Hogy itt a klímaválság, azt ma elég kevesen vitatják, és idén nyáron a világ számos országában látni lehetett, hogy mit jelentenek a valóságban azok a kutatói előrejelzések, melyek egyre gyakoribb szélsőséges időjárási eseményeket jósolnak a következő évekre. Augusztusban publikált jelentésében az ENSZ alá tartozó Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) is arra jutott, hogy a további felmelegedés elkerülhetetlen, ugyanakkor azonnali és nagy léptékű változtatásokkal még mindig lehetne enyhíteni a következményeken.

Hogy hogyan kéne elképzelni ezeket a változtatásokat, és kinek kéne ezeket végrehajtani, arról végeláthatatlan mennyiségű elemzés, tanulmány és cikk született az elmúlt években. A vitába idén megjelent könyvével szállt be az egyik legbefolyásosabb amerikai klímakutató, Michael E. Mann is, aki arra figyelmeztetett minket, hogy mindig legyünk nagyon gyanakvóak, amikor valaki az egyéni, személyes felelősségünkre helyezi a hangsúlyt a klímaváltozás elleni küzdelemben.

Az új klímaháború

Mann már könyve címében is egy új klímaháborúról beszél, melyben ugyan még mindig a bolygó áll vesztésre, de amelynek végkimenetele még egyáltalán nem dőlt el. A klímaháború Mann szerint nem most kezdődött, csak míg a megelőző évtizedekben elsősorban a klímaváltozást tagadó politikusok és energetikai vállalatok jelentették a fő ellenfelet, addig mostanra nagyot változott a helyzet: a klímaváltozás tényét ugyanis egyre inkább csak marginális figurák próbálják tagadni, akikre egyre kevesebb ember figyel oda. A tagadók helyére új szereplők léptek: az elterelők, az egyéni felelősséget hangsúlyozók, a megosztók, illetve a fatalisták, akik szerint már minden mindegy. Mann szerint épp ezért az új klímaháború frontja már nem a tényekről, hanem a cselekvésről szól.