• Havi bruttó 45 ezer forintot kapnak azok az emberek, akik valamelyik családtagjukat ápolják otthon.
• Ők egy jelentős csoport, akik kimaradtak abból, amikor 2018-ban elkezdték megemelni a gyerekeket otthon ápolók díját a mindenkori minimálbérre.
• Pedig ők is 24 órás munkát végeznek, az állam pedig nemcsak pénzt, de nagyjából semmilyen segítséget nem ad hoz.

Juhász Edit négy éve ápolja otthon demens férjét budai lakásukban, itt találkozunk vele, ugyanis egy órára sem tudja egyedül hagyni társát, ezért nem opció egy kávézóban beszélgetni. Közben a férfit az is könnyen felzaklathatja, ha idegenek tartózkodnak a lakásban.

A 71 éves férfinél más egészségügyi problémák mellett négy évvel ezelőtt jelentkeztek a demencia tünetei. Éjszakánként elbóklászott, volt, amikor Edit a rendőrséget is felhívta. Azóta gyógyszerekkel valamennyire kordában tudják tartani az állapotát, de Edit nem szívesen hagyja magára fél órára sem, mert a férfi rövid távú memóriája nem jó, nem emlékszik arra, mit mondott neki a felesége, miért nincs otthon.

„Sajnos semmilyen segítségem nincs, gyermekünk nem született egészségügyi okok miatt, közben van még két idős szülőm, akik 80 évesek, és Nagymaroson laknak. Ha ott van probléma, akkor rángatom le magammal a férjemet, mert nem hagyhatom itt” – mondja.

Nemcsak a hosszabb utak jelentenek problémát Editnek, hanem a mindennapi élet menedzselése is.

„Múltkor, amikor vérvételre kellett mennem, hajnalban felkeltem, szép csendesen felöltöztem, kilopóztam, hogy ne vegye észre, mert nem akartam olyan korán magammal cibálni. De ha orvoshoz megyek, akkor is viszem, és a váróban próbálom olyan helyre ültetni, hogy lássa, hogy bemegyek. Volt olyan, hogy valahol leültettem, és mire kijöttem, nem volt ott, ott őrjöngtem, mert nem találtam” – meséli Edit.

Azt mondja, a férje már telefonálni sem képes, és nem lehet tudni előre, hogy hogyan reagál arra, ha egyedül marad otthon. Elindul-e például megkeresni őt. Az is problémát jelent, hogy a férfi járása nagyon bizonytalan, folyton elesik. Legutóbb szilveszterkor, amikor a piacra mentek, akkorát esett, hogy mentő vitte el.

A demencia mellett a férfi kézalagút-szindrómával is küzd, a válla is be van fagyva. Nem tud önállóan öltözködni, fürödni, van, amikor az evés is gondot jelent.

Huszonnégy órás ápolásra szorul, ehhez képest Edit, akinek esélye sincs elmenni dolgozni, mindezért bruttó 45 655 forintot kap, és csak négy órában ismerik el a munkáját.„Azt gondolják, négy órában egy ilyen beteget leápolok, és aztán hellóka, foglalkozzon vele, aki akar. Ezt a pénzt megalázónak és diszkriminatívnak tartom, mert ugyanazt a munkát végezzük, mint azok, akik a gyereküket ápolják. Az ő esetükben mégis a 8 órát ismerik el, és minimálbért kapnak” – mondja Edit.

Az otthon ápolási díjnak három kategóriája van attól függően, hogy az ápolt állapota mennyire súlyos, és milyen mértékű gondozást igényel. Az alap ápolási díj bruttó 45 ezer forint, az emelt 68 500, a kiemelt, a legmagasabb kategória pedig 82 200. A fogyatékossággal élő gyermeket nevelő szülők éveken keresztül az alap ápolási díjhoz hasonlóan kevés összeget kaptak, mígnem 2018-ban egy nagyszabású kampánynak köszönhetően elkezdték emelni ezt a díjat, és 2023-ra elérte a mindenkori minimálbér összegét. Arról, hogy ezek a családok is mennyit küzdenek azzal, hogy nem tudnak ápolót keríteni, dokumentumfilmben foglalkoztunk.

Nem csak az időseket érintő probléma

Edit férje sokáig tiltakozott az ellen, hogy a nő felvegye az ápolási díjat, amihez az ő aláírására is szükség volt. Kijelentette, hogy ő nem beteg, a demenciával küzdőknek ugyanis sok esetben nincs betegségtudatuk.

Ezért eddig Edit férjének 185 ezer forintos nyugdíjából éltek ketten. Mielőtt a férfi beteg lett és nyugdíjba vonult, saját céget vezettek, amelyben Edit adminisztratív feladatokat látott el. Ahogy fogalmaz, jól éltek, most ezért is olyan megterhelő, hogy ennyi pénzből kell megélniük, miközben egyikük sem tud dolgozni.

„Képzeljük el azt a szituációt, amikor megyünk a boltba, és ő mindent belepakol a kosárba, mert még mindig abban a hitben van, hogy van pénz, és amikor nem veszi észre, akkor én fogom, és visszateszem egy részét. Olyan is volt, hogy a hónap végén alig volt itthon mit enni, ezért inkább nem ettem, és ezt sem értette. Előfordult, hogy küszködtünk, de azért megoldottam” – meséli Edit, aki nem akarja, hogy sajnálnák, sokkal inkább a helyzet igazságtalanságára szeretné felhívni a figyelmet.

Bár tavaly november 28-án leadta az ápolási díjhoz szükséges papírokat, decemberben és januárban is hiába várta a 45 ezer forintot, az évzárás miatt február 5-én kapta meg, visszamenőleg is.

Nemcsak azért nem tud ápolót hívni a házhoz, mert még az önkormányzat által biztosított ápolásnak is van egy minimál díja, amit ebből a kevés pénzből nehezen tudna kifizetni, hanem azért sem, mert olyan kicsi a kapacitás, hogy sok esetben egyáltalán nem tudnak ápolót küldeni.

„Azt mondták, ha van kapacitás rá, akkor ki tudnak jönni, ha nem, akkor nem, vannak súlyosabb esetek is, és ők előnyt élveznek velem szemben. Ezért lehet, hogy hiába van lebeszélt időpontom valahova, nem tudnak ápolót küldeni. Azt mondják, maradjak itthon, de én is ember vagyok. Be vagyok ide zárva, mint egy börtönbe” – magyarázza Edit.

A közlekedés sem egyszerű Edit férjével a nehézkes járása miatt, a kocsijukat viszont eladták, mert előfordult, hogy a férfi beszállt, és elment valahova. Taxira nincs pénzük, pedig a legutóbbi esés után azzal kellett hazajönniük a kórházból.

Edit szerint most még viszonylag jó állapotban van a férje, de hónapról hónapra romlik, és hamarosan eljön az az idő, amikor ennyire sem lesz önálló. Egyebek között pelenkára is szüksége lesz, amit nemrég kivontak a közgyógyellátásból. Csak ez havonta 36 ezer forintba kerül, ami el is viszi szinte a teljes ápolási díjat.

Edit ismerősei közül többen is kérdezték, nem gondolkodott-e abban, hogy otthonba adja a férjét, de a nőt nem nemcsak a hosszú várólista és a milliós beugrók tartják vissza ettől, hanem más is.

„Fel se merült bennem, hogy beadjam. Úgy gondolom, ha nekem ez a sorsom, ezt dobta a gép, akkor ezt dobta. A legvégsőkig kitartok, 40 évig voltunk együtt ezért nem visz rá a lélek” – vélekedik Edit, aki egyébként életvidám, optimista embernek vallja magát.

Szerinte nem fair azzal érvelniük a döntéshozóknak, hogy azért ilyen alacsony az ápolási díj, mert kiegészíti a nyugdíj. Egyrészt nagyon sok ember kevés nyugdíjat kap, másrészt az alacsony ápolási díj nem csak az idősellátást érintő probléma. Sok olyan ápolásra szoruló ember van, akik fiatalon rokkantak le, és szerettük ápolja őket. Edit megoszt velünk egy ilyen történetet egy most 58 éves nőről, aki 26 évig ápolta a férjét, miután az a 30-as éveikben teljesen lebénult. A férfi 24 órás ápolása mellett nem volt lehetősége elmenni dolgozni, hogy az ápolási díjat kiegészítse.

Editnek még 3 év és 8 hónap van a nyugdíjig, akkor tölti be a 65-öt, ezért azt mondja, a küzdés a díj megemeléséért nem is igazán az ő érdekét szolgálja – bár felvette a kapcsolatot több politikussal és civil szervezettel –, hanem annak a közel 40 ezer embernek, akik valamilyen szerettüket ápolják otthon. Edit azt tapasztalja, ezek az emberek már teljesen belefásultak a problémáik képviseletébe, és a legtöbb ápolt nincs is olyan állapotban, hogy kimenjen a parlament elé tüntetni. Pedig olyan munkát végeznek nagyon kevés pénzért, amit az államnak lenne feladata ellátni.

Címlapkép: Bankó Gábor