Amióta Vlagyimir Putyin bejelentette az orosz mozgósítást, és atomfegyverek bevetésével fenyegette meg a nyugati országokat, a közelgő atomháború rémképe ellepte a háborúról szóló megszólalásokat, legutóbb már Joe Biden amerikai elnök is arról beszélt, hogy 60 éve nem voltunk ennyire közel a nukleáris katasztrófához. Pénteken mi is podcastban foglalkoztunk a kérdéssel, kiemelve, hogy Putyin akkor is bevetheti az atombombát, ha már biztos hadserege vereségében.

Vannak viszont, akik szerint nem érdemes ennyire nagy hangsúlyt fektetni az atomháborúra, mert vannak más, valószínűbb kimenetelek is. Közéjük tartozik a 20. századi kelet-európai történelmet kutató világhírű történész, Timothy Snyder, aki a blogján írt arról, hogy miért nem tartja valószínűnek az atombomba ledobását, és mit tart egy reálisabb forgatókönyvnek helyette.

A Yale professzora azzal kezdi cikkét, hogy „elsőnek senki sem tudta elképzelni sem, hogy az orosz-ukrán háború elkezdődhet. És mégis elkezdődött. Most meg azt nem tudja senki elképzelni, hogy hogyan lesz vége. Pedig vége lesz.” Snyder írásának alapállítása, hogy a háborúk végső soron nem szólnak másról, mint politikáról, és ilyen szemmel is érdemes nézni az ukrán hadsereg elmúlt hetekben elért sikereit. Ezek ugyanis egyre komolyabb nyomást helyeznek az orosz politikára.

A Putyinhoz hasonló zsarnokok éppen azáltal tehetnek szert vonzerőre, hogy azt a látszatot tudják kelteni, bármit megtehetnek. De ez persze nem igaz, és a rendszereik megtévesztően törékenyek, írja Snyder, aki szerint a háború egyik lehetséges végkimenetele az lehet majd, amikor az ukrán hadi sikerek alakítani kezdik a politikai valóságot. És Snyder úgy látja, hogy ez a folyamat már elkezdődött.