Ukrajna orosz inváziójának kezdete óta egy kisebb iparág próbálja megérteni és magyarázni, miért érezte Vlagyimir Putyin és kormánya elkerülhetetlenül fontosnak, hogy megszállja szomszédját. Az orosz és oroszbarát magyarázatok nácitlanításról, amerikai-orosz proxyháborúról és nyugati imperialista fenyegetésről, a másik oldalon orosz birodalmi nosztalgiáról vagy egyenesen Putyin elnök mentális egészségének megkérdőjelezéséről szólnak. Az orosz elnök ezekben a narratívákban általában eszét elvesztő zsarnokként szerepel, aki akaratuk ellenére rángatja háborúba az orosz társadalmat, a távol-keleti földművesektől a moszkvai és pétervári oligarchákig. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök viszont olyan szereplőként jelenik meg, aki mögött egy emberként zár össze a korábban megosztott ukrán nép, hogy visszaverjék az orosz agressziót.

Ezek a narratívák inkább leegyszerűsítik és könnyen átadható történetekbe ágyazzák ezt a nagyon komplex háborút, mintsem segítenek megérteni azt. Legalábbis Volodimir Iscsenko ukrán szociológus, a berlini Freie Universität Berlin kutatója így látja. Szerinte egységes „Ukrajna” és „Oroszország”, ukrán és orosz nép helyett azt kellene megvizsgálnunk, milyen belső konfliktusok vezettek el a háborúig, és azokra hogyan hat a háborús helyzet.

Iscsenko szerint a Szovjetunió összeomlása óta érlelődik az az osztálykonfliktus, amely elvezetett oda, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Ez a konfliktus Ukrajnában ugyanúgy lejátszódott, mint Oroszországban, más-más végkifejlettel. A háború indításával pedig Vlagyimir Putyin teljesen kiszolgálja az orosz gazdasági elit érdekeit ebben az évtizedes konfliktusban. A szociológussal arról beszélgettünk, miért törékeny igazából Putyin politikai rendszere, miért fontos a háború ennek a megerősítésében, ez miért elemi érdeke az orosz gazdasági elitnek is, és hogy Zelenszkij hatalmára milyen hatással van a háború

A háborúhoz vezető konfliktus