A gombák a kezdetektől velünk vannak, mégis sok mindent nem tudunk még róluk
2019 február 24., 11:03
5 pontod elveszett, ha ehetőnek néztél egy mérgező gombát
„Nem volt túl nehéz” – hangzik el az első értékelés szerda kora reggel a Nagy Vásárcsarnok első emeletén lévő irodában, ahol a 21. gombafelismerő verseny várószobáját rendezték be. A hangulat barátságos, de visszafogott, még csak kevés versenyező van jelen, nyoma sincs a feszültségnek, és minden jel arra utal, hogy ez jó eséllyel így is fog maradni.
Mivel rajongok a legkülönfélébb obskúrus versenyekért, amikor belefutottam az esemény hírébe, nem volt kérdés, hogy itt a helyem, de a helyszínen hamar megértettem, hogy miért nem övezi nagyobb figyelem a gombafelismerő viadalokat. Egyrészt mert vannak ugyan elemek, amelyek a hagyományos értelemben vett versenyekre hasonlítanak (pl. pénzdíj, szakmai zsűri), a lebonyolítás nem kedvez a nézőknek: az egyes indulóknak 35-35 percük van, hogy a hatvanféle gombafajt bevizsgálják, közben egy lapra jegyzik fel a tippjeiket, amiket utána leadnak a szakbizottság tagjainak, akik két nappal később hirdetnek eredményt.
Ráadásul három versenyzőn és az ellenőrön kívül más általában nem is lehet bent a teremben, most is csak újságíróként kaptunk engedélyt, hogy az első pár versenyző vizsgálódását végignézhessük, cserébe meg kellett ígérnünk, hogy szerda délután négy előtt biztosan nem jelenik meg a cikk, ugyanis addig érkezhetnek a versenyzők, és nem lenne fair, ha a fotókon láthatnák, milyen gombák várnak rájuk odabenn.
A verseny helyszínéül kialakított teremben egy hosszú asztal két oldalán hevernek a gombák, összesen 60. Mindegyik hazai erdőből származik, frissen szedték. Mint az egyik versenyző meséli, szerencséjük volt az időjárással, a közelmúlt sok esője miatt van bőven gomba. A korábbi versenyeken előfordult, hogy fotókkal vagy liofilizált, azaz fagyasztva szárított példányokkal pótolták ki a mezőnyt, mert nem volt elég bő a termés. Hogy ez miért jelent nehezítést, azt a verseny első indulója, Szilárd példáján is láttuk, aki sokszor nemcsak megnézte a gombákat, hanem felemelve a példányokat meg is szagolta azokat. Mint utána mesélte, erre azért van szükség, mert a külsejük alapján sokszor túlságosan hasonlítanak egymásra a fajok, és például a zöld ánizsgomba vagy a versenyben is szereplő zöld harmatgomba között az illat alapján lehet könnyen különbséget tenni.
Szilárd piacfelügyelőként dolgozik, nekik kötelező a részvétel a versenyen. Mivel a gombaszakellenőrök számára általánosan nincs előírva, hogy bizonyos idő elteltével kötelező lenne megújítani a vizsgáikat, ezért a munkáltatójuk a versenyekre küldi el őket, hogy folyamatosan frissen tartsák tudásukat. Ez már a 13. versenye, és szerinte a korábbi években többször előfordultak jóval nehezebb feladványok is. Ez persze nem azt jelenti, hogy idén telitalálatos lapot adott volna le: mint mesélte, neki ellenőrként sokszor elég felismernie egy gombáról, hogy az mondjuk a pereszkefélék közé tartozik, melyek többsége nem ehető, de hogy a számtalan étkezésre nem javasolt faj közül pontosan melyik, az a munkája során nem annyira érdekes, így most is voltak fajok, amelyeknél nem volt teljesen biztos a válaszban.
Ha a versenyen valaki csak a gombacsaládot azonosítja, még nem kap sok pontot: a szabályok szerint pontos és teljes fajnévért 3 pont jár, részleges válaszokért maximum 1 pont adható. Ezenkívül jelezni kell, hogy melyik gombák árusíthatóak, és mivel a verseny alapvetően a piacfelügyelők számára van meghirdetve, komolyan szankcionálják, ha valaki nem ismer fel egy súlyos vagy halálos mérgezést okozó gombát, ezért öt pont levonás jár.
A helyszínen kiderült az is, hogy a piacfelügyelőként dolgozó indulók közül többen leginkább az esélytelenek nyugalmával vesznek részt a versenyen, mivel a mezőny alapvetően két részből áll: vannak azok, akik a piacokon a laikus gyűjtők által összeszedett gombákat átfésülik, és tőlük csak azt várja el a munkáltatójuk, hogy a tudásukat frissen tartva tisztességes eredménnyel zárják a versenyt, és van a másik liga, melyben a gombafelismerést oktató, rengeteg időt az erdőkben töltő szakemberek vannak. Nem meglepő módon utóbbi csoport tagjai közül szoktak kikerülni a győztesek, hiszen ők azok, akik fajpontossággal mondják meg minden eléjük kerülő gombáról, hogy mi is az.
Hogy idén ki nyer, az csak pénteken fog kiderülni, és bár a győztes százezer forinttal fog gazdagodni, bárkivel beszéltünk, azt hangsúlyozta, ez a verseny alapvetően azért nem a diadalról és a díjazásról szól. Az esős őszi időszakok után rengeteg a gomba az erdőkben, ilyenkor az erdei gyűjtögetők valósággal megrohanják a piacfelügyelőket, van telephely, ahol egy nap 500 gyűjtögető is érkezik, ezért különösen fontos, hogy az ellenőröknek friss és edzésben tartott tudásuk legyen.
Ráadásul kifejezetten sok mostanában az első gyűjtő, azaz aki komolyabb ismeretek nélkül, először járt gombát szedni, ők különösen hajlamosak veszedelmes fajokat is begyűjteni. Mint az ellenőrök fogalmaztak, a gyilkos galócát is simán beviszik hozzájuk ellenőrzésre. Szilárd is azt mesélte, van, hogy konyhakész állapotban hozzák be hozzá például a karbolszagú csiperkét, aminek elfogyasztása ha halált nem is, de napokon át tartó rosszullétet okozhat.
A gombászás felfutását részben a gazdasági válság és az elszálló élelmiszerárak is magyarázhatják: Szilárd elmondása szerint neki is egyre többen mondják, hogy azért szednek gombát, mert félnek, hogy nem lesz mit enni, és ez ingyen van. Ez utóbbi igaz, de veszélyes lehet, ha nem kapcsolódik hozzá tudás arról, hogy melyik gomba ehető, és melyik nem.
Ráadásul a gombák besorolása nemcsak a mérgező, nem mérgező választóvonal mentén történik, rengeteg faj nő Magyarországon, melyet ugyan élettani szempontból meg lehet enni, de nem finomak, mondjuk keserűek vagy savanyúak. A rutinosabb gyűjtögetők ebben simán adnak a szakellenőrök szavára, de a kezdőknél gyakoribb, hogy kételkednek, esetenként arra gyanakszanak, hogy csak azért kapják ezt a szakvéleményt, mert az ellenőr magának akarja hazavinni a frissen szedett gombákat.
Hogy a gombafelismerő versenyeknek milyen gyakorlati hasznuk van, azt nem volt nehéz eddigre belátni: a gombáinkat a piacokon ingyenesen bevizsgáló szakellenőrök tudásának frissen tartása közérdek, és ehhez hasznos eszköznek tűnik a háziverseny is. Az meg, hogy én előzetesen titkon abban bíztam, hogy itt majd csiperkemezes, üvöltöző szurkolótáborokkal kísérve, két nagy gomba formájú nyomógombos pult előtt állva várják a felvillanó képeket az ország legjobb gombászai, hogy a gomb megnyomása után bekiabálhassák, hogy „Barackszínű pókhálósgomba (Cortinarius armeniacus)”, hát ez inkább rólam árul el dolgokat, és semmiképp nem lenne szép a szervezők szemére vetni.
Mindenesetre zárásképp itt van egy 2019-es interjúm Varga Torda gombakutatóval, ezt a mai napig nagyon szeretem.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.