Helyi idő szerint reggel hatkor az új-zélandi rendőrség bevonult a wellingtoni parlament előtt tüntetők sátortáborába, és a növekvő erőszakra hivatkozva felszólította a tüntetőket, hogy menjenek haza. Bár a tüntetők egy része valóban elhagyta a tábort, akik maradtak, összecsaptak a rendőrökkel; poroltóval, festékpatronokkal, furnérlemez-pajzsokkal és vasvillákkal védekeztek a rendőrök ellen, egyesek macskaköveket dobáltak. A rendőrség rohampajzsokkal, paprikasprével és gumilövedékekkel próbálta feloszlatni a tüntetést, lerángatták a sátrakat, szétszedték a vécéket, a konyhasátrat is felszámolták. Az akció során 60 embert tartóztattak le, 3 rendőr kórházba került.

Bár Új-Zélandot általában békesség jellemzi, a szigorú járványügyi korlátozások felzaklatták a lakosság egy részét, különösen azokat, akik elutasították a munkakörükkel járó kötelező oltást, és ezáltal elvesztették az állásukat. A tüntetés eleinte békésen kezdődött, felbuzdulva a kanadai Szabadság-konvoj részleges sikerén, igaz, a harmadik napon már voltak összecsapások, 120 embert tartóztattak le. A második heti zenés tömegoszlatási kísérlet sikertelensége után a rendőrök úgy érezték, ideje tevőlegesen is fellépni, a tüntetők jobboldali radikalizálódására és fokozott agresszióra hivatkozva. A rendőrök azután döntöttek így, hogy 22-én egy autó próbált a rendőrök közé hajtani, a napokban pedig robbanás történt egy játszótéren a parlament közelében, ahol gázolajjal locsolt romokat égettek a tüntetők.

A zenei aláfestés most sem maradt el: az új-zélandi himnusz mellett felcsendült a 1980-as évek maori popslágere, a Poi E is, miközben a tüntetés vezetői a harcvonal megtartására biztatták az embereket, és gestapósoknak titulálták a rendőröket.

Új-Zéland 2021-ben nagyon alacsony fertőzöttszámokat produkált, hónapokon keresztül egyetlen fertőzött sem volt az országban, javarészt az erős intézkedéseknek köszönhetően, és az oltható lakosság 94 százaléka kapott oltást.

Jacinda Ardern miniszterelnök bejelentette, hogy ki fogják vizsgálni, van-e felelőssége a hatóságoknak abban, hogy csak ilyen későn számolták fel a tüntetést. Hozzátette továbbá: „remélem, hogy ez nem fogja befolyásolni, hogyan fognak az új-zélandiak emlékezni a pandémia kezelésére”, illetve hogy „az új-zélandiak cselekedetei az elmúlt két évben sok ezernyivel több életet mentettek meg, mint amennyien ma ott voltak a parlament előtti pázsiton”. (New York Times)

A posztot Erdősi László Krisztián írta.