Az ukrajnai háború egyik sajátossága, hogy milyen nagy számban vesztett az orosz hadsereg már tábornokokat. A háború első hónapjában megerősített adatok szerint már legalább 12 orosz tábornok halt meg a fronton vagy a front közvetlen közelében. Képzelhetik, ha a főtisztek ilyen tempóban hullanak - az USA az elmúlt két évtized két nagy háborújában összesen egy tábornokot vesztett, azzal is merénylő végzett egy amerikai támaszponton -, akkor mekkorák lehetnek a veszteségeik alacsonyabb szinteken, a szakasz-, század- és zászlóaljparancsnokok körében.

A brit védelmi minisztérium hétfőn "pusztítóként" jellemezte a veszteségeket ebben a körben, aminek az oka, hogy az orosz hadseregben képzett altiszti kar híján a főtisztek elvárják század- és zászlóaljparancsnokaiktól, hogy ők maguk vezessék alakulataikat a csatába, ne pedig a front mögül irányítsák alacsonyabb rendfokozatú beosztottaikat. A delegálás hiányára még Oroszország 2008-as grúziai háborúja idején csodálkoztak rá az amerikai elemzők egy jellegzetes példán keresztül, amikor egy tankszázad parancsnoka maga szerelte fel a reaktív páncélzatot a tankjaira - ezt a feladatot az amerikai hadseregben őrmesterek végzik.

Az arcvonalban az alakulatok parancsnokaira is nagyobb veszélyek leselkednek, haláluk, sebesülésük pedig aránytalanul befolyásolja az egész alakulat harcértékét. Ennek most, amikor az oroszok általános emberhiányuk miatt kénytelenek szétvert alakulatokból új zászlóaljakat kialakítani, különösen nagy jelentősége van, mert azok harcértéke megfelelő képességű vezetők hiányában tovább csökken. Ez pedig már a műveleti képességeiket befolyásolja, de olyan mértékben, hogy az Institute for the Study of War (ISW) elemzői szerint komoly lehetőséget teremt a jól vezetett, taktikailag képzett ukrán alakulatoknak ellenlökésekre, ellentámadásokra.