• Marad a politikában akkor is, ha nem veri meg a fideszes Simicskó Istvánt Újbudán.
• Fekete-Győr Andrást le kellett váltani látványos bukása után.
• Donáth Anna erőskezű elnök, de nem nagy barátnők.
• Érvénytelenül szavaz a gyermekvédelmi népszavazáson.
• „Ez nem az a pillanat, amikor nyilvánosan kell tárgyalni a konfliktusokat.”
  
• Interjú Orosz Annával, a 2. számú egyéni választókerület, Újbuda közös ellenzéki jelöltjével, momentumos alpolgármesterrel.

Egy szűk évvel korábban kilépett, aztán a 2019-es önkormányzati választás előtt újra belépett a Momentumba. Miért szállt ki a politikából és miért tért vissza?

2017 januárjában lépett a nyilvánosság elé a Momentum, és én is akkor kezdtem el politizálni. Természetes lépés volt számomra, mert tenni akartam valamit az országért és a rendszer ellen, a Momentum pedig lelkes és új politikai közösség volt, ahol ezt meg tudtam valósítani.

Ez nem tudatos elhatározás volt, inkább organikus folyamat eredménye, és ezek intenzív évek voltak: a népszavazási, majd a választási kampány alatt végig nagy nyomás alatt dolgoztunk. Kellett egy kis szünet, hogy átgondoljam, mit jelent, mivel jár a politika, hogyan tudom ezt csinálni.

Átmeneti időszakként tekintek arra a háromnegyed évre, amit a Political Capital elemzőjeként töltöttem, és amíg nem voltam a párt tagja. Közben gyorsan világossá vált számomra, hogy nem tudok úgy itthon élni, hogy ebben aktívan nem veszek részt. Békés, demokratikus klímában nem biztos, hogy pártpolitizálnék. De így, hogy az életünk megy rá, nehezebb azt mondani, hogy oké, csinálja más.

Volt egy konkrét pillanat vagy esemény, ami kiváltotta ezt a döntést, vagy csak a választások miatt időzített így?

Az egy elég intenzív kilenc hónap volt a politikában: akkor zajlottak a rabszolgatörvény elleni parázs tüntetések. Emlékszem: beteg voltam, influenzásan feküdtem otthon, onnan néztem a tüntetéseket, és azt éreztem, hogy nekem az utcán kéne lennem; hogy rettenetes érzés az, hogy ebben nem veszek részt.

Akkor ezzel elkötelezte magát a politikusi hivatás mellett?

2013-ban, miután hazajöttem Berlinből, a Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet elemzőjeként magyar és európai kormányzati programok értékelésével foglalkoztam. Azt kutattam, mitől lesz hatékonyabb egy iskolarendszer, miként lehet érdemben segíteni a munkakeresőknek, hogyan lehet a nők visszatérését segíteni a munkaerőpiacra gyerekszülés után. Akkor tudatosult bennem, hogy a szakpolitikai tervezésnek a Fidesz rendszerében nem sok értelme van, ha az ember tényleg változást szeretne elérni.

Olyan értelemben vagyok tehát elhivatott, hogy felelősségemnek érzem tenni az országért. A képességeim, tudásom és tapasztalatom alapján azt gondolom, hogy ez az a terület, ahol a leginkább tudok tenni ezért. Az biztos, hogy engem mindig az fog hajtani, hogy a köz érdekében tegyek jót, de ezt nem feltétlenül örökké politikusként kell tennem. Sőt, szerintem nem is szabad 30-40 évekig űzni az aktív pártpolitizálást.

Másként kérdezem akkor: ha idén nem jut be a parlamentbe, nyomja tovább? Vagy van B-terv?

Nem számolok a vereség lehetőségével, a csapatommal minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy Újbudán és az országban is leváltsuk a Fideszt. Arra készülök, hogy április 3-ától az országgyűlésben képviselem tovább az újbudaiakat - ha véletlenül mégsem sikerülne, biztosan nyomom tovább. Alpolgármesterként és önkormányzati képviselőként is lesz dolgom.

Sima előválasztási győzelmét - 70 százalékkal verte Gy. Németh Erzsébetet - az elemzők az erős utcai jelenléttel magyarázták. Mi a mindennapi tapasztalat: mennyire a nagypolitika és mennyire a helyi ügyek határozzák meg a választói preferenciákat?

A két dolog összefonódik. A választás a rendszerrel való elégedetlenségben gyökeredzik, de ez az elégedetlenség nem a nagypolitikai kommunikáció szintjén megfogalmazott problémákból, hanem a mindennapi tapasztalatból fakad: hogy nem működnek az iskolák, a kórházak, és megfizethetetlenül drága az élelmiszer.

Nemrég egy negyedik generációs pedagógus - egy iskolaigazgató - azt mondta nekem, hogy már saját gyerekét is pályaelhagyásra buzdítja, annyira elhanyagolja a Fidesz az oktatást, olyan rettenetesen alacsony a pedagógusok fizetése és megbecsültsége.

Kopogtatás alkalmával pedig egy fiatal apuka arról mesélt, hogy édesanyja hónapok óta vár egy életmentő műtétre az állami egészségügyben. A zöldterületeink beépítése gyakorlatilag mindennapos élménye az újbudaiaknak. A Fidesz fékezhetetlen lopásvágya és felelőtlensége az életünk minden területén nyomot hagy.

Azért a helyi ügyeket képviselem, mert ameddig lózungokban van szó arról, hogy a Fidesz tiporja a demokráciát, felszámolja a zöldfelületeket, kiárusítja az országot, lerohasztja a közintézményeket, addig nincs esély a győzelemre. Össze kell kötni a szöveget a mindennapok tapasztalatával.

Itt van a Déli Körvasút ügye: eszetlenül túlárazott tender, amit Mészáros Lőrinc és köre valósít meg, és ami miatt 1000 fa kerül veszélybe a Hamzsabégi sétányon. Ugyanígy fennáll a veszélye annak, hogy magánbefektetők szerzik meg a Budai Arborétum és az alapítványi tulajdonba utalt Kertészeti Egyetem ingatlanjait. Ez nem valami elefántcsonttoronyban zajlik, hanem itt a szomszédban.

A 2. számú egyéni választókerületben Simicskó Istvánnal vív a mandátumért, de itt úgy tűnik, az ellenzék jobb helyzetben van, ahogy a legtöbb fővárosi körzetben. Elengedte a Fidesz a körzetet, vagy zajlik már a helyi kampány?

Simicskó a választások előtt újra nagyon aktív lett, részt vesz a kerületi rendezvényeken, tanévnyitókon, az egyházi gimnáziumok mellé épített sportcsarnokok megnyitóján is ott volt, és elég nagy erőkkel kampányolnak. Ez a Fidesz: ők egyetlen körzetet sem engednek el. De mi sem fogunk.