Vakcinapolitika a hazai post-truth laboratóriumban

Krekó Péter írása

„Te krekó eltaposnivalóféreg, ezt biztosan nem felejtjük, evvel felkerültél a kilövetési listára, szívből kívánom neked te hulladékhalmaz és családodnak, szeretteidnek mielőbbi Corona-megbetegedést, és szívesen látnálak benneteket a lélegeztető gépen”.

Ez csak egy a sok üzenet közül, amit az elmúlt napokban kaptam, miután a Politicónak nyilatkoztam. Arról beszéltem, hogy a kormánynak, hogy visszaszorítsa a sajnos európai viszonylatban is magas vakcinaellenességet Magyarországon, arra lenne szüksége, hogy ne a kevésbé átlátható módon tesztelt, a tesztelés lezárulta előtt pedig tömeges oltásra bocsátott orosz és kínai vakcinákat helyezze előtérbe a védekezés során – sem retorikailag, sem ténylegesen.

Magyarországon annak ellenére nő ma az oltásellenesség, hogy nincs olyan politikai erő, amely általában a vakcinák ellen kampányolna.

A KSH adatai szerint ma csak minden hatodik-hetedik ember biztos abban, hogy be akarja magát oltatni. Ez rémületesen távol van attól a kívánatos 40-50 százalékos átoltottságtól, amiről vasárnap a miniszterelnöki interjúban is hallhattunk. És a helyzet romlik: az AIPM kutatása szerint tavaly augusztusban még a lakosság 55 százaléka (!) tervezte, hogy beoltatja magát.

A magyarok nem bíznak a keleti vakcinákban. A Euronews és az Opinio novemberi kutatása szerint a magyar lakosság mindössze 4 százaléka lenne hajlandó a kínai, és 7 százaléka az orosz vakcinával beoltatni magát. Ezek alapján nem nehéz belátni: ha rendszeresen az orosz, kínai oltásokról hallunk, az általánosságban is bizalmatlanságot gerjeszthet az oltásokkal szemben, ami sem a közegészségüggynek, sem a kormánynak nem jó.

Magyar háziorvosok és szakértők szintén a koronavírus-vakcinákba vetett bizalom érzékelhető hanyatlásáról számoltak be – miközben Magyarország kanyaró szempontjából például az egyik legjobb átoltottsági mutatókkal rendelkező ország Európában. A rekordmagas oltásellenességért természetesen a kormányzati kommunikáción túlmutató tényezők is felelősek: például a vírustagadó vagy -relativizáló orvos-celebek, vagy éppen a „túl gyorsan” kifejlesztett vakcinák mellékhatásaival kapcsolatos félelem. Fontos, hogy a kormányzat hiteles információkkal lássa el a lakosságot, nemrég ugyanis egy a Nature-ben publikált kutatás azt találta, hogy éppen ez a legfontosabb tényező az oltásellenesség elleni harcban.

Nyilván sokféleképpen lehet értelmezni ezeket az adatokat, és lehet vitatkozni a megállapításaimmal. Arra viszont nem számítottam, hogy a Politicoban elmondottak alapján a kormányzati irányítású médiában olyan kampány indul, ahol eddig több, mint 50 cikkben leplezik le a „Krekó-stratégiát” (?!) amiben tanácsomra (!) ellenzéki pártok (!!) oltánellenességre biztatnak (!!!) politikai sikerük érdekében (!!!!). Ebből természetesen egy szó sem igaz. Bayer Zsolt „az ellenzéki oldal egyik legsötétebb, legaljasabb gazemberének” nevezett, de a hétvégén már Orbán Viktor miniszterelnök is reagált, aki azt mondta, hogy „a gonoszságnak nincs határa”. Ez a gyűlölethullám, beleértve a fenyegető magánüzeneteket még azután is meglepő volt, hogy csaknem egy évtizede vezetem a Political Capitalt, és a kormánymédia eddig is megkülönböztetett figyelemmel követte a működésünket. Ami történt persze tipikus, sokakkal megesett már, és jól mutatja a kormányzati dezinformációs gépezet működését. Más azonban egy esettanulmányt olvasni, és az is, amikor az ember saját családjával történik ilyesmi.

A Politicónak amellett érveltem, hogy a kormánynak nem megalapozott az az ígérete (mely a magyar lakosság számára sem kívánatos), hogy tömegesen oltson az orosz vakcinákkal. A kormány azóta bejelentette: eláll a Szputnyik V-vel való tömeges oltástól, és Magyarország csak a tesztprogramban vesz részt – mondván, Oroszország nem képes a tömeges gyártásra. Az orosz vakcina fent említett népszerűtlensége tükrében ez örvendetes fejlemény, de azért szelíden tegyük hozzá, hogy mivel maga Vlagyimir Putyin elnök már két hónapja ismételgeti, hogy kapacitásgondok adódtak a vakcinagyártás terén, a kormány megspórolhatta volna ezt a vargabetűt: a Szputnyik-V melletti hangos, de sikertelen kampányt, majd az e mögüli csöndes, de a közvélemény számára meg nem magyarázott kihátrálást. A vakcinákba vetett bizalom építéséhez ugyanis következetességre is szükség lenne. Mint ahogy arra, is, hogy az Unió által beszerzett vakcinák érkezése előtt ne az legyen a fő üzenet a hivatalos fórumokon: „Nincs nyugati vakcina”.

A védőoltásokkal szembeni bizalom erősítése szempontjából egyébként – pusztán kommunikációs szempontból – ígéretesebb az a most sokat bírált miniszterelnöki mondás, amely a Pfizer-vakcinákat „kis túlzással” magyar-amerikai védőoltásként aposztrofálja. Pontosan az derült ki ugyanis a Euronews említett kutatásából, hogy az amerikai (28%) és a magyar (32%) vakcinában bíznak a legjobban a magyarok. Mivel ugyanakkor a kínai vakcina minden kutatás szerint legnépszerűtlenebb, ráadásul hatékonyságával kapcsolatban ellentmondásosak az adatok, és hogy a magyar hatóságok sem engedélyezték a használatát, az e melletti harsány kiállás szintén rombolhatja az oltásokba vetett bizalmat.

Egy felelős egészségügyi politikának a védőoltások támogatóinak hangját pedig inkább felerősíteni kéne, mintsem, hogy ellenük uszítson. A közvélemény alapvető kérdésekkel nincs még tisztában az oltások kapcsán- például, hogy milyen előnyei lesznek az oltásigazolványnak. Vélhetően jóval több életet lehetne itthon megmenteni a koronavírustól, ha a személyem és a Political Capital elleni összeesküvés-elméletek gyártására és terjesztésére fordított időt és energiát a kormányzati kommunikátorok inkább az oltási terv részletes megismertetésére, illetve a vakcinák előnyeinek bemutatására fordítanák.

Dr. Krekó Péter szociálpszichológus, politológus, a Political Capital Institute igazgatója