Kik ezek a diákok, akik a tanáraikért szerveznek tüntetéseket?

augusztus 25., csütörtök 8:51
9

A tavaszi pedagógussztrájk első napján több ezer diák gyűlt a Kossuth térre, hogy kiálljanak a tanáraik mellett. A tüntetést nem valamelyik mozgalom vagy párt ifjúsági szervezete szervezte, hanem egy csapat budapesti középiskolás, akik minden korábbi tapasztalat nélkül vágtak bele az akcióba.

A Diákok a Tanárokért csoport a semmiből vált az oktatásügy aktív szószólójává, akcióztak Áder János iskolalátogatásán, szeptember másodikára pedig évnyitó tüntetést szerveznek „Az oktatás nemzeti ügy” címmel, amelyre már közel 19 ezren jeleztek vissza a Facebookon. Követeléseiket négy pontban határozták meg: megoldást a tanárhiányra, tanítható és tanulható mennyiségű és minőségű tananyagot, élhetőbb körülményeket az iskolákban és figyelmet az oktatásra.

A csoport elnökségi tagjaival beszélgettünk: Mihalics Lili és Gajzágó József a Szent István Gimnázium végzősei lesznek ősztől, Strbka Anna az Eötvös József Gimnázium végzőse lesz, Csibrán Barna Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola és Gimnázium tizedikes tanulója, Kranyik Tünde pedig a Vörösmarty Mihály Gimnázium végzőse.

Gajzágó József. Fotó: Németh Dániel/444

Az első akciót József indította el, aki aktívan követi a magyar közéletet, és mikor látta, hogy januárra sztrájkot hirdettek a tanárok (ez volt az idei első, kétórás figyelmeztető sztrájk), szerette volna kifejezni a szolidaritását. Beszélt néhány iskolatársával - köztük Lilivel -, akikkel két másik iskola bevonásával akartak közös kiállást összehozni, de végül az elhúzódó szervezés miatt csak a saját sulijukban tartottak egy kisebb akciót: diáktársaikkal kockás ingben jelentek meg aznap.

Amikor megtudták, hogy március 16-tól határozatlan idejű sztrájkot hirdettek a pedagógus-szakszervezetek, szervezkedni kezdtek: ismeretségi köreiken keresztül megszerezték több budapesti iskola diákönkormányzati elnökeinek elérhetőségét, velük kezdtek el ötletelni. Február végén huszonöt iskola negyvennél több diákja ült össze, hogy megszervezzék a szolidaritási tüntetést. Eldöntötték, hogy három helyszínről indulva a Parlament elé vonulnak majd. A tüntetést Lili jelentette be a rendőrségen, kétszáz fős összlétszámmal. Ezt végül bőven felülmúlták: 3-4 ezres, nagyrészt diákokból álló tömeg gyűlt aznap a Kossuth térre.

„Motivációban és lelkileg ez egy óriási lökés volt. Lehet, hogy túl nagy lökés is, voltak utána olyan elképzelések, amik utólag lehet, hogy jobb, hogy nem valósultak meg. Gondoltunk rá például, hogy csinálunk még egy tüntetést a tanév végére, aztán ez áttolódott az évkezdésre” - mondja József.

A tüntetés után a szervezők úgy döntöttek, csoporttá szerveződve folytatják, és hálózatépítésbe kezdenek. A következő hónapok alatt szép lassan gyarapodott az érdeklődők száma, jelenleg negyven-ötvenen vannak, akik aktívan részt vesznek az online megbeszéléseken. Egyelőre ugyanúgy, ahogy a tanárok ellenállásának, nekik is nehezebb dolguk van Budapesten kívül, de szeretnék, ha a vidéki városok diákjait is be tudnák vonni az akcióikba. Több településen sikerült már kialakítani kapcsolatokat: Miskolcon, Dunaújvárosban, Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Szegeden, Békéscsabán, Gyulán, Pécsett és Szombathelyen is felvették a kapcsolatot diákokkal. Az ötfős elnökséget azért hozták létre, hogy legyen egy szűkebb kör, amelyik gyorsan tud reagálni a médiamegkeresésekre, és meghozhat bizonyos döntéseket.

Az elnökségi tagok különböző háttérből érkeztek: vannak, akiket már régebb óta foglalkoztat a közélet, Tündének és Barnának viszont életük első tüntetése volt a márciusi.

„Emlékszem, hogy volt az első gyűlésünk február 28-án, és elkezdtünk arról beszélni, milyen civil szervezetekkel dolgozhatnánk együtt, vagy kérhetnénk a segítségüket” - meséli Tünde. „Én meg azt se tudtam, mik azok a civil szervezetek. Elkezdték sorolni a többiek, hogy milyenek vannak, mik a neveik, én pedig néztem, hogy erről nekem tudnom kéne-e bármit. Utána azért elég hamar sikerült hozzá felzárkóznom, gyorsan felfejlesztettem magam.”

Kranyik Tünde a márciusi tüntetésen. Fotó: Kremeny Iringó

József a másik véglet, őt évek óta érdekli a politika és a közélet, nyolc évvel idősebb bátyjával azon versenyeznek, hogy ki olvas el hamarabb egy-egy hírt. Ő és Anna is emlékeznek a 2016-os kockás inges tüntetésekre, ahova még a szüleik vitték el őket.

„Bár akkor még kicsi voltam, nekem azóta benne volt az agyamban, ha a tudatom mélyén is, hogy nem feltétlenül okés, ami a közoktatásban van. Illetve én négy évig magániskolába jártam, a gimnázium miatt tértem vissza az állami oktatásba, és ez az egész váltás, a különböző rendszerek megtapasztalása még nagyobb rálátást adott arra, hogy mik a legnagyobb problémák.”

„Jött is ilyen trollkomment, hogy miért most „tüntikézünk”. Hát azért, mert 6 éve 12 évesek voltunk, és most nőttünk fel hozzá, hogy valamit tegyünk, és igenis tenni akarunk” - mondja Lili.

A „miért most”-ra a másik válasz az, hogy most érezték úgy, hogy van ki mögé beállni: a pedagógustársadalom évek óta nem látott mértékben mozdult meg idén tavasszal, hogy kiálljon magáért, a diákok pedig meg szerették volna mutatni nekik, hogy nincsenek egyedül.

„Számomra az a legreálisabb cél, amit mi elérhetünk, hogy minél több tanárt biztatunk arra, hogy csatlakozzanak a sztrájkhoz. És úgy gondolom, hogy nekünk ennél tovább talán nem is érdemes menni, mert onnantól már a felnőttek dolga, mi azért jöttünk létre, „Diákok a Tanárokért”, hogy őket támogassuk” - mondja Tünde.

Mihalics Lili. Fotó: Németh Dániel/444

„A szeptemberi tüntetéssel az a célunk, hogy minél több támogatót és minél több tagot szerezzünk” - folytatja Lili. „Nem gondoljuk azt, hogy a tüntetés után bármilyen kormányzati döntés születni fog csak emiatt az esemény miatt. Természetesen ez egy sokkal nagyobb összefogás és egy hosszabb távú küzdelem lesz, hogy elérjük azokat a végső célokat, amiket a négy pontban megfogalmaztunk, és amik egyébként még mindig csak a minimum abból, ami lehetne. A legfontosabb rövidtávú cél a figyelemfelhívás, illetve az, hogy lássák, mennyien támogatják ezt az ügyet.”

A fiatalok azt mondják, a hirtelen jött figyelem és az ezzel járó negatív kommentek nem riasztották el őket.

„Sokszor viccelődtünk ezzel, hogy majd elvisz minket a fekete kocsi, hogyha ezt tovább csináljuk, de reménykedünk abban, hogy ennyire fel tud nőni a társadalom, hogy nem fognak azzal megbélyegezni, hogy kárt okozunk ennek az országnak, miközben mi próbáltunk jót tenni” - mondja Barna.

Csibrán Barna. Fotó: Németh Dániel/444

„Úgy gondolom, hogy nem tartunk azért még ott Magyarországon, hogy ennek olyan hatása legyen, hogy kirúgják a munkahelyükről a szüleinket, vagy nem vesznek föl minket valahova” - teszi hozzá József. „Főleg most, hogy a kormánynak jogállami kérdésekben azt kell mutatnia az Uniónak, hogy itt minden rendben van. Szerintem most nem mernék kormányszinten ezt megvalósítani.”

A kormányközeli sajtótól sem tartanak, annak ellenére sem, hogy amikor legutóbb, 2018-ban egy diákcsoport, a Független Diákparlament elkezdett tüntetéseket szervezni az oktatás helyzetének javításáért, az EchoTV műsorvezetője élő adásban kezdte mondatelemzéssel vegzálni a szóvivőjüket.

„Alig várom, hogy végre a kormánymédia megkeressen minket, és válaszolhassunk a kérdésekre, amikre úgy válaszolnak ők a saját platformjaikon, hogy előtte a kérdést fel se tették nekünk” - mondja Lili. Elmesélte, legutóbb épp a Pesti Srácok állította róluk azt, hogy ők a baloldal által megvezetett gimnazisták, akiket a politikusok felhasználnak a saját céljaik érdekében, ami a lap szerint politikai pedofília.

Anna elmondta, a kommentszekciókban voltak már Gyurcsány által fizetett ifjúsági szervezet és Márki-Zay csatlósai is, de ezekre a vádaskodásokra már csak legyintenek, úgy érzi, meg tudják védeni magukat ellenük. „Nem feltétlenül jut be annyira az embernek a tudatába, mert már nem újdonság, hogy folyamatosan ez jön. Néha persze van pár olyan, ami átlépi az ember ingerküszöbét, és egy kicsit kiakasztó, hogy miket képesek felnőtt emberek vállalhatatlan stílusban írogatni rólunk, és akkor néha-néha válaszol is az ember, de általában most már könnyen ki lehet ezeket zárni.”

Strbka Anna Fotó: Németh Dániel/444

Az öt jelenlegi elnökségi tag mandátuma decemberig szól. Négyen közülük tavasszal érettségiznek, még nem tudják, hogy abban az időszakban milyen intenzitással tudnak a csoportra koncentrálni.

„Már amióta elkezdtük, azóta is voltak olyan tagok, akik elballagtak” - mondja Anna. „Szerintem ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ők ne maradhatnának tagok, és ha úgy érzik, hogy van kapacitásuk ezt egyetemről vagy akár külföldi egyetemről valamennyire támogatni, akkor az nekünk csak jó. Viszont szerintem az nagyon fontos, hogy az elnökség és a kemény mag minden évben, ameddig ezt csinálni szeretnénk, vagy ameddig csinálni szükséges, olyanokból álljon, akik aktuálisan a közoktatásban részt vesznek, mert ez egyszerűen így hiteles. Sokan vannak az aktívabb tagjaink között, akik fiatalabbak, akik nem idén végeznek, tehát van kvázi utánpótlás, és én arra is számítok, hogy ez után a tüntetés után jönnek még emberek, akár fiatalabbak is, és akkor pótlódik a csapat.”

„Ha mi feltennénk a kezünket, miután kilépünk a közoktatásból, akkor ezzel a logikával gondolkodva ez az egész már így is fölösleges lenne, mert ez a mi utolsó évünk alatt nem fog megjavulni, és mi ebben az utolsó évben nem fogunk változást elérni” - mondja Tünde. „Azt szeretném, hogy ha majd nekem lesz itt egy gyerekem, akkor kapjon jó oktatást, mert minden szülő a legjobbat akarja a gyerekének. Emellett pedig életem nagy álma az, hogy tanár legyek. De így nem nagyon lehet. Ki kell találnom valami mást addig, amíg nem javul a helyzet. De azért szeretném, hogy egyszer az életemben legyen egy olyan szakasz, amikor tanár vagyok úgy, hogy meg tudok belőle élni.”

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt