Húsz évvel ezelőtt mutatták be az első Harry Potter-filmet, emiatt most összecsődítették a rendezőket, a producereket és a főbb szereplőket, hogy az eredeti díszletek közt törölgessék egymás könnyeit. A január elsején bemutatott Visszatérés Roxfortba című különkiadásban mindenki nyakonöntötte magát egy vödör sziruppal, aztán elmondták nagyjából ugyanazokat a sztorikat, amiket az elmúlt 10-20 évben több interjúban is elmondtak. Vagyis az HBO a Jóbarátok-reunion után csinált egy újabb osztálytalálkozót, és ahogy a való életben, úgy itt is elfelejtették meghívni rá a kissé problémás osztályfőnököt.

link Forrás

A beszélgetős doku-show természetesen John Williams csengőkkel dúsított zenéjével indít, aztán a 9 3/4. vágányon várakozó vonattal, amire boldogan libben fel teljesen spontán a micisapkás Emma Watson, hogy az első fülkében összeölelkezzen Bonnie Wright és Evanna Lynch színészekkel, mintha nem rendezői utasításra tenné azt. Ezt újabb boldog ölelkezések követik pontosan 99 percen keresztül, miközben a három főszereplő – Emma Watson, Daniel Radcliffe és Rupert Grint – hárompercenként hangsúlyozza, hogy márpedig a stáb olyan volt számukra, mint egy család. Persze ebben az esetben ez az egyébként klisébe fulladt hasonlat teljesen érthető, miután konkrétan a fél életüket a film díszletei közt töltötték.

A három főszereplő mellett felvonultatták Ralph Fiennest, Helena Bonham Cartert, Tom Feltont és a többi fontosabb arcot is, egy ember kivételével. J.K. Rowling, az egész Harry Potter-univerzum megalkotója nem ült le kedélyesen csevegni a többiekkel, az írónő összesen körülbelül fél percre tűnt fel a különkiadásban, és azt a háromszor tíz másodpercet is egy 2019-es interjúfelvételből vágták be. (Az HBO szóvivője a Los Angeles Timesnak azt mondta, Rowlingot felkérték egy új interjúra, de a producerek végül úgy érezték, hogy a korábban rögzített felvételek is megfelelnek. Az nem derült ki, hogy végül készült-e új interjú Rowlinggal.)

Rowling 2020-ban osztott meg Twitteren egy cikket, ami arra hívta fel a figyelmet, hogy a koronavírus-járvány után egyenlőbb világot kell teremteni „azon emberek számára, akik menstruálnak”. Rowling ezt azzal kommentálta: „Csak létezik valamilyen szó ezekre az emberekre” – utalva ezzel a nőkre. Posztja felháborodáshullámot indított, az írónőt többen transzfóbnak és egyben olyan radikális feministának nevezték, aki kirekesztő a transzneműekkel szemben.

Később több posztban is kifejtette véleményét a témában, úgy fogalmazott, hogy tiszteletben tartja a transz emberek jogait, hogy úgy éljenek, ahogy szeretnének, és kiáll mellettük, ha transznemségük miatt hátrányos megkülönböztetés éri őket, közben pedig elmondta azt is, hogy az életére jelentős hatással volt az, hogy nőnek született. Úgy fogalmazott: „Nem hiszem, hogy gyűlölködés, ha ezt kimondom.” Rowlingtól később Daniel Radcliffe és Emma Watson is elhatárolódtak, majd hónapokkal később Rowlingot ismét transzfóbiával vádolták, amiért új regényében egy sorozatgyilkos női ruhákba bújva vadászik áldozataira.

Az nem derült ki, hogy Rowling a korábbi megjegyzése vagy más miatt nem vett most részt a nagy közös visszaemlékezésben, mindenesetre a 2020-as botrányról a különkiadásban senki egy másodpercnyi megjegyzést sem tett. Inkább méltatták őt, hogy bár a kilencvenes évek végén sokan „az olvasás haláláról beszéltek”, a Harry Potter-könyvek miatt „milliók olvasnak könyveket, olyanok is, akik soha életükben nem vettek volna könyvet a kezükbe”.

Nem mondom, hogy nem lehet eltölteni másfél órát a Visszatérés Roxfortba megnézésével, de érdemes közben valami hasznos dolgot is csinálni: főzni, manikűrözni vagy zoknit stoppolni, mert valójában semmi újdonság nem derül ki a filmből. Leszámítva, hogy Emma Watson elpusztult hörcsögének a díszletépítők készítettek egy pici bársonybélésű koporsót, hogy a színésznő belezúgott forgatás alatt a Draco Malfoyt alakító Tom Feltonba, illetve hogy Daniel Radcliffe a nála 23 évvel idősebb Helena Bonham Carternek egy levélben írta meg, hogy bárcsak tíz évvel idősebb lenne, mert akkor már rég rámozdult volna.

A Harry Potter különkiadása pont olyan szépen megrendezett osztálytalálkozó lett, mint amilyen a Jóbarátok reunion is volt, sejteni lehetett, hogy lesznek könnyek, és hogy a rajongók is pontosan azt kapják, amit szeretnének: díszletek közt nosztalgiázó színészeket. Tíz év múlva úgyis csinálnak egy újat, akkor már az utolsó film húszéves évfordulójára, amikor majd azt is össze lehet hasonlítani, hogy a záróepizód végére szülőkké öregített főszereplők mennyire hasonlítanak negyvenéves önmagukra. Addigra talán Rowlingot is újra odaengedik maguk közé.