg, hogyha ez vitás pontként jönne elő az amerikai-EU-s tárgyalásokon. 

Ahogy az lenni szokott, míg az érintett cégek szerint túl szigorú szabályozás, az a civil szféra szerint túl kevés. A  European Digital Rights nevű civil hálózat képviselői például az Euronewsnak azt nyilatkozták, hogy bár a jó irányba tesz lépéseket a javaslatokkal az Európai Bizottság, sajnos nem tesz eleget azért, hogy a digitális gazdaság rendszerszintű problémáit orvosolja, azt, hogy az ilyen cégek üzleti modellje arra épül, hogy a lehető legtöbb adatot kisajtolja a felhasználókból és szolgáltatások egy zárt rendszerébe csalja őket, amelyekből nem lehet kilépni, ha akarnak, ha nem. 

Az biztos, hogy sok olyan javaslat érkezett még a tervezett jogszabályhoz, amely végül nem került bele a végleges szövegbe, amit sokan elvesztegetett lehetőségként értékelnek majd. A Riporterek Határok Nélkül nevű civil szervezet és a Friedrich Ebert Stiftung például egy olyan kiegészítő javaslatot tett a döntéshozóknak,  amivel szerintük biztosítani lehetne, hogy a Facebookon, Google-ön, híragregáló oldalakon és egyebeken is a hiteles, független, közszolgálati hírek emelkedjenek felül a clickbaiten, a bulváron és az álhíreken, ezzel levéve a terhet a Facebook és társai válláról és megmentve a minőségi újságírást. 

Eszerint nemcsak azt kellene kötelezővé tenni a platformoknak, hogy tegyék átláthatóvá és érthetővé a tartalomjavasló algoritmusaikat, de kötelezővé kellene tenni, hogy a minőséginek és függetlennek minősített sajtótermékek anyagait részesítsék előnyben, pontosabban hogy úgy állítsák be az algoritmusaikat, hogy mondjuk a BBC vagy a Die Welt cikkeit előbb dobja az olvasók elé, mint valami orosz trollfarmon gyártott álhírt vagy egy amerikai 4chan felhasználó agymenéseit. Ehhez az kellene, hogy valamilyen standard szerint eldöntsük, hogy milyen hírforrásokat tartunk megbízhatónak, ezt pedig valahogy úgy kódolni, hogy azt egy algoritmus megértse, és előre tudja sorolni az ilyen tartalmakat. A javaslat alapján ez, ha össze lehetne hozni, mindenkinek előnyére válna: a Facebook és társai végre levakarhatnák magukról a stigmát, hogy akaratlanul is aláássák a demokráciát, a járvány, a válság és az átalakuló média és reklámpiac miatt komoly pénzügyi gondokkal küszködő lapoknak pedig több kattintást, nagyobb elérést hozna, ami aztán több reklámbevétel jelent, segítve a pénzügyileg fenntartható működést. A RSF javaslatában az is szerepelt még, hogy 

létre kellene hozni egy újságíró alapot, amelybe a médiatartalmakat közvetítő platformoknak be kellene fizetniük a reklámbevételük bizonyos százalékát, amelyet aztán az alap szétosztana a kritériumoknak megfelelő médiumok között.Viszont úgy tűnik, ez is kimaradt a javaslatból. Ettől még persze elvi esély van arra, hogy változik a szöveg, mert a DSA még csak az első lépésnél tart abban a folyamatban, hogy hatályos jogszabály legyen. Most az Európai Parlamenten és az EU tagállamain a sor, hogy megvitassák a javaslatokat. Úgyhogy még biztosan eltart majd egy darabig, amíg kiderül, hogy úgy működik-e majd a jövőben az internet, ahogy azt az Európai Bizottság szeretné.