Kissé elhamarkodottan ítéltük győztesnek az orosz hadsereget a szeverodonecki csatában. Bár a múlt héten úgy tűnt, hogy az ukránok csapataik védelmében feladják a stratégiailag nem olyan fontos, eleve nehezen tartható északkeleti kiszögelést a donbászi fronton, a visszavonulás fedezésére indított kisebb ellenlökéseik sikerén felbuzdulva ellentámadásba lendültek, és vasárnapra Szerhij Hajdaj, Luhanszk megye ukrán katonai közigazgatásának vezetője szerint visszafoglalták Szeverodoneck hetven százalékát, egészen a keleti elővárosokig visszaszorítva az orosz megszállókat. Emellett Szeverodonecktől délre is visszafoglaltak két falut, írja legfrissebb elemzésében az Institute for the Study of War (ISW).

Ebben segítette őket, hogy az orosz hadvezetés a már Szíriában kidolgozott gyakorlata szerint a legsúlyosabb emberáldozatokkal járó városi harcot segédcsapataira, ez esetben az 1. hadtestre és a Roszgvardijára, magyarán a donyecki és luhanszki szakadárok hadseregére és Ramzan Kadirov csecsenjeire bízta. Ezek nehézfegyverzettel gyengén felszerelt, korlátozott harcértékű alakulatok, az 1. hadtestnek még a morálja is igen alacsony, tekintettel arra, hogy javarészt kiképzetlen, gyakran orvosilag is alkalmatlan kényszersorozottakból áll. Akárhogy is, ez a fordulat sokat elárul az orosz erők általános állapotáról is, mivel az elmúlt bő két hétben az orosz hadsereg ereje javát itt, Szeverodonecknél koncentrálta, ám amit másfél hét harcaival sikerült megszereznie, azt most egy hétvége alatt elbukni látszik.