Ungváry: Oroszország lerakataként viselkedünk
2023 február 05., 17:06
„A múlt mindig a máról szól”
„A legtöbbet a múlt változik. Ezt viccből szokták mondani, de valójában egyáltalán nem vicces” - mondta Ungváry Krisztián történész a magyar történelem vitatott kérdéseiről szóló, a Blinken OSA Archívum által szervezett előadás-sorozatának nyitó darabján a múlt héten. (Arról, hogy mi ez az Egy történelem - sok magyarázat című előadás-sorozat, és miért van rá szükség, Ungváry nemrég nyilatkozott a 444-nek.)
A telt házas első előadáson Ungváry elméleti alapokról indult, hogy aztán szerteágazó módon bemutassa a történetírás legalapvetőbb problémáit. Mielőtt túlságosan szárazzá vált volna annak kifejtése például, hogy mi az esemény és mi a tény, azon belül is a történeti tény, egy-egy példán keresztül tette szemléletesebbé ezeket a kérdéseket.
Hogyan lehet megnyerni valamit, amit elvesztettünk?
Számos ilyen akadt, de vissza-visszatérő volt a mohácsi csata. Ungváry több ponton is utalt arra, hogyan értelmezi át és igyekszik használni a történettudományt az általa csak posztmodernnek nevezett - az előadásban Békés Mártonnal, a Terror Háza programigazgatójával és a Magyarságkutató Intézettel fémjelzett - kör. „Ha van valamire igény, akkor a történelem sajátos értelmezéseivel ezeket az igényeket ki is lehet tölteni” - vélte Ungváry, aki szerint így lesz a pozsonyi csata is azért kiemelt jelentőségű, mert a nyugat ellen harcoltunk.
Szerinte így akár a mohácsi csatát is meg lehet próbálni nagy magyar győzelemként eladni. Ennek több módja is lehet. „A megnyerés egyik megoldása, hogy igazából nem is a magyarok vesztették el a mohácsi csatát” - mondta Ungváry, majd a nézők nevetésétől kísérve alá is támasztja, hogy a török ellen harcoló seregben nagyon sok cseh és lengyel zsoldos volt, akinek nagy része gyalogosként el is veszett a csatamezőn, míg a lovas magyarok jobb eséllyel menekültek el. A még tovább tolt másik megoldás: a magyar érdekeket tulajdonképpen nem a magyar sereg képviselte, hanem a török, hiszen ők mint Kásler professzor munkáiból kiderül, alapvetően a magyarok rokonai, és lehetséges, hogy a török seregben több, igazából turáni származású harcos volt. Itt már Ungváry is nehezen fojtotta el a mosolyát.
Tovább folytatva a Békés Márton-Magyarságkutató által megihletett gondolatmenetet, Ungváry feltettette a kérdést: Valójában ki képviselte a nemzeti érdekeket Mohácsnál? Hiszen mint sok esetben látjuk:„ a nemzeti érdekeket egyáltalán nem biztos, hogy a nyugati civilizációhoz tartozás képviseli minden esetben, ezt önök is talán hallották”.
link
Forrás
Az előadás másik pontján Ungváry egy Békés Márton idézeten keresztül mutatta be, hogyan néz ki „egy posztulátumokkal teremtett valóság". (Békésről azt mondta, hogy a személy teljesen mellékes lenne, merthogy „bárki mást vettem volna ebből a miliőből, nagyon hasonló szövegeket kaptunk volna”.)
„A liberális világforradalom, amelynek végóráit látjuk, az első világháború végén kezdődött a tradicionalista központi hatalmak összeomlásával és a nyugati antant hatalmak fegyveres és kulturális győzelmével. Ennek részeként a wilsonizmus projektjének megindulásával” - olvasta fel Ungváry Békés gondolatait, a kulturális résznél felemelve a mutatóujját. Aztán ízekre szedte, miket állít „történeti tényként” Békés:
- Liberális világforradalom volt 1918-19-ben
- a fenti világforradalomnak most látjuk a végóráit
- a tradicionalista központi hatalmak szembeállítása a liberális nyugati antanthatalmakkal
Utóbbihoz gyorsan hozzá is fűzte, hogy a Monarchia pontosan ugyanolyan liberális rendszer volt - ezt is hányta a szemére a magyar szélsőjobb -, mint a korabeli Anglia vagy Franciaország.
„Az pedig, hogy az antanthatalmak kulturális győzelmet is arattak volna, ez is egy, hogy is mondjam, nóvum a magyar történettudományban, de azt hiszem, hogy nemzetközileg is” - tette hozzá kajánul.
Ungváry szerint súlyos következményei lehetnek az általa nem is annyira titkoltan megvetetett hozzáállásnak a történettudományban. Látszólag messziről indítva, a putyinista Vlagyimir Megyinszkij volt orosz kulturális miniszter krédóját idézte annak doktori disszertációjából, miszerint a nemzeti érdek szempontjából történő történelmi mérlegelés teremti meg a történelmi munkák abszolút igazsági és megbízhatósági mércéjét. Aztán több idézetet is hozott Békés Mártontól, majd a Magyarságkutató Intézettől is.
Ungváry szerint az, hogy „a történettudományt azért műveljük úgymond, hogy a nemzetet szolgáljuk vele, és ez az egyetlen egy referenciapontunk igazából, vagy legalábbis ez, ami minden más referenciapontot felülír”, valójában nem más, mint egy fasisztoid értékelés. Mégpedig azért, mert „a történettudomány alapvetően kontextusokból és értékelésekből áll, és nem lehet egy olyan vonatkoztatási pontja, ami egy politikailag meghatározható csoport vagy kör hatalmát biztosítja. Ez lehetetlen. Ugyanis ha ezt tesszük, akkor az fog kiderülni, hogy minden érték csak egy konstrukció, ami önmagában semmi. Ma A, holnap B.”
Ungváry szerint a közbeszédben sokszor beszélünk úgy a saját történelmünkről, mintha annak az összes eleme a mienk volna. „Például amikor azt mondjuk, hogy sokat vesztettünk Mohácsnál. Én semmit sem veszthettem el Mohácsnál, sőt önök sem veszhettek el semmit. Mégis milyen felelősségünk van ezzel kapcsolatban, miért mondjuk ez?” - tette fel a kérdést Ungváry.
Szerinte amikor jelen idejűvé tesszük a múltat, nagyon-nagyon sok problémát okozni magunknak. „Amennyiben ugyanis ezt tesszük, akkor úgy teszünk, mintha az a felelősség is a miénk volna, ami a mohácsi csatamezőn volt, azok a körülmények is a mindennapjaink részei lennének, amik akkor voltak, holott erről szó sem lehet. Mi nem a mohácsi csatáért vagyunk felelősek, hanem az emlékezetéért” - közölte a történész.
Ungváry hangsúlyozta, hogy „a nemzeti történelem nem azt jelenti, hogy az én történetem, az azt jelenti, hogy az én felelősségem ennek a történetnek az emlékezete.
link
Forrás
Ez csak pár részlet volt Ungváry egyórás első előadásából. A második kedden, 14-én lesz 17:30-tól a Közép-európai Egyetem (CEU) főépületében (Nádor utca 15.). A téma a kiegyezés és értelmezései 1867–2023, kicsit bővebben: „A modern, polgári Magyarország születési dátuma a kiegyezés, ehhez képest az esemény emlékezete sajátos metamorfózisokon ment át az elmúlt 150 évben. Mi az oka annak, hogy a kiegyezés emlékezete a legtöbb időszakban egyáltalán nem volt pozitív?” A részvétel ingyenes, de regisztrálni kell. Több előadás is telt házas már, de várólistákra ezekre is lehet jelentkezni.
Az előadás-sorozathoz esszépályázat is tartozik. Felsőoktatási hallgatók jelentkezéseit várják, a téma szigorúan nincs megszabva, de a munkáknak kapcsolódniuk kell az előadások tematikájához. Leadási határidő: május 31. A legjobb 10 pályamű egyenként 150 ezer forintot kap, az elbíráló Ungváry Krisztián lesz.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.