Eszter – aki valójában nem Eszter, de kérésére megváltoztattuk a nevét – 2012-ben elvesztette a pénztárcáját, azzal együtt az igazolványait, így a személyijét is. A következő munkanapon ezt jelentette a helyi okmányirodában, a régi személyit érvénytelenítették, hamarosan elkészült az új személyije, ő pedig nem sokkal később kiköltözött Németországba. 2014-ben aztán kapott egy levelet a BKK-tól, hogy fizessen, mert jegy nélkül utazott a BKK járatain. Eszter azóta többször bizonyította, hogy ezekben az esetekben nem ő használta az elveszített és az azóta egyébként hivatalosan is lejárt igazolványát, hogy volt olyan büntetés, aminek idején még csak nem is tartózkodott az országban, kilenc évvel igazolványa elvesztése után mégis ott tart az ügye, hogy bár két tárgyalást is megnyert, a legutolsót a BKK most viszi másodfokra.
„A BKK ügyvédje szerint nem azt bizonyítottam, hogy elhagytam a személyimet, hanem azt, hogy a büntetések idején nem én használtam azt”
– ez a logikai csavar mutatja talán a legjobban az ügy abszurditását, ami miatt Eszter hét éve vitatkozik hol levélben, hol telefonon, hol személyesen, hol pedig bíróságokon a BKK-val és annak különböző képviselőivel, annak ellenére is, hogy már többször bebizonyította: kilenc évvel ezelőtt elhagyta a személyijét, amit valaki azóta is rendszeresen arra használ, hogy igazolja magát vele a BKK járatain, amikor ellenőrökkel találkozik.
„2014-ben már Németországban dolgoztam, amikor levelet kaptam a BKK végrehajtó osztályától, hogy fizessem ki a büntetéseket. Felvettem velük a kapcsolatot, elmondtam nekik, mi történt, de hiába küldtem el az okmányirodai jegyzőkönyvet, mondták, csak úgy fogadják el, ha van rendőrségi feljelentés. Külön emiatt hazautaztam, elmentem a rendőrségre, leírtam, lett jegyzőkönyv, kaptam papírt, hogy elkezdték a nyomozást, majd egy papírt, hogy lezárják a nyomozást. Elküldtem a végrehajtó irodának, mondták, hogy köszönik szépen, elnézést kérnek, ennyi. Majd két év múlva, 2016-ban újra megtaláltak. Ugyanezt végigjátszottuk, újra elküldtem nekik mindent, de azt mondták, ha nem fizetek, akkor bíróságra mennek.”
Eszter az első két büntetés ideje alatt Németországban élt, egy esetben bizonyítani is tudta, hogy az egyik büntetés ideje alatt a bankkártyáját is használta egy németországi üzletben: „A bíróság ezekben az esetekben ki is hozta, hogy ezeknél a büntetéseknél nem én használtam az igazolványomat.” Viszont két évvel azután, hogy megnyerte a pert, 2018-ban újabb két felszólítást kapott, hogy fizessen, mert egy buszozás és egy villamosozás alkalmával nem volt jegye.
„Itt már az első bírósági ítéletet is elküldtem, de a BKK ügyvédje szerint ezzel nem azt bizonyítottam, hogy elhagytam a személyimet, hanem azt, hogy a büntetések idején nem én használtam azt. A korábbi bírósági ítélet mellé a munkahelyem jelenléti ívét is csatoltam, mert ott beléptetős rendszer van, kártyával tudok bemenni, ami igazolja, hogy munkaidőben a munkahelyemen voltam. Erre az volt a válasz, hogy lehetett ott helyettem bárki más, és odaadhattam a kártyámat egy kollégámnak. Életszerűtlen az egész. Amíg Németországban vagyok, valakinek átadom a személyim, hogy használja, amikor pedig a munkahelyemen ülök, akkor meg valójában más csekkol be helyettem, hogy én elmehessek felülni a buszra, hogy megbüntethessenek?”
A másik büntetést késő délután állították ki, így ebben az esetben már nem tudta igazolni, hogy a munkahelyén lett volna, de mivel a Csepel-sziget déli részén él, a munkahelye a XXII. kerületben van, papíron pedig a III. kerületben büntették meg, szerinte nem túl életszerű a helyzet: „Szóval én kocsival elmegyek Budapest déli részéről az északira, majd ott felszállok a villamosra, hogy direkt megbüntessenek. Teljesen életszerűtlen.”
Az igazán érdekes részek a sztoriban pedig csak ezután következtek, amikor a BKK ügyvédje ragaszkodott hozzá, hogy az ügyet bíróságra vigyék, és legyen írásszakértői vélemény.
„A bíróságon alá kellett írnom huszonötször ezzel a kézzel, azzal a kézzel, majd egy ismert igazságügyi írásszakértő által elfogadott, de a tanonca által kiállított szakvélemény azt hozta ki, hogy a büntetéseken szereplő aláírás az én aláírásom”
– mondta Eszter, akitől mindössze húsz aláírást kértek, illetve megnézték a régi, 2009-es, vagyis több mint tíz évvel korábbi személyi igazolványán szereplő aláírást, a szakvéleményt pedig ezek alapján készítették el. Az írásszakértő szerint Eszter a bíróságon „direkt másképp írt”.
Az írásszakértő véleményét Eszter nem fogadta el, saját költségén felkeresett egy másik írásszakértőt – aki szintén az ismert igazságügyi írásszakértő mentoráltja volt –, az ő szakvéleményéhez csatolt 2018-ból olyan céges papírokat is, amiken az ő aláírása szerepel, és bár ezt a bíróság nem fogadta el, kirendeltek egy harmadik írásszakértőt, viszont ezt már neki kellett fizetnie.
Az Eszter által megkeresett írásszakértő úgy látta, hogy az ismert igazságügyi szakértő által elfogadott írásszakértői vélemény tele van üvöltő hibákkal, és ami egyezőségként van megjelölve benne, az mind különbség, fel is hívta ezt az igazságügyi szakértőt, hogy vonja vissza véleményét, de ő nem tette.
„Egy ilyen írásszakértői vélemény készítése úgy néz ki, hogy egy órán keresztül tollbamondás van, jobb kézzel írok, bal kézzel írok, lökdösnek, miközben pénztárcán írok alá egy kis rubrikába, mintha a BKK villamosán lökdösve írnám alá.”
Végül mindkét irásszakértő azt hozta ki, hogy a büntetéseken nem Eszter aláírása szerepel, a pert megnyerte, a bíróság pedig kimondta, hogy a második írásszakértői véleményt a BKK-nak meg kell fizetnie Eszter részére, aki ezen felül azt kérte, hogy minden költségét – az ügyvédi díjat, illetve az első, általa felkért írásszakértőt – fizettessék meg a BKK-val. Eszternek a szakértői vélemény és az ügyvéd 150 ezer forintjába került, megközelítőleg annyiba, mint amekkora összegre beperelték. Kérelmét a bíróság elutasította, és még kiróttak rá 2500 forintnyi, a BKK által benyújtott utazási költséget.
Néhány héttel később újabb fizetési felszólítást kapott egy 2019-es és 2020-as jegy nélküli utazással kapcsolatban. Ekkor ügyvédjével együtt lekérték az elvesztett és 2012-ben érvénytelenített személyi igazolvány adatait, és kiderült, hogy az igazolvány eredetileg is csak 2018 októberéig volt érvényes, ez a dátum pedig szerepel is azon a kártyán, amit valaki azóta is rendszeresen használ helyette, és amit a BKK ellenőrei azóta is elfogadnak.
„Ezután az ügyvédem felhívta a BKK ügyvédjét, hogy hagyjuk már ezt az egészet, hogy az adófizetők pénzéből perel valakit, aki már százezerszer bebizonyította, hogy ártatlan, mire a BKK ügyvédje azt mondta, hogy őt ez nem érdekli, másodfokra fogja vinni.”
A BKK ügyvédje pedig be is tartotta ígéretét, Eszter nemrég kapta meg az értesítést, hogy az ügyet másodfokra viszik, a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálják el. Eszternek emiatt peres ügyvédet kellett felfogadnia.
„2014-ben, 2016-ban és most az utolsónál is belátták a BKK-nál, hogy tévedtek, elnézést is kértek. Csak ez az ügyvéd nem akarja elhinni, hogy kilenc éve elhagytam a személyi igazolványomat. Engem meghazudtol, a céget meghazudtolja, és a legrosszabb, hogy ezt a pert mi fizetjük, mindenki, aki adót fizet Magyarországon. A BKK ilyennel húzza az időt, és még többet fizettet velünk.”
Az ügyben kerestük a BKK-t is, hogy megtudjuk, a BKK ellenőreinek a pótdíjcsekkek kitöltésekor kell-e ellenőrizniük a személyi igazolvány érvényességi idejét, hogy mi történik abban az esetben, ha valaki egy olyan személyivel próbálja igazolni magát, amin láthatóan nem az ő fotója szerepel, illetve hogy van-e a BKK-nak olyan rendszere, amiben látszódik, hogy egy adott igazolvány lejárt vagy esetleg jelentették a rendőrségen annak eltűnését vagy ellopását.
A BKK szerint pótdíjcsekkek kitöltésekor a BKK ellenőreinek a személyi igazolvány érvényességi idejét is meg kell nézniük, „a jegyellenők csak érvényes igazolványokat fogadnak el az utasoktól mind az utazási jogosultság igazolására, mind a pótdíjrendezéshez szükséges adatfelvételkor”, és ha „az utasnak lejárt az igazolványa, a BKK munkatársai egy másik, érvényes dokumentumot kérnek tőle”.
Ha a jegyellenőrök szerint valaki nem hasonlít az általa felmutatott igazolványon látható fotóra, abban az esetben egy másik igazolványt kérnek tőle. A BKK válaszában úgy fogalmaz, „az olykor rossz minőségű, kifakult, sérült fotók sem könnyítik meg munkatársaink dolgát”. Ha valaki nem tudja magát másik igazolvánnyal azonosítani, rendőrt vagy közterület-felügyelőt hívnak a helyszínre.
A kérdésre, hogy mi történik azokban az esetekben, ha valaki egyszer már bizonyította, hogy egy másik személy az ő elveszett/ellopott igazolványával igazolta magát a BKK ellenőreinek, de ez a másik személy továbbra is az ő személyijét használja a BKK járatain, a BKK az alábbi választ adta:
„Azokban az esetekben, amikor a fizetésre felszólított utasok rendőrségi jegyzőkönyvvel igazolták, hogy az igazolványukat elhagyták vagy ellopták tőlük, de egy másik személy továbbra is használja azt a BKK járatain, a pótdíjnyilvántartási rendszerben az esetet díjfizetés nélkül lezárjuk. Jelenleg a BKK által rögzített pótdíjazási események adatai leghamarabb a következő munkanapon kerülnek a pótdíjnyilvántartó rendszerbe.”
A BKK szerint a pótdíjnyilvántartási rendszerükben szerepel, ha egy igazolvánnyal korábban már történt visszaélés, „de csak akkor, ha azt az eredeti tulajdonos rendőrségi jegyzőkönyvvel igazolta, hogy azt elveszítette, illetve ellopták tőle”. Hozzátették, hogy „sajnos az olykor tévesen rögzített igazolvány illetve pótdíjazási adatok nem könnyítik meg a visszaélések azonosítását”.
Elmondták azt is, hogy a korábbi nyilvántartást a Budapesti Közlekedési Központtól a Budapesti Önkormányzat Követeléskezelő Kft. (BÖK) vette át, viszont „a rendőrség által keresett igazolványok esetében a BÖK sem fér hozzá országos szintű, központi adatbázishoz”.
(Nagy kép: Botos Tamás)