„András atya a héten bejelentette Bíboros úrnak, hogy nem kíván a továbbiakban papi szolgálatot ellátni. Imádkozzunk érte és az egyházmegye híveiért, hogy ez ne rendítse meg hitünket.” Ez áll az Angyalföldi Szent Mihály Plébánia szombat este közzétett hírlevelében. Itt prédikált az egyik legismertebb katolikus pap, Hodász András, aki az elmúlt évben saját kérésére betegszabadságon volt. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a plébánia által közölt verzió az eseményekről, Hodász maga nem számolt be erről, és legalább is különös, hogy ha eldöntötte, hogy ki akar lépni a papságból, akkor azt miért nem írta ezt meg a cikkében.

Frissítés: a cikk tegnap esti leadása óta eltűnt a hírlevélből a Hodászra vonatkozó pont.

Nem így indult

Komoly visszhangot váltott ki szombat reggeli cikke, amelyben a Pető-ügy kapcsán arról írt, hogy kamaszkorában egy pap többször molesztálta. Nagyon személyes szöveg lett, amelyről a független média - javarészt a kellő érzékenységgel - beszámolt. Aztán történt valami szokatlan: pár órával később megszólalt az ügyben az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, és a kormánymédia is nyilatkozatot kért tőlük.

Évek óta kísérem a katolikus egyházon belüli, gyerekekkel szemben elkövetett szexuális visszaéléseket. Hosszú interjúkat készítettem szerzetesrendek vezetőivel, kaptam adatokat különböző egyházmegyéktől, részt vettem számos háttérbeszélgetésen. De a magyarországi katolikus egyház központja, az Erdő Péter bíboros vezette esztergomi érsekség soha nem nyilatkozott erről semmit. Két kivétel volt, mindkettő a Pető-ügyben, amikor tudták, hogy ki fog jönni egy rájuk rossz fényt vető cikk, és előre próbálták formálni a kommunikációját.

A kormánymédiában az elmúlt években szisztematikus hallgatás övezi a magyarországi eseteket. Nem az van, hogy a saját narratívájukat írják meg a papok molesztálási ügyeiről, hanem konkrétan nem írnak semmit. Korábban a Népszava és a Politico is úgy értesült, hogy központi tiltólistán van a téma. De most a Magyar Nemzet és a püspöki kar lapja, a Magyar Kurír is megkereste az érsekség sajtósát, és mindkét lap szó szerint ugyanazt a nyilatkozatot hozta le tőle. Ez egyértelműen arra utal, hogy van egy központi döntés arról, hogy ezt az ügyet - kivételesen - kommunikálnia kell az érsekségnek.

„Zsuffa Tünde, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye sajtószóvívője kérdésünkre elmondta, hogy a főegyházmegye a sajtóból értesült Hodász András állításáról, hogy kamaszkorában egy pap több alkalommal szexuális visszaélést követett el ellene. András atya az ügyben nem tett bejelentést. Hodász András betegszabadsága óta is kapcsolatban áll a főegyházmegye munkatársaival – hangsúlyozta a sajtószóvívő.”

Ez jelent meg a Magyar Kuríron, míg a Magyar Nemzetnél - és a cikket átvevő egyéb fideszes médiumokban - öt szót szót tettek hozzá: „Ez azért is különös, mivel Hodász András a betegszabadsága óta is kapcsolatban áll a főegyházmegye munkatársaival”.

Valójában nincs abban semmi különös, hogy egy áldozat a családján kívül senkinek nem beszél az abúzusáról, majd egyszer csak eljön egy olyan pillanat, amikor megtöri a hallgatását. (Például azért, mert épp otthagyja azt a közeget, ahol nem tud erről normálisan beszélni.) De az érsekség egy olyan elemet hozott be ezzel a nyilatkozattal, ami rögtön beindítja a gyanakvást és a pletykákat, miközben rossz színben tünteti fel a saját papjukat: nem jelentette a zaklatását? Talán azért, mert meg sem történt? Talán azért hozza elő most ezt, mert ártani akar az egyháznak?

Ez azért is érthetetlen, mert bár tudható volt, hogy Hodásznak nem zökkenőmentes a kapcsolata az érsekséggel, sőt most már azt is tudjuk, hogy alighanem befejezi papi szolgálatát, de az írása semmiképp nem nevezhető az ellenük irányuló támadásnak. Tételesen felsorolja például, milyen lépéseket tett a katolikus egyház a gyerekmolesztálások megelőzése érdekében, és egyáltalán nem ejt szót azokról a súlyos félrekezelésekről és eltussolásokról, amelyeket egy külön magazinszámban szedtem össze. És amit felhoz az egyház hibájaként - hogy az nem érti, mi történik az áldozatok lelkében -, annak a felelősségét rögtön kiterjeszti az egész társadalomra.

Akkor tessék utánajárni

Korábban ez nem jutott volna eszembe, de az érsekségi nyilatkozat miatt szombat délután óta megpróbáltam utánajárni, miért nem jelentette Hodász az ügyet. Megkerestem őt, de egyelőre nem kívánt többet nyilatkozni. Ugyanakkor

a 444 egyházi forrásból származó információi szerint legalább tíz éve felfüggesztették már az őt molesztáló papot.

Ha tényleg erről az emberről van szó, róla egy másik egyházi forrásom még korábban azt közölte, hogy gyerekpornográfia birtoklása miatt házkutatást is tartottak nála. De biztosabbat csak akkor tudunk majd, ha Hodász vagy érsekség megoszt további információkat.

Beszéltem is az érsekség idézett szóvivőjével, de nekem már nem kívánt semmit nyilatkozni. Az érsekség központi címéről sem jött válasz arra a kérdésre, mi lett a Hodászt molesztáló pap sorsa. Vagy arra, hogy ha tíz évnél is régebben felfüggesztették a papot, akkor azt miért nem kommunikálták. Vagy hogy értesítették-e a felfüggesztésről a többi áldozatot.

Hodász a második pap, aki nyilvánosan beszélt róla, hogy kiskorúként egy pap molesztálta. És ő a negyedik - Pető Attila, Pion István és Bukta Imre után -, aki névvel nyilatkozik erről. A Petőt a bíróságon képviselő Helsinki Bizottság ezt írta a Hodászról szóló posztjában: „A jogerős ítélettel szembeni lehetőségeket, ide értve a kúriai felülvizsgálatot, a leírt döntés birtokában közösen fogjuk Attilával átgondolni. De az biztos, hogy valamilyen változás valóban elindult. Ha nem is a bíróságon, de sok szempontból már megnyerte az ügyet.”