Szerdán online előadást tartottak a Brookings nevű amerikai kutatóintézet szakértői a háborúról. A Brookings 1916 óta működik, igen tekintélyes szervezet, erős külpolitikai és világgazdasági fókusszal, jobboldali-liberális beállítottsággal.

Az előadást hatan tartották, biztonságpolitikai és gazdasági szakértők, többen közülük az amerikai kormánynak dolgoztak korábban. Az alábbiakban a legfontosabb megállapításaikat foglaljuk össze.

Az oroszok nem erre számítottak, és nem látszik, hogy mi a B-terv

Az orosz hadsereg a háború első napjaiban kevés emberrel és hadianyaggal indította a támadást. Minden jel szerint helyesek voltak az amerikai titkosszolgálati értesülések, amelyeket a Pentagon már a háború előtt kiszivárogtatott: a terv az lehetett, hogy az oroszok egyszerre több irányból elindulnak, ezzel megijesztik az ukránokat, akik átengedik a hatalmat egy Moszkvából irányított kormánynak. Az első napok rakétázásai is inkább ijesztgetések lehettek, vélekedtek a szakértők.

A valamilyen furcsa okból kikerült (majd gyorsan visszavont), győzelmet ünneplő orosz cikk is arra utal, hogy az orosz terv egy gyors kormányváltás kikényszerítéséről szólt, és hogy Ukrajnát és Fehéroroszországot valamiféle új Szovjetunió létrehozásával visszakapcsolják Oroszországhoz - még ha a névleges függetlenségük meg is maradhatna.

Csakhogy az ukrán ellenállás egységes és tántoríthatatlan. Az egymással egy hónapja még súlyos küzdelmet vívó ukrán pártok minden vitát félretettek, és az orosz nyelvű lakosság is felvette a fegyveres harcot az oroszokkal a keleti megyékben. Ez Nyugaton is sokakat meglepett, de az oroszokat pláne meglephette.

Ennyire rossz az orosz titkosszolgálat, hogy teljesen félreértették a helyzetet a támadás előtt? Vagy ennyire nem merték elárulni Putyinnak és a legfőbb vezetésnek, hogy a valóság és az elvárásaik között ilyen nagy a szakadék? Mindkét lehetőség elég bizarr egy ekkora tét esetében, de harmadik magyarázatot nem tudtak kitalálni a szakértők.

Az oroszok most elővehetik a grozniji receptet, vagyis a városok teljes szétlövését, a szőnyegbombázást, és úgy tűnik, egyes településeken (Mariupol, Harkiv) ennek már neki is kezdtek. Ugyanakkor Ukrajna hatalmas, sok nagyvárosa van, nem lehet mindenkit megölni és mindent szétbombázni benne. Ráadásul minél brutálisabbak az oroszok, annál nehezebb elképzelni, hogy mi lesz a háború után.

Mert ha sikerül is a Kremlhez lojális kormányt felállítani, és az egész országban letörni a szervezett fegyveres ellenállást, mi lesz másnap? Napról napra csökken az esélye, hogy egy oroszbarát ukrán kormány konszolidálhatja a hatalmát. Partizánharc, tüntetések, polgári engedetlenség, passzív ellenállás várható, és a rendet csak az orosz hadsereg Ukrajnában tartásával, folyamatos terrorral lehet majd fenntartani. Ez azonban irtózatos politikai és anyagi költségeket róna Oroszországra.

A beszélgetés résztvevői szerint nem látszik semmilyen terv, hogy mit akarhat kezdeni a szétlőtt és dühös Ukrajnával az orosz vezetés.

Nincs sok esély a tűzszünetre

Minden szakértő egyetértett abban, hogy a békéről folyó orosz-ukrán tárgyalások nem kecsegtetnek sikerrel. Ez szerintük már azon is látszik, hogy orosz oldalról mennyire alacsony rangú politikusokat küldtek a megbeszélésekre.

Putyin nem engedheti meg magának, hogy ha már elindította a háborút, ne nyilvánítsa magát győztesnek, márpedig ha Zelenszkijék Kijevben maradnak, akkor nem tud diadalt hirdetni. A főváros feladása viszont nem lehet tárgyalási alapja az ukrán kormánynak. Nem nagyon van miről tárgyalniuk, a teljes orosz invázió túl magasra rakta a tétet. Nincs már értelme a szakadár népköztársaságok státuszáról vagy az ukrán NATO-tagsáról beszélni, az ukrán fél nem tud mit adni, ami egy ekkora háborúban elég lehet az oroszoknak.

A szankciók minden elemzői várakozást felülmúltak

A nyugati szankciók a lehető legkeményebbek, és az USA, az EU, az Egyesült Királyság és a többi csatlakozó ország egyszerre, hatékonyan léptek. "Amikor a mindig semleges Svájc, sőt, az orosz oligarchákból élő Monaco is csatlakozik, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a nyugati oldalon mindenki fellép Oroszország ellen" - hangzott el.

A szankciók miatt Oroszországra olyan elszigeteltség vár, mint amilyet a szovjet időkben tapasztalhatott meg. Lehet, hogy idővel kialakíthat egy stabil belső ellátási rendszert, de semmilyen fejlett technológiához nem juthat hozzá, és nyugati hitelhez sem. "Oroszország ezután már csak a világ benzinkútja lehet legfeljebb" - vélekedtek, arra utalva, hogy az orosz olajexport valószínűleg megmarad bevételi forrásnak, ahogy a szovjet időkben is, de más kitörési pontja nem marad a gazdaságnak.

Ez pedig hasonló elmaradottsághoz vezet majd a világ többi részéhez képest, mint ami összeroppantotta a Szovjetuniót a hidegháború végére.

Az elemzők szerint Kína sem képes, és az eddigi jelek szerint nem is nagyon akar annyi segítséget nyújtani az oroszoknak, hogy kihúzzák ebből a bajból.

Arra is figyelmeztettek, hogy a most elvágott gazdasági kapcsolatokat nagyon nehéz lesz visszaépíteni, ha esetleg az oroszok engednének. A szankciók ebből a szempontból is brutálisak, mert a hatásuk hosszú távú lesz, a nagyvállalatok sokáig nem mernek majd visszatérni az orosz piacra.

Összekovácsolta a NATO-t, Európa felé fordította Amerikát

Miközben Putyin és kollégái azt ismételték, hogy a NATO kelet felé nyomulása miatt kénytelenek határozott lépéseket tenni, addig a valóságban éppen az orosz agresszió lehelt életet a nyugati katonai szövetségbe.

2005 óta a NATO a fáradás, az érdektelenség jeleit mutatta. Az amerikai politika figyelme egyre inkább a Csendes-óceán térségre, különösen Kína felé fordult, míg az európai államok spórolni kezdtek a hadseregeiken. A NATO-ba a 2014-es ukrajnai orosz támadás vert életet, annak nyomán döntöttek a hadi kiadások megemeléséről, de a szövetség továbbra is repedezett.

A mostani háború viszont régen nem látott egységbe szorította a NATO-t, "még az oroszokkal korábban különleges viszonyra törekvő török vezetés is visszatért a nyugati állásponthoz, sőt, a Magyarországot vezető Orbán is beállt a sorba, pedig a NATO-ból talán ő volt a legjobb viszonyban Putyinnal" - mondták.

A svéd és a finn kormány komolyan fontolgatni kezdte, hogy belépjenek a NATO-ba, és mindkét kormány fegyvert szállít Ukrajnának, ezt is óriási fordulatként értékelték, ahogy azt is, hogy Németország éppen egy szociáldemokrata-zöld kormányzás idején indított hatalmas fegyverkezési programot.

A háború szerintük komolyan megviselheti a német gazdaságot, ami eddig arra épült, hogy orosz energia felhasználásával kínai exportra termelt, közép-európai olcsó munkaerő bevonásával. Németország a várakozások szerint jobban fog figyelni arra, hogy a külső kitettségeit csökkentse.

Nemzetközi stratégiai szempontból így totális kudarc az orosz invázió Ukrajna ellen, hiszen a NATO elkötelezettebbé vált, mint a 21. században valaha volt.

Palotaforradalom a Kremlben?

Az elemzők nem zárták ki, hogy az orosz katonai-politikai elit úgy igyekszik megoldani a kibontakozó válságot, hogy leváltják Putyint, bár nagy összegben egyikük sem mert volna fogadni erre a forgatókönyvre.

Azt mondták, hogy a háború előtt Szergej Sojgut tippelték volna lehetséges utódnak, mert ő tűnik a legbefolyásosabb és legerősebb orosz politikusnak Putyin után. Csakhogy védelmi miniszterként a fő felelőse a mostani háborúnak, és ez rontja az esélyeit, hogy éppen ő legyen az, aki átvehetné a hatalmat.

Ugyanakkor a leggyorsabb kiút a mostani helyzetből a rezsimváltás lenne Oroszországban, ebben mindannyian egyetértettek.