Koronavírus-számok Magyarországon 11/28/2021
Elhunytak 0 Σ 33 866
Kórházban 0 Σ 6 913
Fertőzöttek 0 Σ 1 068 888
Tesztek 0 Σ 8 298 820
Oltottak + 27 761 Σ 6 115 235
A legújabb trendek

Ahogyan most tesztelnek, az alapján megközelítően sem fog kiderülni, hogy hány koronavírus-fertőzött van az országban

szeptember 24., péntek 12:02
1
  • Miként lehetséges, hogy miközben viszonylag alacsony a fertőzöttek száma, viszonylag sokan vannak kórházban, pláne úgy, hogy be vagyunk oltva?
  • Nagy valószínűséggel sokkal többen fertőzöttek, de mintha nem is nagyon törnék magukat a hatóságok, hogy megtalálják őket.
  • Olvasónk fordulatos története is ezt mutatja.
  • Ugyanakkor az oltásoknak köszönhetően mégis lehet bízni abban, hogy nem lesz olyan erős a járvány, mint tavaly ősszel.

A hivatalos számok alapján dinamikusan, bár nem robbanásszerűen romlanak a járványadatok.

Ami különös, hogy miközben a tavalyi hasonló időszakhoz, a második hullám elejéhez képest látványosan alacsonyabb az új fertőzöttek száma, a kórházban fekvő covidosoknál és a lélegeztetőgépen lévőknél nem ennyire kedvezőek az arányok.

Tavaly szeptember 24-én 861 volt az új fertőzöttek hétnapos átlaga, ma 417. Vagyis ez alapján jól állunk, az elmúlt egy hétben feleannyi fertőzöttek találtak, mint tavaly ilyenkor.

A kórházban fekvőknél már messze nincs ekkora különbség. Egészen múlt hét péntekig hajszálra azonos volt a 2020 szeptember közepén és most kórházban kezelt covidosok száma, mostanra azért már van különbség. Egy éve 549-en voltak kórházban, most 438-an.

Lélegeztetőn 32-en voltak tavaly ilyenkor, most még többen is, 54-en.

Miközben tavaly még senki sem volt beoltva, most a teljes lakosságnak már a 60 százaléka.

De hiba lenne ebből azt a következtetést levonni, hogy az oltások mégsem védenek meg a súlyosabb következményektől. A delta variáns jóval fertőzőbb, mint a korábbi variánsok. Minden jel arra mutat, hogy sokkal több az új fertőzött Magyarországon, mint amennyien bekerülnek a hivatalos statisztikába.

Mégpedig azért, mert a tesztelés meg sem próbálja felmérni, hogy milyen a valódi járványhelyzet Magyarországon. Ahogy Szurovecz Illés kollégám írta a napokban: Úgy alakítják a szabályokat, hogy koronásként simán meg lehet úszni a tesztelést.

De nem csak azok úszhatják meg a karantént, akik el is akarják azt kerülni. Azok is nehézségbe ütköznek, akik magukon tüneteket észlelve, pláne koronavírusos beteg szoros kontaktjaként ki akarják deríteni, hogy covid-fertőzöttek-e. Erről írt több példát is bemutatva Szász Zsófi kolléganőm a „Mondtam, hogy covidos vagyok, de azt mondták, ha tudok járni, menjek be a tesztre” cikkében. Volt olyan beteg, akinek a fia igazoltan fertőzött volt, és ő maga is produkált tüneteket, mégsem mentek házhoz hozzá a mentők, hanem beküldték egy tesztközpontba.

Azt lehet tudni, hogy a delta variáns képes áttörni az oltás által nyújtott védelmet is, különösen, ha a vakcinát már 4-6 hónapja adták be. A delta megbetegíthet, de a vakcina még így is nagyon nagy százalékban megóv attól, hogy kórházba, pláne lélegeztetőgépre kerüljünk. Az oltatlanoknak ilyen védelmük nincs. (A Portfolio írt egy remek cikket arról, hogy oltással és oltás nélkül hogyan alakulnának a járványadatok.)

Bár hivatalos számok a kormány által lecsavart tájékoztatás miatt arról sincsenek, hogy a kórházban lévő covid-fertőzöttek hány százaléka oltatlan, más országokból származó információk szerint 90 százalék felett van a számuk.

A hatóságok pedig mintha nem törnék magukat, hogy megtalálják azokat, akik csak enyhe tünetekkel vészelik át a járványt, pedig lassítani lehetne a járványt, ha figyelmeztetnék, megvizsgálnák azokat, akik kapcsolatba kerültek igazolt fertőzöttel.

Egy olvasónk története elég szépen bemutatja, hogy mi történik most azokkal, akik utánajárnának, hogy elkapták-e a vírust.

„Az elmúlt hetekben estem át koronavírus-fertőzésen, és olyan meghökkentő élményeim voltak a hivatalos oldalról, hogy úgy döntöttem, leírom nektek.

A férjemmel mindketten két oltással beoltattuk magunkat tavasszal-nyáron, ő Pfizert kapott, én pedig AstraZenecát. Ennek ellenére persze tudtuk, hogy lehet, hogy elkapjuk a betegséget, bár elég óvatosak voltunk, maszkot hordtunk az oltás után is a zárt nyilvános tereken. Szóval mindketten oltottak voltunk, a második oltásunk óta még nem telt el 4 hónap. A hivatalos tájékoztatók arról beszéltek, hogy oltás után tünetmentesen vagy max enyhe tünetekkel vészeljük át a betegséget, ez az esetünkben nem így történt.

Mindketten 4-5 napig magas lázzal feküdtünk, fejfájás, izomfájdalmak, hátfájás, köhögés, hányinger, vacak egy dolog. 38-39 körüli lázak, hidegrázás, álmatlanság. Persze annak örülünk, hogy nem kerültünk kórházba meg lélegeztetőgépre, ebben az értelemben tényleg enyhe lefolyású volt a betegség. Viszont a köznyelvben abszolút nem ezt jelenti ez a kifejezés, szerintem elég megtévesztő, hogy mindenhol enyhe lefolyásról beszélnek, amikor arra gondolnak, hogy nem kerülsz intenzív osztályra, de attól még kutya beteg lehetsz.

Az igazán meghökkentő az volt, hogy a férjemet és engem teljesen máshogy kezelt a rendszer. Ő előbb lett beteg, neki egy ismerős tudott hozni gyorstesztet, egyébként hamar rájöttünk, hogy átlagemberként nagyon nehéz hozzájutni Magyarországon, főleg ha már tüneteid vannak, és tudod, hogy nem igazán mászkálhatnál kint. Pozitív lett a gyorstesztje, az ő háziorvosát már ezzel az információval hívtuk fel. Erre gyakorlatilag azt mondta, hogy akkor felesleges a hivatalos teszt, kezeljük csak úgy, hogy pozitív. Akkor még nem tudtuk, hogy a mentők is gyorsteszttel dolgoznak. Végül sikerült meggyőznünk, hogy mégis rendeljen el hivatalos tesztet.

Két nappal később kereste a férjemet a mentőszolgálat telefonon, hogy aznap este jönnek tesztelni, előtte 3-4 órán keresztül már ne egyen, igyon, mert a PCR-tesztet (ha mégis kéne) ez befolyásolhatja. Jöttek pontosan, kedvesek voltak, segítőkészek, megjelentek full védőöltözetben a lakásban, szétpakoltak egy kis mobil teszthelyet, és tök profinak tűntek. Persze pozitív lett. Visszahívtuk a férjem háziorvosát az eredménnyel, mire ő felírt egy vírusellenes gyógyszert, lázcsillapítókat stb., a biztonság kedvéért még antibiotikumot is, mert akkor már nagyon köhögött a férjem.

Ekkor már nekem is napok óta tüneteim voltak, megkérdeztük a mentősöket, hogy engem le tudnának e tesztelni. Sajnos nem, csak azt tesztelhetik, aki a papíron van, én is intézzem el a saját orvosommal. Ez hétvégén volt, úgyhogy várnom kellett, hogy kinyisson a háziorvosom.

Végül telefonon kerestem többször, de hiába volt rendelési idő, senki nem vette fel. Az interneten nem írtak semmit, hogy ne rendelne az orvos. Megkértem a közelben lakó ismerősömet, menjen át gyalog a rendelőbe, hátha az ajtóra van kiírva valami. Így is volt, szabadságra ment az orvos, a helyettese más rendelési időben helyettesíti. Megint vártam hogy ő is kinyisson. Telefonon kerestem az új orvost, többször nem vette fel, egyszer felvette, de közölte velem, hogy ha nem sürgős, keressem máskor. Végül is nem voltam életveszélyben, nem sürgős. Újra vártam, megint kerestem. Amikor végre elértem, vázoltam neki a helyzetet, amire szó szerint egy nagy nyögéssel és fáradt sóhajjal reagált. Több másodperces csend után megkérdezte hogy akkor tesztet akarok? Igen, szeretnék. Egyébként nem kérdezett semmit arról, hogy hogy vagyok, oltott vagyok-e, nem írt fel semmilyen gyógyszert.

Meglepetésünkre még aznap este keresett engem is a mentőszolgálat, de tőlem már azt kérték, menjek be a tesztelő állomásra. Mondtam nekik, hogy tüneteim vannak, lázas vagyok, nem tudok bemenni. Erősködtek, hogy valaki autóval vigyen be. Nincs autónk, ezért csak olyan valaki tudott volna bevinni, akit ezzel kitettem volna a fertőzésveszélynek, ezt mind nekem kellett bizonygatnom. Végül azt mondták, hogy jó, akkor majd pár nap múlva keresnek. Eltelt három nap, nem kerestek. Próbáltam őket visszahívni, a szám, amiről korábban hívtak, kicsöngött, de nem vette fel senki. Kutattuk a mentőszolgálat elérhetőségét (nem a segélyhívó számot, hanem az egyéb kapcsolati lehetőségeket), egyikkel se volt szerencsénk. Végül egy másik családtag adott egy új számot, amiről őt keresték korábban, amit felvettek.

Itt következik a valóban meglepő fordulat: kérdeztem, hogy körülbelül mikor számíthatok rájuk, vagy tudnak e jönni egyáltalán. Elkérték a TAJ-számomat, és az alapján mondták, hogy de hiszen már van időpont megbeszélve másnapra, és az előbb beszéltek velem. Bizonygatnom kellett, hogy velem nem beszéltek, tudomásom szerint még nincs időpont, és hogy ez valóban a saját TAJ-számom. Végül kiderült, hogy az én TAJ-számomra egy másik betegnek foglaltak időpontot, akinek ugyanaz a vezetékneve (de a keresztneve nem), mint nekem, amúgy rokonom, de ez itt lényegtelen. Emiatt az én TAJ-számomra nem lehet új időpontot foglalni. Itt küzdenem kellett már, hogy ne sírjam el magam, könyörögtem nekik, hogy mégis valahogy javítsák ki a helytelen foglalást, és nekem is küldjenek tesztet.

Megkérdezték, nem tudom e véletlenül a rokonom TAJ-számát, akinek ugyanaz a vezetékneve, mint nekem. Természetesen nem tudtam. Azt mondták, hogy tudjam meg a TAJ-számot, és hívjam őket vissza. Előtte hallottam, ahogy félretette a telefont az operátor, és kiabált a kollégáival egy kicsit. Amikor visszahívtam őket, egy másik operátor vette fel, aki tagadta a probléma létezését. Szerinte az én TAJ-számom hozzám van regisztrálva a rendszerben, a rokonomhoz meg a saját TAJ-száma. Azt mondta, nem tud mit kijavítani, várjak a soromra. Erősen kételkedtem, hogy vajon tényleg kijavították-e a problémát, vagy már csak tagadni fogják ezentúl.

Ezután másnap váratlanul hívtak a mentősök, hogy 5 perc múlva ott lesznek a ház előtt, jöjjek le a parkolóba. Nem volt sehol a figyelmeztetés, amit a férjem kapott, hogy előtte 3-4 órán át ne egyek, ne igyak. Nyilván akkor már nem volt annyi idő, de szerencsére úgy alakult, hogy előtte pont nem ettem-ittam. Lent a parkolóban egy személyautó várt, védőfelszerelés nélküli mentősökkel, akik hatalmas szerencsétlenkedés és vitatkozás közben végezték el a tesztemet. Kapkodtak, kijavították egymást, elejtettek dolgokat, nem volt egyenes felület, amin dolgozhattak volna, pedig a gyorstesztet elvileg úgy kell elhelyezni. Egy kupis csomagtartóban keresgéltek neki helyet, az egyiküknek remegett a keze, egyszer el is ejtette magát a gyorstesztet is, miután már benne volt a minta. Egy pár másodperc várakozás után kijelentették hogy negatív, készüljek a PCR-tesztre. Dobták volna ki a gyorstesztet, de pont láttam, hogy látszik rajta a pozitív csík is a T jel mellett, nemcsak a C (control) mellett. Megkérdeztem, ez nem pozitív akkor? Jobban megnézték, de, tényleg pozitív. Akkor nem kell a PCR-teszt.

Visszahívtam az orvost, nyugtázta hogy pozitív vagyok, de továbbra se írt fel semmilyen gyógyszert, nem kérdezte, hogy vagyok. A szerencsének köszönhetően ekkor már pont kezdtem jobban lenni, a férjemnek pedig hatottak a vírusellenes szerek. Végül a gyorstesztemet egy héttel az első tüneteim megjelenése után sikerült elvégezni, majdnem letelt a 10 napos karantén, mire elrendelték azt. Egyébként a rendőrségtől senki nem kereste se a férjemet, se engem, azzal se, hogy karantén vonatkozik ránk, és azzal se, hogy betartjuk-e, mindkettőnknek csak az orvos mondta. A férjemnek 14 napig kellett karanténban lennie, míg nekem, ugyanabban a lakásban, csak 10 napig. Ő kapott gyógyszereket, én nem, pedig ugyanolyan súlyos volt az állapotunk, nem mintha ezt rólam amúgy hivatalosan bárki tudta volna.

A legnagyobb nehézség nekem egyértelműen az volt, hogy a mentőszolgálat mennyire rosszul kezelte ezt a helyzetet, ha nem keresem őket én, nem tudom, hogy rájöttek-e volna a TAJ-szám tévesztésre. Betegen próbál ügyintézni az ember úgy, hogy a rendszert egyértelműen nem érdekli, mindenhol csak nyűgként kezelik, nagyon elkeserítő. Egyébként nem akarom teljesen csak a mentőszolgálatot okolni, gondolom, hogy nagyon túlterheltek, de beteg emberekkel így eljárni akkor se méltányos. Egyébként szerintem eleve rossz, hogy csak a mentők hozhatnak gyorstesztet, ennek minden patikában elérhetőnek kéne lennie, és akkor nem lenne ez az egész probléma.

Egyébként mindketten meggyógyultunk, bár a férjem azóta is köhög, reméljük hogy majd lassan az is elmúlik. Erre se nagyon tudnak mit mondani az orvosok, »biztos nem fertőz azért«.”

Fotó: MEHMET ALI OZCAN/Anadolu Agency via AFP

És egy másik, hangulatos eset arról, hogy valaki teszteltetné magát.

„Tegnapi PCR-mintavétel, a kis hamburgerkiadó ablakban a takonyszedő nő: Utazáshoz kell a teszt?

Én: Nem.

Nő: Be van oltva?

Én: Igen, persze.

Nő: Vannak tünetei?

Én: Igen, napokig lázas voltam, torokfájással kezdődött, taknyos vagyok, és..

Nő kedvesen, de értetlenül: Sajnálom, jobbulást, de miért teszteltet?

Én (próbálok nem magyarázkodni): Sokat voltam zárt térben sok emberrel, jó lenne tudni, hogy megfertőztem-e őket, és hétvégén szeretnék..

Nő: Akkor beírom, hogy kíváncsiságból kéri a tesztet.”

Vagyis most jó eséllyel van nagyon sok az olyan koronavírusos beteg, akiről nem tud és nem is nagyon akar tudni a rendszer. Közülük sokan észre sem veszik majd, hogy betegek, ha kíváncsiak is, macerás a tesztelés. Tünetek híján - hiába voltak kontaktszemélyek - nem jogosultak ingyen tesztre. Enyhébb tünetekkel már igen, de akkor is hosszas utánajárást, telefonálgatást igényel, időbe telik, amíg elrendelik, és az is, mire megjön az eredmény. Összességében napokat vehet igénybe a dolog, és addig az ember könnyedén megfertőzhet másokat.

Bőven lesznek olyanok is, akik beoltva akár fekvőbetegek is lesznek, de kórházba már nem kerülnek. A következő hónapok legfontosabb adata nem az új fertőzöttek száma, hanem a kórházi ellátásra, lélegeztetőre szorulók száma lesz.

Abban lehet bízni, hogy bár most még hasonlóak a járványadatok, mint tavaly ilyenkor, mégis enyhébb lesz a 4. hullám.

Tavaly ősszel még csak ezután indult be igazán a boom, és ért a csúcsra november végére, december elejére. Az új fertőzöttek napi száma november végén volt a csúcson (6 819), kórházban december 8-án volt a legtöbb covidos (8 045) a második hullámban. A harmadik hullám aztán ennél is erősebb volt.

Ami gondot jelent, hogy még nagyon sokan nincsenek beoltva, így teljesen védtelenek a vírus ellen. 12 éves kortól lehet oltani, az ennél idősebbek 28 százaléka nincs beoltva. 2,7 millió ember.

Oltás nélkül 1 százalék körül van a koronavírus halálozási rátája, oltással ez 0,1 százalékra csökken.

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt