• Öt éve jelent meg az a New York Times cikk, amelyben először szólaltak meg a nyilvánosság előtt azok a színésznők, akiket Harvey Weinstein amerikai filmproducer szexuálisan zaklatott. Magyarországon Marton László színigazgató ellen indult eljárás, tíz nő zaklatása miatt.
• A szexuális zaklatás a hatalommal való visszaélésről szól, és mindannyiunk ügye, nem csak a filmiparban dolgozóké. Évekkel később is kérdés, milyen hatása volt a #Metoonak: elindultak-e valódi társadalmi változások, vagy csak újra traumatizálta az áldozatokat a megbélyegzés és a közöny.
• A #Metoo egyik tanulsága lehet, hogy hiába tudjuk, mi a szexuális zaklatás, a jogrendszer nem tart lépést a társadalommal. Igazságot szolgáltatni pedig nem az áldozatok feladata.

Az első #Metoo posztot Alyssa Milano színésznő és aktivista írta ki Twitterre a Weinstein-ügy kirobbanása után tíz nappal. Milanot egy nála 17 évvel idősebb színész kollégája bántalmazta, amikor együtt dolgoztak - a színésznő viszont sem a mozgalom kezdetén, sem azóta nem árulta el, kiről van szó. Az első posztok megjelenése után az USA-ban pár hónap alatt rekordszámú áldozat jelentkezett a szexuális bántalmazás áldozatainak fenntartott segélyvonalakon.

Világszerte beindult az úgynevezett „Weinstein-effektus”: befolyásos férfiak százai, majd ezrei ellen fogalmazódtak meg szexuális zaklatással kapcsolatos vádak a következő hónapokban.

If you’ve been sexually harassed or assaulted write ‘me too’ as a reply to this tweet. pic.twitter.com/k2oeCiUf9n

— Alyssa Milano (@Alyssa_Milano) October 15, 2017

A #Metoo égisze alatt szexuálisan zaklatott és megtámadott nők és férfiak milliói osztottak meg egy előre megírt sablon szöveget – a bátrabbak saját történetüket - a közösségi oldalakon. Sok országnak meglett a maga Weinsteinje: nálunk Marton László színházigazgató zaklatási ügyének kirobbanásával indult be a #Metoo. A Vígszínház akkori igazgatóját a vizsgálat lezárásáig, 2018 augusztusáig összesen tíz nő vádolta meg szexuális zaklatással. Hét nő történetét mi is bemutattuk.

Weinstein három évtizeden át zaklatott fiatal nőket, büntetlenül. A beszámolók szerint a producer taktikája az volt, hogy munkamegbeszélésnek álcázva szállodai szobákba szervezett találkozókat, ahol meztelenül, fürdőköpenyben várta, és arról győzködte az áldozatait, hogy karrierjük érdekében feküdjenek le vele. Azokat, akik nem engedelmeskedtek vagy panaszt tettek ellene, egyszerűen lefizette, de sokan félelemből, szégyenből vagy a velük aláíratott titoktartási nyilatkozat miatt nem emelték fel a hangjukat évtizedekig. Weinstein végül kilencvenegy nő szexuális zaklatása és más erőszakos cselekmények miatt állt bíróság elé 2020-ban. Akkor huszonhárom évet kapott.

Marton nyugodtan rendezhetett tovább

A #Metoo volt az egyik első virális online kampány, amely személyes történetekről, egyéni traumákról szólt. Leszámítva azoknak a feltételezett vagy bizonyított elkövetőknek az ügyét, akiket a kampányt követően kirúgtak, leváltottak vagy később akár börtönre is ítéltek, a kampány végig a közösségi médiában zajlott, és ezt a medret nem is nagyon hagyta el.

Weinsteint a botrány kirobbanása után azonnal kirúgták a saját nevét viselő cégtől, a The Weinstein Companytől, és a Brit Filmakadémia is felfüggesztette tagságát, pár nappal később pedig az Amerikai Filmakadémia is követte a döntést. Ha Sárosdi Lilla nem dönt úgy, hogy megosztja húsz évvel ezelőtti traumáját, akkor Marton Lászlót jó eséllyel nem vonja kérdőre senki, de neki így sem kellett igazi következményekkel szembenéznie: haláláig ugyanúgy rendezhetett tovább, például a morálról szóló darabokat - egy másik, vidéki színházban.

Szinte biztos, hogy a #Metoo nem nőhetett volna ilyen nagyra, ha nem az online térben zajlik, de lehet, hogy éppen ennek tudható be a relatív sikertelensége is. Hiszen öt évvel később még mindig kérdés, mit tanultunk belőle; egyáltalán

tanultunk-e belőle valamit az áldozathibáztatáson kívül?

Már bókolni sem lehet?

A #Metoo kampány jellemzője volt, hogy az esetek döntő többségét nem követte jogi eljárás. Az áldozatok jellemzően nem tettek feljelentést, így tehát az ügyek nagy része sosem került bíróság elé. Sokszor a saját biztonságuk miatt nem nevezték meg a felelősöket, de ez az elkövetőket is védte: így a történetek valóságtartalma nem, vagy csak nagyon nehezen volt ellenőrizhető. Részben ez lehetett az oka, hogy az emberek többsége egyfajta morális pánikként gondolt a #Metoo-ra - egyre a média által felfújt ügyek közül - és, hogy sokan gyakran az abúzus tényét sem vették komolyan.

„A #Metoo után a munkahelyemen egy férfi vezető - nőnapon, amikor virágot adtak át a női kollégáknak - nevetve mondta, hogy,

“Lassan már egy arcra puszi is szexuális zaklatásnak fog számítani, amit nőnapon a férfi kollégák a nőknek adnak!”- meséli Lili, aki a #Metoo kirobbanásakor 32 éves volt. Négy évvel ezelőtt, 2018-ban hat magyar nővel beszéltem (az ő nevüket a cikkben megváltoztattuk) akik a Facebookon csatlakoztak a #Metoo kampányhoz egy évvel korábban. A fiatal nők eredetileg mind azért csatlakoztak a #Metoohoz, hogy szolidarítást vállaljanak és segítsék egymást, meg persze azért, hogy lekerüljön róluk az évek, akár évtizedek óta cipelt teher: a félelem és a szégyen. Közülük senki sem tett feljelentést: volt, aki azért nem, mert korábban rossz tapasztalata volt az igazságszolgáltatással, más azért, mert az őt ért munkahelyi zaklatás

nem csak fájdalmas és megterhelő volt, hanem úgy érezte, a következményektől is tartania kell.Lili például azt mondta, mire rájött, hogy ami történt, az nem normális, már nagyon sok idő eltelt.

A nemi erőszak hivatalosan nem elévülő bűncselekmény, de a kényszerítés, a visszaélés különböző formáit nem bünteti akármeddig a jog. A szexuális bűncselekmények elévülhetetlenségét 2014-ben, a Sipos-ügy hatására ugyan kiterjesztették, de csak azokra az esetekre, amikor öt év börtönnél magasabb büntetés járna, és az áldozat még nem múlt el tizennyolc éves, amikor bántalmazták. Ez viszont nem változtat azon, hogy

a szexuális visszaéléseket sokszor nehéz bizonyítani - és ahogy telik az idő, úgy lesz még nehezebb.

A bíró nagyjából azt sem tudta, mi az, hogy e-mail

“Két komolyabb eset történt velem, sunyi ügy volt mindkettő. Ráadásul korábban, amikor netes zaklatás miatt bíróságra mentem, a bíró nagyjából azt sem tudta, mi az, hogy e-mail - ez 2007-ben történt - és hazaküldtek”- mondta az akkor 30 éves Luca, amikor a tapasztalatairól kérdeztem. A #Metoo ellen felhozott egyik leggyakoribb kritika, hogy miért csak évtizedekkel később jelezték az áldozatok, hogy baj van.

Ezért fontos, hogy megértsük, az érintettek miért hallgattak évekig.Az Egyenlő Bánásmód Hatóság tájékoztató füzetében olyan munkahelyi esetekről esik szó, amelyeknél az áldozatok azért fordultak a hatósághoz, mert hiába kértek, nem kaptak segítséget. Sőt,

a munkáltatójuk is részt vett a zaklatásban azzal, hogy nem avatkozott be, viccet csinált a helyzetből vagy ellehetetlenítette a munkájukat. Az EBH szexuális zaklatásról szóló tájékoztatója szerint a munkahelyi szexuális zaklatásra jellemző a többértelműség, a kettős mérce, a bizonyíthatatlanság kihasználása és a szexualitás előtérbe helyezése olyan szituációkban, ahol annak semmi keresnivalója. Ezek az EBH szerint még gyakoribbak akkor, ha a zaklatott nő (vagy férfi) elég öntudatos ahhoz, hogy képes legyen az önérvényesítésre. A hatóság azt is egyértelműen kimondja, hogy a munkahelyi zaklatáskor a zaklató visszaél a hatalmi helyzetével.

A New York Times cikkében arról számoltak be a Weinstein-áldozatok, hogy féltek, ha beszélnek a zaklatásról, az kettétörné a karrierjüket, “nehezen kezelhető amatőröknek tartanák őket”. Mind Weinstein, mind Marton áldozatai között sok fiatal, pályakezdő nő volt, aki boldogulni akart a pályán, és nem rendelkezett még elég tapasztalattal arról, hogy mi az, ami egy férfiak által dominált szakmában “még normális” és mi az, ami már nem fér bele.

Elmaradtak a következmények

A #Metoo-ban résztvevők abban bíztak, hogy lehet társadalmilag fontos ügyekben igazságot tenni a közösségi médián keresztül. Sokan a nyilvánosságtól várták a bűnösök felelősségre vonását, de mivel valódi jogi következményből kevés volt, idővel az érdeklődés is alábbhagyott. Ami viszont sokakban megmaradt, az a csalódottság.

“Volt benne valami coming-out-szerű érzés. Féltem, hogy most pecsétet rakok a homlokomra, mostantól sok cselekedetemet ezáltal fogják megítélni. És ez lehet, hogy így is lett volna, ha nem lett volna az egészből ekkora mozgalom” - mondja Liza, aki a #Metoo első évében 23 éves volt. Szerinte a #Metoo sikeresen láthatóvá tette, hogy mennyi ember válik szexuális zaklatás áldozatává a munkahelyén, vagy máshol. Az akkor 21 éves Panni szerint viszont amiatt, hogy Magyarországon például nem voltak érdemi következményei a felszínre bukott eseteknek, a #Metoo nem érte el az eredeti célját,

de az áldozatokat újra és újra traumatizálta a megbélyegzés és az emberek közönye.

A jog lassan éri utol a közvéleményt

Gloria Allred ügyvéd, aki Weinstein, Jeffrey Epstein üzletember, R. Kelly zenei producer és a kétezres évek elején Bill Cosby humorista áldozatait is képviselte szexuális zaklatás ügyekben, a Variety riportjában azt mondja: “külön kell választani a közvélemény bíróságát a klasszikus bíróságtól”, mert a jog nem képes olyan sebességgel lekövetni a változásokat, ahogyan azt a társadalom és a közösségi média teszi.

Caitlin Dulany - aki egyike volt a száz “silence breakernek”, akik elsőként szólaltak fel Weinstein ellen - szerint bár társadalomként már eljutottunk arra a pontra, hogy felismerjük, a szexuális zaklatás nagyon gyakori és alapvető emberi jogot sért, az igazságszolgáltatásnak ezt még utol kell érnie. Dulany azt mondja, a Roe kontra Wade is iskolapéldája annak, hogy a jogrendszer egyszerűen nem tart lépést a társadalom átalakuló értékrendjével.

Mindegy, hogy a filmstúdióban, a gyártósoron vagy a kávéautomata mellett

Nem Weinstein az egyetlen bántalmazó, aki bíróság előtt áll - egyébként még mindig, a második pere október 10-én kezdődött Los Angelesben, itt további 11 nő szexuális zaklatásával vádolják - a tárgyalás egyidőben és ugyanabban a bírósági épületben zajlott, mint a „The 70's Show” színésze, Danny Masterson nemi erőszak ügyének tárgyalása. Szeptemberben Paul Haggis - az Oscar-díjas Ütközések producere - szintén nemi erőszak vádjával nézett szembe a bíróságon. Jövőre Shia LaBeouf áll bíróság elé, miután a színész és zenész FKA Twigs szexuális zaklatással vádolta meg, és 2023-ban tárgyalják ismét Kevin Spacey négyrendbeli szexuális zaklatásos ügyét is - az ellene indult hat zaklatási ügyből kettőből már felmentették - amelyben júniusban ártatlannak vallotta magát a londoni bíróságon.

Ami viszont ezekből az esetekből, és talán az egész #Metoo mozgalomból nem, vagy csak alig derült ki: hogy a szexuális zaklatás nem a színházi élet vagy a filmipar sajátja,hanem általános társadalmi probléma.

“Ha lehet bármilyen pozitív hozadéka ennek az egész Weinstein-ügynek, akkor talán az, hogy akikkel most ilyen történik, azok már tudják: ez nem a magánügyük” - mondta öt éve Urfi Péter, a 444 újságírójának kérdésére Gigor Attila filmrendező, aki régi barátja Sárosdinak. Most Gigor azt mondja, szerinte nem csak a szexuális zaklatással, hanem a hatalommal való visszaélés minden formájával nehezebb dolga van az elkövetőknek, mint öt évvel ezelőtt,

mert azok az áldozatok, akik a #Metoo miatt szembesültek az eseményekkel, már elhihetik: a zaklatás nem az ő hibájuk.Gigor úgy látja, a fiatal színészeknek és rendezőknek, akikkel együtt dolgozik, már sokkal több önbizalma és „gerince” van, a „magyar #Metoo” idején pedig nagyon sok pozitív élménye volt azzal, hogy olyan ismerősei bújtak elő - és mesélték el neki vagy akár a nyilvánosságnak - a saját zaklatásuk történetét, akik másként nem tették volna. Akik pedig annak idején az egészet komolytalannak tartották, most már „kénytelenek kétszer annyira óvatosak lenni”.

Szerinte szintén a társadalmi mozgolódások hatása lehet, hogy a magyar filmforgatásokon is elkezdtek megjelenni új irányelvek és koordinátorok, akik azért felelnek, hogy a forgatásokon mindenki a lehető legnagyobb biztonságban legyen. A saját stábjaiban is nagyon komolyan veszi, hogy a közös jeleneteket alaposan átbeszéljék, kellő odafigyeléssel forduljanak egymáshoz már a film előkészítése alatt is.

A rendező természetesnek tartja, hogy ha az áldozat vagy az elkövető híres ember, akkor egy szexuális zaklatási ügy is nagyobb figyelmet kap. Ezért hangsúlyozza: a kevésbé nyilvános terekben, vagy ahol az emberek anyagilag is jobban ki vannak szolgáltatva a feletteseiknek, még mindig „könnyebb az ilyesmit elkenni”.

"A szexuális zaklatás a hatalommal való visszaélésről szól. Azt pedig nem csak férfiak követhetik el nők ellen, vagy fordítva. Ez mindenkit érint, aki társadalomban él"- mondja.