TGM: Úgy kellene békét teremteni, hogy az ukránokat ne irtsák ki és ne nyomják el, de erre a nemzetközi társadalom nem képes

POLITIKA
2022 október 18., 6:30
comments 7

Gulyás Márton a Partizán Készületlenül című podcastjében több mint két héttel ezelőtt 70 perces interjút készített Tamás Gáspár Miklóssal. A beszélgetés most vált nyilvánosan elérhetővé.

A marxista filozófus elárulta, hogy hosszabb ideje gyógyíthatatlan betegségben szenved, amit intenzív kezeléssel kordában lehet tartani. Fizikailag legyengült, de a szellemi munkában nem akadályozza, fájdalmai nincsenek, és pillanatnyilag nincs életveszélyben.

A tavaszi választásokról azt mondta – amit már 2018-ban is az ATV-ben –, hogy amíg Orbán nem leváltható, addig mindenkinek tanulnia és művelődnie kell. TGM arról is beszélt, hogy óriási környezeti válság van, ahogy arra már az 1960-as évek óta figyelmeztetnek a fiatalok (mert a környezetvédelem mindig a fiatalok ügye volt), és részben emiatt, részben a politikai helyzet miatt egyre nagyobb tömegek kényszerülnek migrációra. A következő két hónapban például az etióp-eritreai háborús helyzet miatt 4-5 millió menekültre lehet számítani, és ez csak egy az 56, éppen fennálló fegyveres konfliktus közül – mondja.

TGM is elismeri, hogy mindenkit biztosan nem lehet befogadni, és „az idegenellenesség és a bevándorlás miatti pánik nélkül nem nagyon lehet választást nyerni sehol”, még a dán szociáldemokrata párt menekültügyi politikája is olyan, mint Orbán Viktoré, és ez egyre inkább így lesz.

A kivándorlás iránya világosan mutatja, hol elviselhetőbb az élet

TGM az Iránban tüntető nőkkel kapcsolatban azt mondja, hogy még a mai világban is „él a szabadságvágy, él az emancipáció vágya, él a racionalitás iránti erőteljes vágy a sok baromsággal szemben, amit hirdetnek a különféle divatos, erre a célra rendszeresített tökfejek”. TGM nem hiszi, hogy az emberiség rosszabb, mint volt, mert időnként jelét adja annak, hogy nem.

Azt mondja, – a betegségéből kifolyólag is – 1989 óta nem beszélt ennyit ismeretlen emberekkel, akik egyszerűen „szabadságot és boldogságot” szeretnének, csakhogy „erre megfelelő politikai, gazdasági eszköze egyetlen társadalomnak sincsen”, de „a kivándorlás iránya világosan mutatja azt, hogy hol elviselhetőbb az élet gazdaságilag, biológiailag, politikailag, filozófiailag, intellektuálisan, művészileg és így tovább”.

photo_camera TGM előad a Szikra Mozgalom 2022-es nyári táborában, Bodajkon. Fotó: Jámbor András/Facebook

Szerinte „nem szabad ebben a dologban szentimentálisnak lenni meg fölróni, hogy: »Honnan tettek szert gazdagságra a nyugati államok?« Hát pont onnan tettek szert, ahonnan a keleti államok is szert tesznek rá, ugye a munka kizsákmányolásából. Az, hogy a kultúra itt megfelelő volt a kapitalizmus kifejlesztésére, az nem véletlen.” De az uralkodó osztály így vagy úgy „megszervezhette ezt a dolgot, humánusabban vagy kevésbé humánusan, megértőbben vagy kevésbé, ezek nagyon nagy különbségek.” Azt mondta:

„Éppen ezért én ugyan nem ismerek olyan jelenkori politikát, amit én szívből támogatnék, de nem vagyok olyan ostoba, mint a radikális barátaim egy része (másban nem ostobák, ebben igen), hogy az mindegy, hogy valaki egy tűrhetően ostobácska, de jóidulatú parlamenti rendszerben él vagy egy diktatúrában vagy egy féldiktatúrában. Nem mindegy.”

A radikalizmus problémája

Arra a kérdésre, hogy a baloldali körökben felmerülő, meglehetősen reflektálatlan Nyugat-ellenességnek mi a forrásvidéke, TGM azt mondta, hogy a „nyugati radikális humanizmus”, mint ahogy az antikolonializmus és antiimperializmus is Nyugatról ered.

„A nemzetközi munkásosztály hosszú harcok és kudarcok után megszűnt önálló politikai szubjektumnak lenni” – mondja TGM, aki szerint 1968-ban derült ki keményen a radikalizmus problémája, amikor Herbert Marcuse akkor mondta, hogy a szocializmus, a kommunizmus és az anarchizmus kitüntetett címzettjei és képviselői az ifjúság, a nők és a színesek; nem pedig a proletariátus.

A Nyugat öndögítése

Ennek itthon az a speciális része, hogy azok a fiatal felnőttek, akik mindenhol ágálnak és tüntetnek, azok az Orbán-rendszerben nőttek fel, és rendkívül mélyen hatottak rájuk „a Nyugattal kapcsolatos rémképzetek Hollywoodtól kezdve a filozófiáig, a Nyugat eltúlzott, groteszk önvádja, önkritikája, öngyűlölete szállította ezeket a kliséket”.

TGM szerint még Orbán is ilyesmiket olvas, például „Hararit és egyéb ilyen izéket – már majdnem csúnyábbat mondtam –, ami ugye a Nyugat és az európai kultúra öndögítése”. TGM szerint ennek az A Nyugat alkonya szerzője, Oswald Spengler óta nagy sikere volt, nincs ebben semmi új, ennek erőteljes hatása van, a mai folyóiratokban is Spenglert és Ortegát szokták emlegetni, akár Németh László annak idején. „A sötét reakció.”

TGM szerint nyugaton ugyanezt hallani radikális baloldali fiataloktól, csak ott az egy kisebbség. Erőteljes túlzás az, amikor a nyugati radikális fiatal baloldal elveti az öreg fehér férfiakat, és mindent csak gyarmatosításnak és faji elnyomásnak lát (lásd: cancel culture). Amikor egy fiatal baloldali nyugatra megy, és bizonyos értelemben ugyanazt hallja, amit itthon Orbántól és Kövér Lászlótól, és aminek itthon 70 százalékos a támogatottsága, abban sok igazság van, „bár speciel bennünket a kutya se gyarmatosított”.

TGM szerint ez tudatlan elvetése a tradíciónak, ami el fogja veszíteni a támaszait abban a harcban, amit őszintén és szívből folytat a kapitalizmus ellen. „Az antikapitalista baloldal mindig is egy komplikált viszonyban állt a polgársággal. A haladó polgársággal kötött szövetségek jártak eddig egyáltalán valaha valamiféle eredménnyel” – mondja TGM.

Szerinte minden régi kultúra szélsőségesen egyenlőtlen volt minden tekintetben, és „nincs olyan kultúra, amely ne támaszkodnék bizonyos igazságtalanságra”. „Akkor keletkeztek a legnagyobb művek, amikor a nőknek semmiféle jogaik nem voltak, amikor tüzes billoggal sütöttek számot vagy jelzést a rabszolgák testébe, amikor máglyán égették el az eretnekeket” – mondja az őt a nyugati múzeumokban könnyekig megható nagy művek védelmében TGM, aki szerint ezt az egyház és a világi hatalom kettős uralkodása idején is tudták, és azóta is mindig.

Egyedül a fasizmusban nem lehet számon kérni a vezetőt az igazságtalanságért, mert az a rendszer nem univerzális, nem állítja magáról, hogy mindenkinek jó lesz, ilyen értelemben radikálisabb a szocializmusnál, sokkal inkább elválik a tradíciótól.

A baloldaliak csak egymást üthetik

Az identitáspolitikával kapcsolatos baloldali kritikákról TGM azt mondta: „Ezt nem is értem. Az identitáspolitikák manapság arra irányulnak, hogy a szegény színeseket és genderkisebbségeket emancipálják, és ebben hajlamosak bizonyos túlzásokra.” Azokra a kritikákra, amik szerint a transzmozgalom aláássa a nők önrendelkezési lehetőségeit, TGM azt mondta:

„Jó, hát őrültekről most ne beszéljünk!”

Ő a transzjogok kiszélesítése mellett áll, és a transzneműek és más, meleg kisebbségek vitáját kártékonynak és helytelennek tartja, de ez a tehetetlenség egyik válságtünete, most a baloldaliak csak egymást üthetik, mert senki mással igazán komoly politikai kontaktusba nem kerülnek.

photo_camera Konferencia TGM műveiről az ELTE-n 2022. március 26-án. Fotó: Herczeg Márk

Ez a zóna nem tényező a világpolitikában

TGM szerint azokban a vádakban is van igazság, hogy a NATO-nak is van szerepe abban, hogy orosz-ukrán háborúig eszkalálódott a helyzet, bár nem hiszi, hogy az orosz támadásnak ez lett volna a közvetlen oka, de kétségtelen, hogy nyugati nagyhatalmak befolyást akartak elérni Kelet-Európában.

De hogy ennek pusztán gazdasági oka lenne, az hülyeség, hiszen ez a krach zónája: veszteséges, elmaradott, eladósodott, semmire sem jó helyek, amiket nyugodtan meghagyhatnának továbbra is élelmiszer-exportőröknek. A Nyugatnak mi érdeke fűződne ahhoz, hogy az egy főre jutó GDP Kelet-Európában alacsonyabb maradjon? – kérdezi TGM, aki szerint vannak autógyárak, amik itt dolgoztatnak olcsón, de meglehetősen kevés emberről van szó, semmi jelentősége nincs ennek, bárhova elvihetnék ezeket, például Afrikába.

TGM szerint részben véletlenszerű, balesetszerű dolgok miatt lett háború, másrészt kiderült, hogy a Nyugatnak amúgy létező politikai expanzionizmusával szemben is állnak. Az, hogy a Nyugat és a Kelet valamiképpen egyesüljön, ilyen soha nem volt és nem is lesz, Orbánnak ebben igaza van, amikor kipcsakokról beszél és a – rajtunk kívül kizárólag muszlim országokból álló – Türk Tanács tagja.

A filozófus szerint sem önzetlen a Nyugat Ukrajnát fölfegyverző és Oroszország ellen szankciókat életbe léptető politikája, mert egy hatalmi – de egyébként csak képzelt – status quót kíván fenntartani. Ráadásul szerinte a Nyugat olyankor marhaságokat is állít, amikor azt mondja, Ukrajnában a demokráciát meg a szabadságot védik a zsarnoksággal szemben, holott az ország politikai rendszere leginkább Oroszországéhoz hasonlít, például – mindenféle visszhang nélkül – betiltották az ellenzéki pártokat.

De TGM szerint nyugaton ugyanúgy nem tudják, milyen a helyzet Ukrajnában, ahogy Magyarországon sem tudják, mi van Dél-Amerikában. Szerinte álmodozás azt gondolni, hogy tényezők lettünk azért, mert itt durrognak a fegyverek, mert máshol is durrognak, mégse lettek tényezők.

Miért kéne választani két rettenetes berendezkedés között?

Arra a felvetésre, hogy az a kényszer, ami szerint az euroatlanti impérium és az orosz közül a még mindig kívánatosabbat kell választani, beszűkíti a magyarországi baloldal mozgásterét, mert folyamatosan ilyen típusú nagyhatalmi nyomások közepette kell gondolkodni, TGM azt mondta:

„A magyarországi baloldalra nagyhatalmi nyomás nehezedik? Ha-ha-ha. Én azt gondolom, hogy ezek szamárságok.”

Szerinte nem kell választani két rettenetes, ellenszenves politikai berendezkedés között, mint az ukrán meg az orosz, azon túl, hogy természetesen elismerjük, hogy a támadó Oroszország volt, Ukrajna meg kisebb, és ezt a kisebbséget ellensúlyozni lehet fegyverszállítással, ami önmagában nem ördögtől való. Szerinte ezek azonos lényegű, teljesen elmaradott, ostoba rendszerek, bár Ukrajnában kevésbé ölik meg a saját ügynökeiket, Oroszországban pedig nagyon elfajultak a dolgok. De a volt szovjet tagállamok berendezkedései változatlanok a balti országok egy részét kivéve.

A balti államokról azt mondta, hogy olyan intézkedéseket hoznak a helyi orosz kisebbség ellen, amiknek Nicolae Ceaușescu a tizedét nem merte meglépni. TGM szerint rettenetes, hogy az I. világháború legrosszabb idejére emlékeztet az a sovinizmus, ami nyugaton az oroszok ellen folyik.

A nemzetközi társadalom nem képes békét teremteni

TGM szerint rosszul van feltéve a kérdés, a jó kérdés az lenne, hogy hogyan lehetne békét teremteni Kelet-Európában anélkül, hogy az ukránokat kiirtanák és elnyomnák, hogyan lehet rászorítani a hadviselő feleket, hogy fejezzék be, de erre nem képes a jelenlegi nemzetközi társadalom és közösség. A dilemma az, hogy hogyan lehet békére kényszeríteni valakit, aki nem akar békét: mert ha Ukrajnának nem küldenének nyugati fegyvereket, akkor Oroszország nem békét kötne, hanem megszállná Ukrajnát. „Ebben a baloldalnak nem osztottak lapot” – mondja TGM, aki szerint „a béke, szabadság és egyetértés egyszerűen nem szerepel a műsoron”.

TGM szerint Németország helyesen akar kimaradni egy újabb kelet-európai háborúból, az egyik legpozitívabb mai politikus Olaf Scholz azáltal, hogy habozik, mert az habozik, aki gondolkodik. „Én nem hiszem, hogy itt bármiféle válasz szükséges vagy lehetséges volna” – mondja TGM.

Ilyen közönyt sehol nem tapasztalni

Arról, hogy az oltásellenességgel előretört a szélsőjobboldal, TMG azt mondta, hogy az általános, nagy, történelmi eredetű szkepszis a tudománnyal, a tudományos racionalitással és a filozófiával szemben összeütközik a leghagyományosabb babonákkal, amik jó ideig szüneteltek. Az oltásokkal is lehetnek visszaélések, de ennek a gyógyszere a demokratikus, népi részvétel és a spekulációk ellenőrzése. Márpedig ha ezt összekeverik az oltásellenességgel, tehát emberek meghalasztásával, az tűrhetetlen, Magyarország pedig ebben is különleges, mert ilyen közönyt sehol nem tapasztalni, miközben egy főre vetítve az egész világon itt halt meg a legtöbb ember covidban – mondja TGM.

Az ellen, hogy az emberek maszkot viseljenek és viselkedjenek óvatosan egy járványban, TGM nem tudja, milyen racionális érveket lehet felhozni. Előfordul, hogy túl óvatosak vagyunk, jobban lehet bírálni, hogy vannak túlzások és visszaélések (mivel nem élnek vissza?), de olyan nagy oltásellenes meg koronavírus-szkeptikus baloldal azért nincsen – mondja. „Itt meg egész egyszerűen az új Kelet-Európának ez a rendkívül erőteljes felvilágosodás-ellenessége mutatkozik meg benne, amit hát én egyszerűen fölületesnek tartok és nem komolyanveendőnek” – mondja TGM, aki szerint nem kéne emberek életét kockáztatni azzal, hogy nem viselünk maszkot, amikor arra szükség van.

Nem tud érvényesülni a baloldal

Energiaválság, infláció, járvány, háború sújtja egyszerre a világot és Magyarországot, de TGM szerint ebben egyelőre a jelek szerint nincs lehetősége az antikapitalista baloldalnak a politikai érvényesülésben. A baloldal 1989 óta rendkívül gyenge, de kétségkívül van egy lelkes kis magja, ami nagyon sok jót tesz és sok szamárságot is hisz meg hajlamos arra, hogy hatodrangú elméleti forrásokból tájékozódjon, de a dolog lényegéhez képest ezek apróságok – mondja TGM, aki szolidáris ezzel a baloldallal, de ez mindenhol kisméretű.

photo_camera TGM a CEU elüldözése elleni tüntetésen 2018 novemberében Fotó: Halász Júlia

A modern korban nem tudunk olyan forradalmakról, amik akkor tűntek volna fel, amikor nagy volt az éhség, amikor az emberek éheznek, általában nem lázadni akarnak, hanem enni, és esetleg megalkusznak – mondja TGM.

Most mivel foglalkozik TGM?

TGM mostanában Schelling kései, a hegeli történetfilozófia ellen írt munkáit tanulmányozza. Ezek azt próbálták (sikertelenül) megérteni, hogy „amennyiben a létet tekintjük, és nem pusztán egy mechanikus végtelenséget tételezünk föl, hanem azt gondoljuk, hogy egy olyan világban élünk, amiben van ész, az hol kezdődik és mivel kezdődik, miből támad fel”.

TGM szerint ősi kérdés, hogy ha semmit nem tudunk úgy fölfogni, hogy ne volnánk jelen szellemileg valahogy, akkor milyen mértékben föltétele a világ létezésének az, hogy én gondolkodom: Descartes erre adott egy frappáns választ (cogito, ergo sum), ami nem bizonyít semmit, bár ő próbálta bizonyítani, nem is rosszul.

És ha meg lehet alapozni az ész létét az univerzum létében és megfordítva, akkor mit gondolunk arról, ami döntő egy baloldali politikai filozófia szempontjából: hogy mi egy dolog, mi egy tárgy, mi egy személy? – kérdezi TGM, aki szerint Marxnak igaza van abban, hogy a termelésben (és főleg a kapitalista termelésben) az ember dologgá változik, az érték pedig személlyé. Az, ami halottnak tetszik, eleven, és ami elevennek tetszik, az halott. De az, hogy mit tekintünk dolognak, elevennek vagy szellemnek, ezek eldöntetlen kérdések és óriási feladatok, amikre TGM szerint aligha ő fog a hátralévő kevés életében megoldást találni, de ezzel kínlódik, amíg tud.

Szépirodalomból Csehov, Turgenyev és – az irodalmi Nobel-díjas botrányhős – Peter Handke új fordításait ajánlotta.

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére a közelmúltban a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg felületeinken. Ebben közösségként együttes a felelősségünk, a mienk kiemelt. Amíg újragondoljuk a teendőinket, nem minden cikkünk alatt lehet kommentelni. Egyszersmind kérjük és köszönjük, ha nem csak szabályzatunk betűjének, de a szellemének betartása felett is segítetek őrködni.

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt