Szeptember 28-án mutatták be a Netflixen a legújabb Britney-témájú dokumentumfilmet. A kritikák szerint Erin Lee Carr Britney kontra Spears című filmje nem tesz hozzá sokat az énekesnő történetéhez, ellenben a többiekhez hasonlóan csak megpróbál még valamit kipréselni abból a nyomorból, amin Britney Spears az elmúlt 13 évben keresztülment. Nem segít Britney felszabadításán, inkább csak felhasználja őt. Hogy ezzel a filmmel Britney Spears érdekeit szolgálják-e, az közel sem biztos, bár egy dokumentumfilmnek nem is feltétlenül kell ilyen célt kitűznie maga elé. Még akkor sem, ha úgy tűnhet, az amerikai igazságszolgáltatás sem szolgálta az elmúlt években Britney Spears érdekeit.

Az viszont már inkább célja egy Britney Spears-témájú dokumentumfilmnek, hogy akit csak lehet, megszólaltasson a témában. Főleg olyanokat, akik eddig nem nagyon beszéltek. Persze ahogy a New York Times év elején megjelent dokumentumfilmjében, úgy ebben sem szólal meg Britney Spears. Megszólalnak viszont olyanok – a korábban is megszólaló ügyvéd és asszisztens mellett –, mint a paparazzóból lett barát, Adnan Ghalib és a magát Britney egykori menedzserének nevező Sam Lutfi. Lehet, hogy ők nem feltétlenül szolgálták minden esetben az énekesnő érdekeit, az általuk előadott történetek pedig sokszor zavarosak vagy ellentmondásosak, de nekik köszönhetően tudott ez a film végre újat nyújtani.

Ghalib és Lutfi szerepeltetése sok esetben valóban fura, és néhol tényleg érezni, hogy olyan, mintha mentegetnék őket (leginkább persze ők mentegetik saját magukat), de teljes mértékben indokolt, hogy két olyan embert is megszólaltattak, akik látványosan közeli kapcsolatban voltak Spearsszel, miután apja felügyelete alá került. Már csak azért is, mert a film készítésében nagy részt vállaló Jenny Eliscu – a Rolling Stone újságírója – velük együtt érte el 2009-ben, hogy Spears egy mosdóban, titokban aláírhasson egy papírt, amiben kérvényezte, hogy saját maga fogadhasson ügyvédet, miután „bizalmát vesztette” a mellé kirendelt ügyvédben, Samuel Inghamben. (A kérvényt egyébként szinte azonnal elkaszálták, még abban is kételkedtek, hogy a dokumentumon valóban Spears aláírása szerepelt.)

A New York Times februárban megjelent Framing Britney Spears című dokujában leginkább a #MeToo-mozgalom után történtekkel összevetve vizsgálták az énekesnő karrierjét, aminek hatására a néző jogosan érezte néha magát is bűnösnek, ha valaha is nevetett nemcsak Spearsen, de bármelyik bulvárnyomás alatt álló celeben. A film megjelenése után egy hónappal Spears annyit írt az Instagramján, hogy utána két hétig sírt, a BBC tavasszal megjelent, szintén róla szóló dokumentumfilmjét pedig egyszerűen álszentnek nevezte, mondván, hogy „úgy tűnik, a világot inkább a negatívum érdekli”. Ehhez azonban érdemes hozzátenni, hogy ez a két bejegyzés még azelőtt született, hogy az énekesnő kiállt volna a nyilvánosság elé azzal, hogy a korábbi megnyilvánulásaiban nem volt őszinte, csak próbált úgy tenni, mintha minden rendben lenne.

Nincs bulvártapicskolás a kopaszra borotválós fotókban

A most bemutatott Britney kontra Spears több mint két évvel ezelőtt elkezdett munkálatait kissé borította Spears bírósági meghallgatása, majd az, hogy elkezdett körülötte lebomlani az apja által felépített felügyeleti rendszer. Ezek miatt át kellett dolgozni a dokut, ami eredetileg Spears „művészetéről és médiában való ábrázolásáról” szólt volna. Valószínűleg épp emiatt nincs is túl sok izgalmas megoldás abban, hogy nem ugrálnak az időben, hanem kronologikus sorrendben haladva veszik végig az énekesnő karrierjét és életét, a meghallgatáson általa elmondottakat pedig a végére tették egyfajta katarzisként és lezárásként. De ez így volt kerek és érdekes, leginkább pedig ezerszer érthetőbb, mint a New York Times zavaros dokuja, amiben sokkal nehezebben lehetett követni, hogy kinek milyen szerepe volt Britney Spears totális tönkretételében.

Több kritika szerint azonban túl bulvárosra sikerült a film, miközben pont igazán fontosat léptek azzal, hogy ez volt az első olyan feldolgozása Spears történetének, amikor szándékosan nem mutogatták a róla készült kopaszra borotvált fotókat, és nem részletezték az amerikai bulvársajtótól megszokott tapicskolással az idegösszeroppanásának részleteit, amit már a kelleténél többször láttunk és hallottunk. Mindössze annyit említettek meg, hogy 2007-ben olyan fotók készültek Spearsről, amiket „milliószor láttunk már, olyan szalagcímek kíséretében, mint »összeomlás« vagy »padlón«”. A film készítői nem rúgtak bele egy újabbat az énekesnőbe, nem keltettek szánalmat a nézőben, nem másztak bele a nyomorpornóba, inkább azt hangsúlyozták, „utólag egyértelmű, hogy csak egy emberről volt szó, aki segítségre szorult".

Olyan kritikákat is megfogalmaztak a filmmel kapcsolatban, hogy az úgy tesz, mintha a film rendezője és a vele szorosan együtt dolgozó újságíró valami bűnügyet próbálna felfedni. Pedig hát épp ez a lényeg, a Britney kontra Spears végre tényleg azt mutatja be, hogy ami történt, az egy csúnya és gigantikus bűnügy. És erre utalt Britney Spears is június meghallgatásán, ahol azt mondta, „nem értem: ha az államnak minden megvan írásban, hogyhogy nem tesznek semmit? Az apámnak és mindenkinek, aki ebben részt vett, börtönben a helye.”

Az valóban látszik a filmen, hogy kapkodtak kicsit, hogy be tudják mutatni a szeptember 29-i bírósági meghallgatás előtt, amin eldöntik, megszüntetik-e a felügyeletet Britney Spears felett. Ennek ellenére a témában eddig készült filmek közül ez adja a legátfogóbb képet arról, hogy mi történt az énekesnővel az elmúlt 13 évben, hogyan szűnt meg Britney Spears az apja felügyelete alatt, és hogyan lett Jamie Spearsből Britney Spears.

Milliók, amikből Britney Spears gyakorlatilag semmit nem látott

Annak ellenére, hogy kijelentették, Britney Spears „alkalmatlan saját ügyvédet fogadni” és „alkalmatlan megérteni és igazgatni pénzügyeit”, ezek miatt pedig az először ideiglenes gondokságot végül állandóvá minősítették, az énekesnő az elmúlt években folyamatosan dolgozott, bevételeihez azonban nem férhetett hozzá, pénzügyeit apja felügyelte.

• Az X Factor zsűritagjaként 15 millió dollárt keresett.
• A 2013 és 2017 között öt évig tartó Las Vegas-i show-ján összesen 248 fellépése volt, és 916 184 jegyet adtak el 137,7 millió dollár értékben.
• A Piece of Me címen futó turnéján 2018-ban 9 országban lépett fel, a koncertekre pedig 260 531 jegyet adtak el 54,3 millió dollár értékben.
• 2017-ben 34 millió dollárt keresett.
• 2018-ban vagyonát 59 millió dollárra becsülték.

A fentiekből Britney Spears havonta mindössze 8 ezer dollárt kapott az apjától zsebpénzként.

A dokuban elhangzik, hogy Jamie Spears és ügyvédei szerint „tisztességesen kezelték” az énekesnő vagyonát, és Jamie Spears „dicséretre méltóan szolgálta őt az elmúlt 13 évben”. Egy bírósági beadványból kiderült, hogy Jamie Spears ügyvédei 2020-ban 1 356 293 dollárt számoltak fel költségként Britneynek, ebből több mint félmillió dollárt „médiaügyekre”.

13 év után szabadulhat a gyámság alól

• 2021. június 23-án Britney Spears egy nyilvános bírósági meghallgatáson először szólalt meg helyzetéről, és kérvényezte, hogy szüntessék meg a gyámságát. Az apja felügyelete alatt töltött éveket emberkereskedelemhez hasonlította, és úgy fogalmazott, „kínos és demoralizáló”, amin keresztül ment, állítása szerint többször fenyegették a gyerekei elvesztésével, begyógyszerezték, és sokszor akarata ellenére dolgoztatták.
• Június 30-án, egy héttel a meghallgatása után elutasították Britney keresetét az apja elmozdításáról.
• Július elején 25 év után lemondott Larry Rudolph, Britney menedzsere, aki továbbra is azt állította, nem vett részt a gondnokság körüli ügyekben.
• Júius 6-án az énekesnő mellé kirendelt ügyvéd, Sam Ingham is felmondott. Ő a gyámság ideje alatt Britney ügyvédjeként majdnem 3 millió dollárt keresett (közel egymilliárd forint). Továbbra is azt állítja, Britney Spears sosem kérte a gondnokság megszüntetését.
• Július 14-én Britney Spears új ügyvédet kapott, Matthew Rosengart azonnal kérte Jamie Spears elmozdítását.
• Szeptember 7-én végül Jamie Spears maga kérte a gondnokság megszüntetését. Erről a bíróság dönt szeptember 29-én.

(Nagy kép: Xose Bouzas / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP)