„Ezt csinálja Oroszország városokkal. Bombázza, ostromolja, bekeríti őket. A teljes lakosságot terrorizálja. Akinek nem ismerős ez a taktika, az nem figyelt arra, mit csinált az orosz hadsereg Szíriában. Ezt a forgatókönyvet ott tökéletesítették” - mondta egy szétbombázott harkivi utcán sétálva Quentin Sommerville, a BBC tudósítója az egyik legerősebb videóriportban, ami eddig a háborúban készült.

link Forrás

A város négyes számú kórházából be is jelentkeznek, ahol a sebesülteket (köztük egy bombatámadásban megsérült nyolcéves gyereket) igyekeznek az ablakoktól távol, a folyosókon elhelyezni, mert számítanak arra, hogy bombázni fogják a kórházat.

Akik látták, mi történt Szíriában, nincsenek meglepve

Az Ukrajna elleni háborúban már számos esetben láttuk, hogy lakóházakat támad az orosz hadsereg, a mariupoli gyerekkórház elleni bombatámadás képei pedig sokkolták a világot. Azok viszont, akik követték az orosz hadsereg módszereit Szíriában, egyáltalán nincsenek meglepve. Sőt, inkább azt mondják: ennél még brutálisabb lépések is jöhetnek.

Oroszország hivatalosan 2015 szeptemberben szállt be a szíriai polgárháborúba - nem hivatalosan már korábban is segítették és támogatták szövetségesük, Bassár el-Aszad szír diktátor hadseregét. Azt mondták, hogy a dzsihádisták ellen lépnek fel, de hamar kiderült, sokkal inkább arról volt szó, hogy megmentették Bassár el-Aszad elnököt. Oroszország segítségével az Aszad-rezsim vissza tudta foglalni Aleppót, és az ellenállók más bázisait, a háború menete ekkor megfordult. Az elsődleges módszernek pedig a légicsapások számítottak.

Az orosz légicsapások sokszor piacokat, kórházakat, iskolákat céloztak meg rengeteg civil áldozattal - mondta a New Yorkernek a héten Anand Gopal haditudósító, aki számos cikket írt a szír polgárháborúról. Ennek az interjúnak is az a kérdés volt a témája, ami egyre többször merül most fel: mire számíthat Ukrajna az alapján, amit Oroszország Szíriában csinált?

Gopal elmondása szerint Szíriában is alkalmaztak kazettás bombákat (ezt Ukrajnában is dokumentálták), amikor pedig az ENSZ leadott egy listát az orosz és szír erőknek az Idlib tartományban lévő kórházakról azért, hogy kerüljék el ezeket, sokszor épp erről a listáról választottak célpontokat.

Kórházak a föld alatt

A kórházak támadása az orosz stratégia része volt - mondja Gopal, aki szerint emögött az állt, hogy így akarták megtörni nemcsak a lázadókat, de a lakosságot is. A helyzet odáig jutott, hogy a föld alá kellett vinni kórházakat, mert az oroszok mindent lebombáztak, ami egészségügyi intézménynek látszott.

link Forrás

Ugyanerről beszélt csütörtökön a Channel 4 stúdiójában Hamza Al-Kateab, aki Aleppóban volt orvos a háború alatt, és akinek felesége For Sama címmel Oscar-díjra jelölt dokumentumfilmet készített a történetükről. Hamza Al-Kateab évek óta kampányol azért, hogy Oroszország ne bombázzon kórházakat.

„Őszintén szólva nem voltam meglepve” - mondja a Channel 4-nek, amikor a mariupoli bombázásról kérdezték. „Ez a háborús taktikájuk.”

Üzenet a lakosságnak

Elmondása szerint Szíriában is tagadták, hogy direkt támadnának kórházakat, de az orosz hadsereg megjelenését mindig lerombolt kórházak kísérték. (Igor Konasenkov orosz vezérőrnagy csütörtökön arról beszélt, hogy nem bombázták le a mariupoli kórházat, ami amúgy legitim célpont volt.) Ez nyilvánvalóan nem véletlen, a cél pedig a lakosság ellenállóképességének megtörése volt. Szerinte a támadások üzenete a lakosság számára az: ebben a háborúban nincs biztonságos hely, sehova sem lehet elbújni, ezért muszáj elmenekülni az ostromlott területről.

Arra a kérdésre, hogy mire számítsanak az ukránok, Hamza Al-Kateab azt mondta:

arra, hogy nincs vörös vonal az orosz hadsereg számára, és ne számítsanak arra, hogy bármilyen humanitárius szempontot figyelembe fognak venni.

Egy elhúzódó háborúban az ukránok ne számítsanak arra, hogy a világ sokáig mellettük fog állni, mondta. Az emberek felejtenek, a média mindig talál valami újat. Ahogy pedig egyre több lesz a menekült, a narratíva lassan megváltozik majd, és az embere elkezdik majd azt mondani az ukrán menekültekre, hogy ne lopják el munkájukat, miért nem maradtak ott harcolni és a többi.

A bombázott városokban dolgozó ukrán orvosoknak saját tapasztalatai alapján azt javasolja, limitálják, egyszerre hány beteget látnak el, és mennyi ideig. Ha mondjuk egy sebesülésre az ajánlás az lenne, hogy öt napig kell ápolni, akkor is csak egy napig ápolják, mert egy bombatámadás esetén a sebesültek a legvédtelenebbek, így annál jobb, minél kevesebb ideig vannak a kórházban.

A világ leginkább lerombolt városa

Szíria mellett Csecsenföld a másik összehasonlítási alap, ami egyre gyakrabban kerül elő. Vlagyimir Putyin 1999-ben, miniszterelnökké választása után nem sokkal indította el a második csecsen háborút az ottani szeparatisták és terroristák ellen. A válogatás nélküli bombázás eredménye az lett, hogy a háború után az ENSZ szerint Csecsenföld fővárosa, Groznij volt a világ legleromboltabb városa.

Alekszandr Cserkaszov, a Memorial nevű emberi jogi szervezet vezetője szerint hasonló, hogy a szavak szintjén Putyin eredetileg Csecsenföldön sem háborút, hanem csak terrorellenes műveletet indított - ahogy a mostani inváziót sem nevezik háborúnak. A csecsenföldi áldozatokat segítő Memorialt vezető Cserkaszov szerint aggasztó látni, ahogy egyre inkább az ott látott módszerek kerülnek elő Ukrajnában.

Abban ugyanakkor egyelőre szinte minden megfigyelő egyetért, hogy bármilyen brutálisak is az ukrajnai támadások, ez még nem Aleppó és Groznij szintje. Az invázió a harmadik hetében jár, azokat a városokat pedig hosszú hónapok és évek bombázásával rombolták porig. Katonai elemzők szerint Oroszország fokozta ugyan a légierejének használatát, de a teljes tűzerő bevetéséről még nincs szó, írja az AP.

Ebben része lehet annak is, hogy most sokkal jobban figyel a világ, és annak is, hogy az ukrán hadsereg sokkal erősebb és szervezettebb, mint Oroszország említett korábbi ellenségei. Vannak például légvédelmi eszközeik.

A szíriai példa viszont megmutatta, hogy az orosz hadsereg bármeddig elmegy, hogy elérje a céljait - mondta Anand Gopal a New Yorker-interjúban. Szíria a rémálom-forgatókönyv Ukrajna számára, de szerinte ott még nem tartunk.