Amikor Vlagyimir Putyin orosz elnök két hónappal ezelőtt aláírta a rendeletét, hogy rubelben kell ezentúl fizetni a gázért, nagy lett az izgalom Európában. Az orosz tévében közvetített aláírás nyomán sokan azt találgatták, hogy ezzel leáll-e az Európába irányuló orosz gáz szállítása, vagy az európaiak meghajolnak-e háborús agresszor akarata előtt, aki egy váratlan húzással a saját szabályai betartására kényszeríti őket.

Az orosz rendelet szövegét alaposabban feldolgozó elemzők nyomán már akkor azt írtuk, hogy az egész ármánykodás valójában egy blöff, ami leginkább arra lesz jó, hogy a Gazprombank biztosan ne kerüljön rá a szankciós listára. Azaz legyen legalább egy komolyabb, állami ellenőrzés alatt tartott orosz bank, amelyik biztosan maradhat a SWIFT elszámolási rendszerben. Ugyanakkor a hangzatos bejelentés alkalmas volt arra is, hogy felnyomja a gáz árát Európában, mert felmerült, hogy ellátási gondok lesznek. Ennek nyomán az orosz állam még több pénzt kereshetett a gázon, mint addig. A rendelet hatására ráadásul emelkedett a rubel árfolyama április elején. Magát a gázkereskedelmet viszont alig érintette Putyin rendelete.

Magának a rubelben fizetésnek azért sem volt közvetlenül semmi értelme, mert már a rendelet előtt kötelező volt minden orosz exportálónak a beérkezett deviza legalább 80 százalékát rubelre váltania. Másrészt nyilvánvaló volt, hogy a bonyolult képletek alapján összeálló, és így állandóan változó gáz árát lehetetlen lett volna rubelben meghatározni az érvényben lévő szerződések alapján.

Az izgalom azért volt mégis nagy, mert az európai politikusok, EU-s és nemzeti kormányzati szinten egyaránt, egymás után mondták el, hogy a rubelben fizetés előírása szerződésszegés, és ennek nem lehet alámenni. Az Európai Bizottság arra figyelmeztette az EU-s cégeket, hogy aki rubelben fizet, az megsértheti a szankciókat, tehát törvényt szeghet. Az orosz kormány pedig sokszor elismételte, hogy aki nem fizet rubelben, az nem kap több gázt.

Szinte mindenki úgy fizet, ahogy kell

Eltelt azóta két hónap, és a Gazprommal hosszú távú szerződésben álló 54 EU-s energiakereskedő közül mindössze 3 olyan volt eddig, amelyik nem fizetett az orosz kormány által előírt módon.