• Elkezdődött pénteken az a per, amelyet Szilágyi Zoltán indított Szilágyi Liliána ellen.
  
• Az apa szerint lánya megsértette a becsületét és jó hírnévhez való jogát azzal, hogy két műsorban, valamint Instagram és Facebook posztokban is azt állította, Szilágyi Zoltán testileg, lelkileg és szexuálisan is bántalmazta őt gyermekkorától fogva, illetve édesanyját is.
  
• Szilágyi Liliána vallomást tett, melyben számos esettel illusztrálta apja bántalmazó viselkedését, mindenre kiterjedő kontrollját a menstruációjától kezdve az öltözködésén át a telefonjáig.
  
• A bíró az elhangzottak miatt hivatalból a nyomozóhatósághoz utalta az ügyet, mivel súlyos bűncselekmények gyanúja merült fel, annak végéig a rágalmazási pert felfüggesztette.
  

A tárgyalás elején a vádló, Szilágyi Zoltán a sajtó kizárását kérte dr. Fülöp Natasa bírótól. Szilágyi Liliána ügyvédje viszont amellett érvelt, hogy igenis közérdek, hogy ez az ügy a szélesebb nyilvánossághoz is eljusson. A bíró elutasította a felperes kérelmét, egyrészt mert egyetértett azzal, hogy közérdekű a téma, másrészt mert a vád alapját képező állítások eleve megjelentek már a sajtóban is.

Az apa szerint a vádlottat, vagyis a lányát aljas cél vezérelte, állításai az ő személyének lejáratására, ellehetetlenítésére irányultak és jelentős érdeksérelmet okoztak neki. (A Blikk tavasszal arról írt, hogy harmincmillió forintra perli az úszót.) Azt mondta a bírónak pénteken, hogy a társadalom hasznos tagja volt az állítások megjelenéséig.

Szilágyi Liliána védője valóságbizonyítási indítvánnyal fordult a bírósághoz, ami azt jelenti, hogy lehetősége van bebizonyítani, hogy az állításai igazak. Ez nem jár automatikusan a vádlottnak becsületsértési ügyekben, a bírón múlik, hogy lehetőséget ad-e rá. A védő arra hivatkozott, a valóság bizonyítása közérdek egy olyan ismert személy esetén, mint Szilágyi Liliána, ugyanis segítheti az úszósportban tapasztalható abuzív magatartás, a kiskorúakat érő bántalmazás, illetve a családon belüli erőszak visszaszorításának társadalmi céljait is.

A bíró elrendelte a valóságbizonyítást, indoklása szerint ugyanis komoly bűncselekmények fogalmazódtak meg Szilágyi Liliána állításaiban, melyeknek igazolása vagy megcáfolása nemcsak jogos magánérdek, hanem közérdek is.Különösképpen azért, mert tabusított témákat érint, és az ügy, közismert szereplői által, erősebben ráirányíthatja a figyelmet ezekre a problémákra, illetve javításukra a szélesebb társadalomban.

Fülöp Natasa megjegyezte azt is, hogy annak ellenére, hogy nagyon komoly bűncselekmények merültek fel Szilágyi Liliána állításaiban, nem indult nyomozás és büntetőjogi alapügy. A védő ezt azzal magyarázta, hogy Szilágyi Liliána egyrészt nem kapott hivatalos idézést a nyomozóhatóságtól, másrészt nem akarta kitenni magát egy akár több évig is elhúzódó büntetőjogi procedúrának, aminek ráadásul kifejezetten a retorzió lett volna a célja. Ő eleve nem szerette volna hivatalos mederbe terelni a történteket, az apa volt az, aki pert indított. Az ügyvéd elmondta azt is, hogy védencének egyáltalán nem állt szándékában lejáratni az apját, és a céljai messze túlmutatnak a vádló céljain.

A bíró már ezen a ponton jelezte, hogy mivel ebben az ügyben bűncselekmény gyanúja merül fel - kiskorú veszélyeztetése, és egy fojtogatásos epizód is, ami élet elleni bűncselekmény -, hivatalból mindenképpen feljelentést tesz. Emiatt a nyomozás végéig ezt a magánvádas becsületsértési ügyet felfüggesztik, majd annak eredményétől függően folytatják.

A tárgyalás ezen pontján következett a vádlott kihallgatása. A bíró elsőként a fizikai bántalmazásról kérdezte Szilágyi Liliánát, ami őt, illetve hozzá közel álló személyeket érintett, mely eseteknek gyerekként tanúja volt. Vallomását azzal kezdte, az első, amiről tud anyja elmondásából, az az, hogy az anyját az apja egyszer „komolyan megverte”, amikor terhes volt vele. Az első saját emléke vallomása szerint a következő: két-hároméves korában, amikor egyszer az apja elkezdte verni az anyját, ő közéjük állt, és megkérte az apját, hogy ne tegye ezt. Erre az apa a tenyerével a hátára ütött és ő elesett. Az anyja ekkor a védelmére kelt, és azt mondta Szilágyi Zoltánnak, hogy „árvává fogja tenni a gyereket”. Állítása szerint szülei rengeteget veszekedtek, mióta az eszét tudja, az édesanyja rengeteget sírt, ő pedig nagyon sokszor félt.

Amikor úszni kezdett négyévesen,

az apja elkezdte vele a „tüdőztetésnek” hívott játékot: lehúzta a gyereket a víz alá és addig tartotta ott, ameddig el nem kezdett ernyedni, majd amikor felengedte levegőért, nevetve azt mondta neki, „csak nem hiszed, hogy hagynám, hogy megfulladj”. Azt mondta, emiatt máig légzési nehézségei vannak, és pánikrohamai is voltak. A bíró kérdésére azt válaszolta, hogy az eszméletét sosem vesztette el, de halálfélelme volt a tüdőztetés alatt.

Ezután beszélt egy 2001-es esetről, amikor az apja elvitte őt az óvodából arra hivatkozva, hogy az anyja el akarja venni tőle, de ő ezt nem fogja hagyni. A gyerekre Szilágyi Zoltán rázárta otthon az ajtót. Amikor megjelent az anya, illetve az anyai nagyapja, Gyarmati Dezső és nagybátyja, akkor az anyja felkapta őt, hogy elvigye, közben a többiek az apa útját állták. Ekkor állítása szerint látta, hogy az apja elkezdte őket ütni, majd nagyapját a nyakánál fogva a falhoz nyomta.

Később sokszor kellett végignéznie azt is, hogy Szilágyi Zoltán az anyját fizikailag és lelkileg is bántalmazta: haját tépte, ököllel ütötte, hasba rúgta, fojtogatta, feltolta a falra.

Húgát illetően, aki kiállt a nyilvánosság elé, hogy megvédje az apját ebben az ügyben és nővérét hazugnak nevezte, Szilágyi Liliána azt mondta, hogy amikor Gerda megszületett, megfogadta, hogy minden módon megpróbálja megvédeni a bántalmazástól, hogy ne lássa, ne hallja, ne is tudja mi történik a családban. Ezért ha veszekedésre vagy tettlegességre került sor, igyekezett húgát elvinni onnan, és fülhallgatót rakott rá, játszott vele, elvonta a figyelmét. De azt mondta, a bántalmazásról az anyai nagyszülei és még egy-két családtag tudott.

Az apjának nem tetszett az sem, hogy Liliánának jó kapcsolata volt az anyai nagyszüleivel, ha pedig nem a várt eredményt hozta téthelyzetekben, gyakran őket okolta, mondván, rossz hatással vannak rá és a teljesítményére. A nagyapját „ávós buzi besúgónak” titulálta, a nagyanyját pedig „román büdös kurvának”. Később többször is eltiltotta tőlük, főleg, amikor Liliána már komolyabb eredményeket kezdett elérni az úszásban.

Vallomásában 2009-re datálta azt, amikortól kezdve ha nem teljesített jól, az apja az anyját büntette, neki pedig mindezt végig kellett néznie. A bíró kérdésére azt mondta, hogy olyankor ki volt mondva, hogy az anyja miatta kapott. És azért nem ő, mert az fürdőruhában látszott volna. Ha apja mégis őt magát bántotta, akkor a haját tépte, rángatta, megszorította, vagy tüdőztette, olyasmit csinált vele, aminek nem volt látható nyoma. Volt, hogy belenyomta az arcát az íróasztalba, mert rendetlenség volt rajta.

Erre az időszakra tette azt is, amikor apja egyszer „megindult Gerda felé,” ekkor Liliána az útjába állt. Ezzel állítása szerint

a férfi újabb sebezhető pontot talált rajta, és innentől kezdve gyakran fenyegette azzal, hogyha nem az elvárt módon viselkedik, „akkor Gerda jön”.

Azt is ezzel a fenyegetéssel akadályozta meg, hogy kiköltözzön Svájcba és másik edzője legyen. Ezt követően, mint mondta, elhatározta, hogy engedelmeskedik az apjának a családi béke érdekében, és mindent megtesz, amit követel tőle. Apja azzal nyugtázta, hogy ez lesz sikere kulcsa, mert ő tudja mi kell neki, és ő „le tudja bontani a személyiségét”. Az anyát ekkor az apa már „közellenségként kezelte,” a lánytól pedig elvárta, hogy ellenséges legyen vele, de minimum levegőnek nézze. Arról is beszélt ekkoriban Liliánának, hogy az a megérzése, Gerda nem az ő gyereke, az anyját pedig lekurvázta.

2005 körül Szilágyi Liliána szerint apja elkezdte vizsgálni, hogyan fejlődik a nőiessége: nő-e a melle és a fanszőrzete. Bár szégyellős volt, apja nem engedte nyaraláskor és medenceközelben, hogy felsőrészt vegyen fel. Emellett hétvégenként meztelenül tükör elé állította, nézegette, kommentálta a teste alakulását - ilyenkor csak ketten voltak. Emellett lealacsonyító, megalázó kijelentéseket tett a testsúlyára és arra, hogy képtelen változni.

Később, kamaszkorában volt, hogy meg is fogta a mellét, fenekét, amit azzal magyarázott, hogy látnia kell, elég „áramvonalas-e a teste az úszáshoz”. A bíró kérdésére azt válaszolta, ennek valójában nincs relevanciája úszásnál.

Szilágyi Liliána a tárgyaláson elmondta, többször jelezte, hogy neki ez az egész kellemetlen, nem akarja, hogy csinálja, amire az apja kinevette, megalázta, és azt mondta, ez igenis szükséges, mert csak ő tudja, mi a jó neki. Azt mondta, ilyenkor azt érezte, hogy a dolog hatalmi jellege örömöt okoz az apjának. Azt egyébként a vallomás több pontján előkerült, hogy apja azt hangoztatta, csak ő tud segíteni lányának nemcsak az úszásban, de úgy általában az élete menetében, az előrehaladásban, mindenki mást „ócsárolt”.

A vallomásból az rajzolódott ki, hogy Szilágyi Zoltán gyermekkorától fogva rengeteg negatív és becsmérlő dolgot mondott lányának a nőiességét, az anyját, női mivoltukat és úgy általában a nőket illetően, „nagyon csúnyán beszélt”. Már azelőtt, hogy elkezdett volna menstruálni, közölte vele, hogy a nőiessége akadályozni fogja a fejlődését úszóként és „kurva lesz,” ha nővé válik.

Állítása szerint 2009-ben, amikor valóban elkezdett menstruálni, Szilágyi Zoltán azt mondta neki, hogy innentől kezdve kezelhetetlen lesz, és a nőiessége befolyásolni fogja az életét, mert hisztis lesz és kurválkodni fog.

Egy furcsa momentumot is felidézett: az apja egy vattával mintát vett az első vérzéséből és eltette. „Nővé válását” követően már nem sokkal elkezdett neki arról magyarázni, hogy „hogyan kell gazdag, befolyásos kurvává válni, úgyse leszek más.” Volt, hogy elvitte kávézni, és ezalatt órákig ecsetelte neki, hogyan kell egy férfit szexuálisan kielégíteni, hogyan kell nézni egy férfira vagy hogyan tartsa a lábát, hogy vonzó legyen. Szilágyi Liliána ezeket az eseteket is nagyon kellemetlennek találta, de 19 éves koráig ritkán mert szólni vagy ellentmondani bármi miatt az apjának, mert annak általában rossz vége lett, amitől pedig nagyon tartott.

Ami a szexuális bántalmazást illeti, azt vallotta, a szülei nem aludtak együtt, ő aludt az apjával egy franciaágyban nagyjából óvoda végétől 12-13 éves koráig. Amikor az apja befeküdt az ágyba, átkarolta, és kiskifli-nagykifli pózba feküdt mögé. Volt, amikor érezte, hogy a megmerevedett pénisze hozzányomódik, de ő nem mert megmozdulni, ezért nem tudta megmondani, apja ekkor ébren volt-e. Máskor volt, hogy a férfi a hasát, a nyakát simogatta. Ruha volt rajtuk, de attól függetlenül, hogy más szexuális jellegű dolog nem történt, ezt a szokást is kellemetlennek találta.

Felidézett viszont több esetet, amitől nagyon rosszul érezte magát. Volt, hogy az apja arról beszélt, milyen nehéz neki, hogy a lánya ilyen szép, és meg kell védenie a többi férfitól, akik mind meg akarják erőszakolni. Nem engedte, hogy fiúkkal kapcsolatot tartson vagy találkozzon, sokszor a tudtára adta, hogy ez elrontaná az apa-lánya viszonyt és a teljesítményét.

Fülöp Natasa rákérdezett arra is, hogy valóban elvárta-e az apja, hogy Szilágyi Liliána úgy nézzen ki, mintha a szeretője lenne. Erre elmondta, hogy

az apja kikötötte, csak az ő társaságában nézhet ki nőként, de el is várta, hogy a társaságában fesse ki magát, legyen csinos, viseljen magas sarkút, és azt mondta neki, „milyen jó, hogy azt hiszik róla, Liliána a szeretője”.

15-16 éves korából idézett fel egy esetet, amikor ketten voltak a liftben, Liliána az apja által elvárt módon felöltözve, sminkelve, amikor a férfi megsimogatta az arcát, és azt mondta neki, ha most egyidősek lennének, szerelmes lenne bele. Liliána úgy érezte, az apja vonzódik hozzá szexuálisan, de azért kontrollálta magát. Egy későbbi esetről számolt még be, amikor már 19 éves korában edzőtáborban volt és az apja meglátogatta. Akkor a lányát az ölébe fektette, elkezdte simogatni a hastáját, sőt a nadrágjába is benyúlt - a bugyijába ugyan nem, de a szeméremdombját megérintette. Liliána a bíró kérdésére azt mondta, a hatalmi visszaélés minden helyzetben benne volt, de ebben a szexuális jellegű visszaélés is. Beszámolt arról, hogy az apja magatartása mennyi nehézséget okozott neki önmaga elfogadásában, a szexualitás a büntetés egy formája volt számára sokáig. Rengeteg mentális, pszichés torzulása lett, „amit nagyon nehéz volt feldolgozni.” Vallomása felénél a bíró kifejezetten kérte, hogy üljön le és úgy folytassa, mert attól féltette, elájul.

Szilágyi Liliána szerint apja anyagilag is visszaélt hatalmi helyzetével, lánya pénzügyeit kizárólagosan kezelte, de az anyja bevételeit is. 19 éves koráig nem is tudta, mennyi pénzt keres. Emellett az életük minden részét ellenőrzése alatt tartotta, az emailfiókjukat, a telefonjukat, még a naplóját is rendszeresen felolvastatta vele. Fürdésnél is bármikor bemehetett.

Az utolsó eset, ami a vallomásában elhangzott, 2016-ban történt. 2015-ös öngyilkossági kísérlete után elhatározta, hogy neki, anyjának és húgának ki kell lépniük ebből a helyzetből, és elkezdte előkészíteni ezt. Ennek érdekében apjával igyekezett minél készségesebben és szófogadóbban viselkedni, hogy az ne jöjjön rá, mire készül. Elmondása szerint viszont Szilágyi Zoltán megérezhetett valamit, mert egy hétvégi ebédnél rengeteg helyzetben piszkálta és provokálta, ő igyekezett tartani magát, és ha tízszer állította fel az asztaltól, akkor mindannyiszor megtette. Az ebéd után egy iratot akart kinyomtatni az apja szobájában, amihez engedélyt kért, de a férfi oda is utána ment és tovább egrecíroztatta.

Amikor Liliána nem lerakta, hanem ledobta a pendrive-ot az asztalra, apja „elborult”, hátulról nyakon ragadta, tépte a haját. Ekkor Liliána elkezdett védekezni, összeverekedtek, dulakodtak, majd elmondása alapján a férfi a földre lökte, rátérdelt az alsó testére, két kezével fojtogatta, és azt üvöltötte, „Megöllek, te büdös kis kurva, megöllek, te ribanc!”

Liliána kezdett nem látni, azt érezte, meg fog halni, de azt gondolta, talán jobb is így, mert vége lesz a fájdalomnak és az anyja meg a húga meg tudnak menekülni. Ekkor lépett be az anya és lelökte az apját róla, aki elrohant. Ez az olimpia előtt történt, a lány könyörgött az anyjának, hogy ne hívja ki a rendőrséget, mert még ekkor is az apját akarta védeni. Az apja egyébként, mint mondta, gyakran fenyegetőzött azzal is, hogy ügyvéd lévén a feleségét börtönbe záratja, ami reális veszélynek tűnt, mert elhitték, hogy bármit megtehet velük, akkora hatalmat gyakorolt fölöttünk.

Vallomása végén még azt mondta, nem volt célja az apját lejáratni, ő csak saját magáért akart végre kiállni, meg a húgáért, aki szerinte nem lát tisztán, de ügyével sok olyan embert is képvisel, „akiknek nincs hangja” hasonló élethelyzetben.

A tárgyalás azzal zárult, hogy a bíró megismételte: mivel Szilágyi Liliána üldözendő bűncselekményekről számolt be a vallomásában, az ügyet a nyomozóhatósághoz utalja, de nem határozza meg a bűncselekmények típusát, hogy ne korlátozza a nyomozást. A nyomozás eredményeitől függően dől el, hogy büntetőügyként folytatódik-e az, ami Szilágyi Zoltán magánvádjával becsületsértés miatti panaszként indult.

Fotó: Bankó Gábor / 444