Még csak 15 éves volt, amikor úgy határozott, feltárcsázza a szélsőjobboldali Olasz Szociális Mozgalom számát, hogy megkérdezze, hogyan csatlakozhatna hozzájuk. A párthoz, amit 1946-ban főként fasiszta veteránok alapítottak, és ami a mai, posztfasiszta Olasz Testvérek (Fratelli d’Italia) elődjének tekinthető.

Így indult Olaszország első női miniszterelnöke, Giorgia Meloni politikai karrierje. Saját bevallása szerint a végső löketet az aktív politizálás felé a maffiaellenes küzdelem ikonikus figurája, Paolo Borsellino meggyilkolása adta. Meloni 2021-es, Io sono Giorgia (Giorgia vagyok) című önéletrajzi könyve érdekes olvasmány nemcsak az olasz belpolitika iránt érdeklődők, de azok számára is, akik kíváncsiak rá, hogyan válik valaki szélsőjobboldalivá, hogy mivel kell szembenéznie egy nőnek a politikában, és hogy mi várhat Európára, aminek a kellős közepén demokratikus, tiszta választásokon aratott elsöprő győzelmet egy posztfasiszta párt.

Néhány dolog, ami kiderül Meloni könyvéből:

• Kiskorában nővérével együtt felgyújtották saját otthonukat, ami porig égett.
• Amikor megfogant, szülei házassága már nagyon rossz volt. Az anyja el akarta vetetni, az utolsó pillanatban döntött úgy, mégis megtartja.
• Az apja már kiskorában elhagyta őket és a Kanári-szigetekre költözött. Egy darabig tartották a kapcsolatot, de egy ponton Meloni úgy döntött, megszakít vele minden kapcsolatot.
• Kilencéves korában hatvanöt kilót nyomott, ezért sokat csúfolták az iskolában.
• Szeret ponyvaregényekre és blockbusterekre hivatkozni.
• Nőként nem érezte elnyomva magát, annak ellenére sem, hogy férfi politikusok sora próbálta porrá alázni.
• Állandóan azzal támadják, hogy rasszista, idegengyűlölő, hogy fasiszta. Pedig szerinte nem is az.
• A legjobb barátnőjét Milkának hívják.

„Amikor jól mennek a dolgaim, egyszerűen csak nyugodt vagyok, viszont amikor rosszul, akkor az a világvégének tűnik. Nem könnyű így élni, de végül is ez az, ami olyan elszánttá tesz engem”.