Monumentális kudarc, értékelte a klímacsúcsot a Csendes-óceáni régió egyik szakértője, aki jelen volt Glasgow-ban. Történelmi siker, közölte ugyanerről az eseményről Boris Johnson brit miniszterelnök, bár ő is elismerte, az előrehaladásuk fölött érzett örömükbe némi csalódottság is vegyült.

Ez a két véglet elég jól megmutatja, mennyire eltérően értékelik a világ különböző részein az ENSZ 26. klímacsúcsának (COP) végén elfogadott záródokumentumot.

A megállapodásnak, amit némi csúszással és utolsó pillanatos drámák után (erről lesz még szó) fogadtak csak el, elvileg ki kéne jelölnie az utat a világ országai számára, amit követve elérhető marad a 2015-ös párizsi klímaegyezményben kitűzött legkedvezőbb forgatókönyv, azaz hogy az iparosodás korszakának kezdetéhez képest 2100-ig maximum 1,5 Celsius-fokkal növekszik majd a globális átlaghőmérséklet. A klímacsúcs vége óta megjelent első elemzések rendre kiemelik, hogy ez ugyan továbbra sem elképzelhetetlen, de azt se látni, hogy a 26. COP olyan sokat tett volna ezért. A tárgyalásokat a helyszínen végigkövető Fiona Harvey a Guardianban foglalta össze a megállapodás legfontosabb részleteit.

Kibocsátáscsökkentés

Mindenképp sikernek számít, hogy sikerült előrébb hozni a Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulások (NDC) újratervezését. AZ NDC-k határozzák meg, hogy az egyes országok hogyan tervezik csökkenteni a károsanyag-kibocsátásukat 2030-ig, és az utóbbi időben számos jelentés született arról, hogy ha a jelenleg hatályos NDC-k maradnak érvényben, akkor képtelenség belül maradni az 1,5 Celsius-fokos melegedési limiten, sőt, akár 2,4 fokkal is számolhatunk.

Viszont az NDC-k újratervezése nem szerepelt az idei klímacsúcs napirendjén, mivel a párizsi megállapodás értelmében erre ötévente kellene sorra kerülnie, legközelebb 2025-ben, ez azonban sok szakértő szerint már túl késő lenne. Glasgow-ba egyetlen ország, India érkezett újratervezett NDC-vel, a klímacsúcson viszont megállapodás született arról, hogy a jövő évi egyiptomi klímacsúcson, és a 2023-as találkozón is téma lesz a nemzeti programok újratervezése, és minden ország új, felülvizsgált tervekkel érkezik majd, életben tartva az 1,5 fokos tervek reményét.

Szén

A szén kérdése továbbra is a legégetőbb kérdés: nincs elemzés, ami ne hangsúlyozná, hogy nem lehet elérni az 1,5 fokos tervet a szénhasználat villámgyors leállítása nélkül. Becslések szerint a világ jelenleg üzemelő 8500 szénerőművének legalább 40 százalékát kéne lekapcsolni 2030-ig, anélkül, hogy egyetlen új erőmű is épülne. Ettől azonban elég messze vagyunk: 2020 első felében ugyan az ipari forradalom kezdete óta először fordult elő, hogy csökkent a világban lévő szénerőművek száma, de pont a járvány okozta lezárásokat követő gazdasági visszapattanás, illetve az azt követő energiaválság mutatta meg, hogy a szénkorszaknak még messze nincs vége.

A glasgow-i csúcs legdrámaibb pillanatait az okozta, amikor India az utolsó pillanatban megfúrta a megállapodás eredetileg tervezett szövegét, ami a szénerőművek kivezetése mellett köteleződött volna el. Helyette a leépítés került be a szövegbe, ami ugyan szintén a szénerőművek visszaszorításáról szól, de sokak szerint közel sem annyira radikális. Nem véletlen, hogy a legtöbb, a csúcs óta megjelent elemzés éppen a két angol kifejezés, a “phasing out” és “phasing down” közti különbséget boncolgatja.