Az Amazon és a szakszervezeti mozgalom jövője is eldőlhet egy alabamai raktárban
Hétfőn ér véget az egyik legfontosabb szavazás Amerikában. November óta persze ez már legalább a harmadik, ha az elnökválasztást és a szenátusi többséget eldöntő januári, Georgia-állambeli választásra gondolunk. Most viszont nem arról szavaznak, hogy ki képviselje egy állam vagy egy város lakóit Washingtonban vagy a helyi törvényhozásban, hanem hogy
egy alabamai raktár munkásai alapítsanak-e szakszervezetet vagy sem. Ez egészen piszlicsáré dolognak tűnik elsőre, mégis az amerikai politika apraja-nagyja megszólalt már az ügyben, sőt, még Joe Biden elnök is véleményt nyilvánított a témában. Az alabamai üzem ugyanis az Amazon egyik raktára. Azé a cégé, amely a koronavírus-járvány egyik legnagyobb gazdasági nyertese és a világ egyik gazdasági és politikai szempontból legbefolyásosabb cége. Amelyet a világ leggazdagabb embere, Jeff Bezos vezet. És amelyik a megalakulása óta mindent megtesz azért, hogy a dolgozóinak eszébe se jusson szakszervezetet alapítani, vagy ha eszükbe jut, tesz róla, hogy vagy nagyon gyorsan letegyenek róla, vagy, hasonlóan gyorsan takarodjanak el az Amazon raktáraiból. Ezért sokan azt mondják, hogy a hétfői szavazás az amerikai gazdaság életében és a 21. századi munkásmozgalom történetében is óriási változást hozhat.
A jó fej munkahely, ahol halálra dolgozhatod magad
Bessemer egy 27 ezer fős kisváros nem messze az állam legnépesebb városától, Birminghamtől. Eddig valószínűleg sosem történt itt semmi jelentőségteljes, ami miatt mindenki figyelme ide összpontosult volna. Az elmúlt hetekben viszont szinte megszállták a kisvárost a demokrata és republikánus politikusok, politikai aktivisták, szakszervezeti vezetők. Pénteken például Bernie Sanders, az amerikai baloldal közel 80 éves rocksztárja is odautazott, hogy Killer Mike rapsztárral együtt megpróbálja meggyőzni a városban lévő Amazon-raktár dolgozóit, szavazzanak a szakszervezet megalakítására.
A kisvárosban egy 5800 embert foglalkoztató raktára van az Amazonnak, annak a cégnek, amely a koronavírus-járvány alatt az amerikai élet egyik legfontosabb intézményévé vált. A kijárási korlátozások miatt sokkal fontosabb lett az online vásárlás, aminek pedig az Amazon már-már monopol-hatalommal bíró szereplője. A cég nagyon jól jött ki a járványból, ha szabad ilyet mondani: a bevétele nagyjából 40 százalékkal emelkedett, így megközelítőleg 75 milliárd dollárral tette gazdagabbá alapítóját Jeff Bezost. A forgalommal együtt viszont azoknak a híreknek a száma is növekedett, amelyek a munkakörülmények miatt panaszkodó vagy tiltakozó, sőt, sztrájkkal fenyegető Amazon-dolgozókról szóltak.
Az Amazon sosem volt egy igazán jó fej foglalkoztató, legalábbis bizonyos értelemben, bár a cég most mindenkit az ellenkezőjéről igyekszik meggyőzni. A vállalat pár éve bevezette a 15 dolláros óránkénti minimálbért, amit az amerikai baloldal régóta szeretne általánossá tenni, és a cég sokat büszkélkedik azzal, hogy milyen előnyös egészségbiztosítást és hasonló juttatásokat nyújt a raktáraikban dolgozóknak.
Ezért cserébe viszont minden dolgozónak kitapossák a belét.Az Amazon középvezetői már a megalakulás utáni években olyan emailekkel bombázták a dolgozókat, hogy ráérnek aludni, ha majd meghaltak, és hogy aki szeret kényelmesen dolgozni, az inkább keressen másik állást. Azóta viszont a cég elképesztő növekedésen ment keresztül, a munkakörülményekről pedig folyamatosan érkeznek a szörnyebbnél szörnyebb beszámolók. Az Amazon különböző eszközökkel és módszerekkel megfigyeli, hogy a dolgozók mennyi időt töltenek az egyes munkafeladatokkal, mennyit mennek vécére, sőt, azt is előírja, hogy milyen mozdulatsorral kellene az árukat a dobozokba pakolni, hogy a lehető legkevesebb idő alatt a legtöbb árut lehessen kiküldeni a megrendelőknek. A dolgozókat a cég ebben a rendszerben amolyan húsrobotokként kezelte, és akit nem lehetett elég jól programozni, az hamar állás nélkül marad. Legutóbb pedig azzal borzolták a dolgozók kedélyeit, hogy olyan, kora hajnaltól kora délutánig tartó műszakokat vezettek be, amelyek mellett a munkások, akik között többségben vannak a szegényebb nők, sosem láthatják a családjukat.
Egyéb panaszok is érkeztek a munkakörülményekre. 2011-ben például bejárta a sajtót, hogy nyáron az Amazon egyik raktárába egy rendes szellőzőrendszer beszerelése helyett inkább mentősöket fogadtak fel, hogy ellássák a hőségtől összeeső dolgozókat. Hasonló ügyek a koronavírus-járvány alatt is akadtak, a járvány elején több raktár dolgozói panaszkodtak, hogy az alapvető járványügyi előírásokat sem tartja be a cég, és nem hajlandó fertőtleníteni az üzemet, mert az alatt nem lehetne csomagokat pakolni. A cég ezeket a problémákat általában úgy oldotta meg, hogy kirugdosta a leginkább méltatlankodó dolgozókat.
Bessemer, vezesd a harcot!
Nem csoda, hogy már többször felmerült a dolgozókban, hogy valahogy meg kellene védeni a jogaikat az azokat nem tisztelő munkaadójukkal szemben, erre pedig a megoldás klasszikusan a szakszervezet megszervezése. Az Amazon dolgozói már többször, több városban, több raktárban megpróbáltak szakszervezetet alapítani, de eddig még sehol sem sikerült nekik. Részben azért, mert a cég minden tőle telhetőt megtett, hogy ezt megakadályozza.
Az Amazon csírájában igyekszik elfojtani minden szervezkedést, ezért külön felhívták a vezetők figyelmét, hogy milyen jelekre kell odafigyelni: nagyon gyanús, ha a dolgozók sugdolóznak, ha kisebb csoportok gyorsan szétrebbennek, amikor a műszakvezető a közelben van, ha piszmognak a mosdóban, vagy ha többet panaszkodnak. Ezek a cég szerint a szakszervezet szerveződésének jelei lehetnek! A középvezetők kiképzésénél viszont a cég jóval tovább ment, hogy elejét vegye a szervezkedésnek: volt, hogy egykori FBI-ügynököket vettek föl, hogy segítsenek információt gyűjteni a szervezkedő munkásokról, ha pedig már elindult a szervezkedés, akkor erre szakosodott jogászokkal igyekeztek jogi úton meggátolni a szakszervezeti szavazást, vagy legalábbis elnyújtani a folyamatot, hogy addig ilyen-olyan eszközökkel megpróbálják meggyőzni az embereket, hogy ne akarjanak szakszervezetet.
Ezek az eszközök a “barátságos” meggyőzéstől az agitátoroknak tekintett dolgozók eltávolításáig sok formát ölthetnek. A bessemeri raktár dolgozóit például az üzem minden szabad falfelületén “Szavazz nemmel!” poszterek fogadták, beleértve a wc-ajtók belső oldalát is. A cég külön weboldalt is létrehozott, melyen keresztül arról próbálják meggyőzni a dolgozókat, hogy a szakszervezeti tagság nagyon drága, a szakszervezetek pedig amúgy is korrupt szervezetek, amelyek igazából nem tudnak segíteni a dolgozóknak, akiknek az Amazonnál egyébként sincs ilyesmire szükségük, hiszen a cég annyira jó fej. A dolgozóknak az üzemet megszálló külső tanácsadók egyenként is igyekeznek átadni ezt az üzenetet, de még kötelező gyűlésekre is el kell menniük, ahol elmondják nekik, hogy a szakszervezet rossz.
Más szervezkedő üzemekben viszont ennél kicsit határozottabban ment a meggyőzés. A virginiai Chesterben például egyszerűen azt mondták a dolgozóknak, hogy aki igennel szavaz a szakszervezet alakítására, az másnap már nézhet is másik munkahely után, a szervezőket pedig kirúgták, mondván, negatív hatással vannak a munkatársaikra.
E módszereknek köszönhetően az Amazon eddig megúszta, hogy bármelyik üzemében megszervezzék magukat a munkások. De talán pont azért, mert ennyire hosszú és jól dokumentált története van a cégnél a szakszervezetek letörésének, a bessemeri szervezkedés viszonylag hamar nagy médiafigyelmet kapott, különösen, hogy az Amazon-dolgozók mögé beállt a politika, látszólag pártoktól függetlenül.
Mindenki vs. Jeff Bezos
A Bessemerben történő szervezkedés mellett számos politikus kiállt, szinte teljesen lefedve a politikai spektrumot. Az, hogy olyan balos politikusok, mint Bernie Sanders teljes vállszélességgel kiállnak a munkások mellett, annyira talán nem meglepő, ahogy az sem, hogy a nála azért centristább Demokrata politikusok, mint a szenátus és a képviselőház demokrata házelnökei, Chuck Schumer és Nancy Pelosi is támogatásukról biztosították a szervezőket. Az viszont már sokkal furcsább, hogy
az amúgy nagyon piacpárti republikánus szenátor, Marco Rubio is írt egy véleménycikket, amelyben kiállt a szervezkedő munkások mellett, és azt írta, hogy a vállalatok nem vehetik garantáltnak a Republikánus Párt támogatását. Az amerikai jobboldal persze nagyrészt nem azért van kiakadva az Amazonra, mert hirtelen annyira fontosnak tartják azoknak a munkásoknak a jogait, akiknek a szavazati jogát közben több, Alabamához hasonló déli államban erősen korlátozni igyekeznek. Hanem azért, mert elegük van az Amazonhoz hasonló, a liberálisokhoz dörgölőző “woke tőkéből”. Az Amazon, leginkább abból a célból, hogy a jó fej cég imázsával megnyerje a fogyasztókat, más hasonló óriási techcégekhez hasonlóan kiáll az olyan liberális ügyek mellett, mint a melegek egyenjogúsága és a klímaváltozás elleni küzdelem. Eközben pedig olyan gazdasági és politikai hatalmat halmoztak fel maguknak, amit már az amerikai jobboldalon is problémásnak tartanak.
Az Amazont egy kicsit talán meg is lepte, hogy a Demokrata párt vezetői a szakszervezetet szervezők mellé álltak, és gyakran nagyon kritikusak az Amazonnal szemben, amely közben mindent megtesz, hogy egy igazán progresszív cég benyomását keltse. Ezt így, ebben a formában fel is emlegette a cég egyik vezetője, Dave Clark, egy Bernie Sandersnek címzett Twitter-bejegyzésben, amelyben azt írta, hogy a 15 dolláros órabérrel és az egyéb juttatásokkal az Amazon a progresszív vállalatok közül is a legprogresszívebb. A cég pedig nagyon sokat dolgozik a politikai kapcsolatain: tavaly 18,7 millió dollárt költött lobbizásra, ebből 600 ezret például egy Jeff Ricchetti nevű lobbistának fizetett ki, akinek a bátyja, Steve Ricchetti Biden elnök egyik tanácsadója. Ám az ügyben nemhogy a Demokrata párt támogatását, még a hallgatását sem sikerült megvenni.
Még Joe Biden elnök is kiadott egy videóüzenetet, amelyben bár nem említi meg konkrétan az Amazont vagy a bessemeri üzemet, két percig arról beszél, milyen alapvetően fontos intézmények a szakszervezetek, amelyeknek megalakulását támogatni, nem korlátozni kell.
"Nem az én dolgom, hogy megmondjam, valaki csatlakozzon-e egy szakszervezethez, vagy sem, de nem is a munkaadó dolga, hogy ezt eldöntse. A döntés a munkásokon múlik, pont."
A bessemeri dolgozók már egy ideje leadhatták a szavazataikat, hétfőn viszont már el is kezdik számolni ezeket. Ez szakértők szerint eltarthat egy darabig, részben az Amazon várható jogászkodásai miatt is. A tét nem kicsi, hiszen ha itt sikerülne megszavazni a szakszervezet alapítását, azt hasonló szavazások egész hulláma követhetné szerte az Amazon raktáraiban, ami alapvetően alakítaná át a cég működését, más ügyekben is erősíthetné az Amazon kritikusait, és az amerikai munkásmozgalomnak is új lendületet adhatna.
De akkor sem biztos, hogy megnyugodhatnak Bezosék, ha a nemek kerülnek többségbe, mert a szavazás és szervezkedés körüli sajtóvisszhang így is felbátoríthatja a dolgozókat. És ahogy a New York Timesnak egy, a munkásmozgalom történetét kutató professzor nyilatkozta, a szakszervezeti mozgalom mindig előrefelé bukik: a munkások szervezkednek, elbuknak, aztán újra és újra megpróbálják.