Több ezer ember fagyoskodik Fehéroroszország nyugati határainál, néhány méterre Litvániától és Lengyelországtól. Jórészt Irakból és Szíriából érkeztek, azzal a reménnyel, hogy az Európai Unióban új életet kezdhetnek.

Az EU-s tagállamok nem engedik be őket, hadsereget vezényeltek ki ellenük. A fehérorosz oldalon viszont nincs hova visszatérniük, és a helyi rendőrség nem is engedi őket elmenni a határ közeléből.

A szabadtéren, egyre hidegebb időben várakozók néha megtámadják a határt, néha megpróbálnak kerülőutakon átszökni. Legalább tízen közülük már belehaltak a nélkülözésbe, a veszteglőknek nincs elég élelmük, egyáltalán nincs tisztálkodási lehetőségük, tábortüzeknél melegedve tartják életben magukat.

Lengyelország és Litvánia a NATO negyedik cikkelye alapján kérte a tagállamok összehívását. Ezt akkor kérheti egy ország, ha területi vagy szuverenitási fenyegetettséget tapasztal. Az EU-s külügyminiszterek pedig úgy döntöttek, hogy hamarosan újabb szankciókat vetnek ki fehérorosz vezetőkre és cégekre.

A határon szenvedők tragédiája mellett tehát nagypolitikai feszültségeket is gerjesztett a legújabb európai menekültválság. A válságot minden jel szerint Aljakszandr Lukasenka, fehérorosz elnök idézte elő. Az alábbiakban összefoglaljuk, hogy ezt miért gondolhatta hasznosnak a saját szempontjából.