Hogy milyen 2023-ban előadást tartani a turanizmusról? Sok szempontból szórakoztató, ahogy Ungváry Krisztián múlt heti előadásából kiderült. Egy kiragadott részlet, amiben egy korabeli újságot mutat be:

link Forrás

De nemcsak vicces, érdekes téma is. Mert ugyan az 1800-as évek végén megerősödött mozgalomról van szó, de a keleti magyar őshaza keresése, a rokon népek felkutatása mellett a politikában hasznosítható céljai elég ismerősek ma is: kikkel lehetne új szövetséget kötni, a rokonságra hivatkozva kulturális és gazdasági befolyást szerezni.

A turanizmusról - amiben itthon meglátták azt a lehetőséget, hogyan lehetne a Keleten nyugati, Nyugaton keleti Magyarország szerepét felértékelni, miközben volt tudományos ismereterjesztő célja is - Ablonczy Balázs írt egy remek könyvet 2016-ban, a Keletre, magyar!-t. Írtunk is róla akkor: Hogyan gyarmatosítottunk volna szeretettel 600 millió turánit?, de podcast is készült Abloncyzval a témáról

A könyv erős hivatkozási alap volt Ungváry Krisztián múlt heti előadásában is, miközben röviden végigvette a turanizmus történetét. A történésznek ez volt az újabb estje a Blinken OSA Archívum által szervezett “Egy történelem - sok magyarázat” című előadás-sorozatban. (Az elsőben a történészi munka alapproblémáiról beszélt, a másodikban a kiegyezésről, amely után hiába jött el a magyar történelem aranykora, még sincs pozitív emlékezete.)

Ungváry Krisztián szerint a magyar történelemben egy egészen különleges fókusz van a feltételezett ősközösségtől a honfoglalásig tartó időszakon. Az eredetmítosz pedig ugyanakkora indulatokat tud kiváltani, mintha a 2006-os eseményekről beszélnénk, pedig hát egy történelmi dologról van szó.

A hun-magyar rokonság mint feltételezés már Kézai Simon krónikájában is megjelent, és megkerülhetetlen a herderi jóslat, ami arról szól, hogy európai rokonnépek híján eltűnünk majd a kontinensen.

Az, hogy a magyarok kinek a leszármazottai, a XIX. század második felében indukált egy nagyon komoly tudományos és közpolitikai vitát. Utólag visszanézve - jegyezte meg Ungváry - nagyon humoros, hogy a vita legaktívabb résztvevői mind asszimilánsok voltak. Az egyik oldalon a finnugor eredet képviselői: Budezn József Hessenben született, Hunfalyv Pál egy felvidék cipszer család sarja. Ők saját elhatározásukból tanultak meg magyarul. A másik oldalt képviselő Vámbéry, korábbi családnevén Vamberger Ármin egy magyar zsidó család tagja volt, és alapvetően amellett kardoskodott, hogy a magyarok nem a finnugorok rokonai, hanem a törököké.

A finnugor háború 1869 és 1883 között zajlott a magyar tudományos sajtóban, mindenféle indulatos mellékzörejektől kísérve. De egyrészt volt egy eredménye, ami Ungváry megjegyezése szerint egy tudományos vitánál komoly szó. Nevezetesen, hogy abban a felek valamennyire meg tudtak állapodni a legvégén, hogy a nyelvrokonság és a biológiai, fizikai eredet két külön dolog, és nem kell föltétlenül egybeesnie.

A történet legfontosabb oszlopa a széles körű nemzeti közmegegyezésen álló Turáni Társaság volt, tagjai között ott volt Károlyi Mihálytól kezdve a korabeli politikai megmondóemberek jó része, a gazdasági elit, a magyar zsidó nagytőke is részt vett benne. Ugyanis - jegyzi meg Ungváry - 1910-ben ennek még egy gyönyörű, bukolikus atmoszférája volt, amibe belefért az is, hogy magyaroknak szeretettel kell gyarmatosítani (Paikert Alajostól származó mondás).

A turanizmus egy pánideológia volt annak alátámasztására, hogy a magyar nemzet, illetve a politikai magyar nemzet miért tud saját érdekszférát és közelkülföldöt létesíteni másutt meg a saját határain belül is. A Balkán felé fordultak, és igyekeztek kulturális és gazdasági kisugárzást gyakorolni arrafelé.

Ungváry egy Teleki Pál idézetet hozott fel mindezek szemléltetésére:

A turáni társaság presztízsét mutatja, hogy 1910-tól 1947-ig a Parlamentben volt irodájuk, még a Károlyi-kormány sem lakoltatta ki őket.

Voltak ugyanakkor erős kritikusai is a turanizmusnak. A példák közül legyen itt Germanus Gyuláé:

Miután Ungváry felolvasta ezt az idézetet, fanyarul annyit tett hozzá: „Kérdés, hogy ez tényleg így van-e, reméljük, hogy igen”.

Ungváry szerint nemcsak őrültségéket hozott a Kelet felé fordulásunk. Nagyon sok embert érdekelt a magyarok származása, a keleti rokonság, ennek tudományos megközelítése adott esetben nagyon gazdag, érdekes és értékes eredményeket hozott.
A magyar Ázsia-kutatás Európában abszolút vezető pozícióban volt, a Tibet-kutatás megalapítója Körösi-Csoma Sándor volt.

A 30-as, 40-es években Ungváry szerint a turanizmusnak lett volna egy szabad vegyértéke arra a típusú politikára, amit a náci Németország folytatott, miközben a turanizmus alapvetően a magyar antifasizmus legfontosabb pillére is volt egyben.

Ungváry megjegyzése szerint 1945 után a pártállamnak komoly gondot okozott, hogy azok, akik igazából a magyar antifasiszta ellenállás hősei voltak, egyrészt nem voltak kommunisták. Másrészt - és ez ma is okoz igazából egy kis gondot -, ezek a hősök nem azért lettek antifasiszták alapvetően, mert a demokráciát féltették. „Bajcsy-Zsilinszky Endrétől kezdve Kiss János altábornagyon át viszonylag hosszú azoknak a sora, akik alapvetően szélsőjobboldali fajvédőként kezdik a karrierjüket, majd aztán rájönnek arra, hogy igazából a magyar zsidósággal való riogatásnál sokkal nagyobb probléma az, hogy Németország vagy a magyarországi németség vagy mind a kettő együtt, milyen veszélyt jelent” - mondta Ungváry.

Bajcsy-Zsilinszky Endre Ungváry szerint egy hős és egy vértanú, ezt semmiképpen sem vitatná el tőle. De jellemző rá, hogy amikor a Gestapo fogságában, már miután megkínozták, felszólították a zsidókat, hogy álljanak jobbra, azok jobbra álltak, majd felszólították az árjákat, hogy ők álljanak balra, azok is megtették. Bajcsy-Zsilinszky viszont nem állt sehova, merthogy ő turáni. „Ezzel a nézetével egyébként nem is volt annyira egyedül” - jegyezte meg Ungváry.

A második világháború után ugyan be volt tiltva Magyarországon, de a turanista ideológiák a felszín alatt működtek.

„A turanizmus pestise, a sumér-magyar leszármazás ideája igazából 1945 után kezdett terjedni, részben az emigráns magyar sajtóban, de ez különböző csatornákon beszivárgott Magyarországra is” - mondta Ungváry.

Ekkor változott utólag az 1800-as évek finnugor háborúja Habsburg-ármánnyá, amivel akkor el akarták venni a magyarok igazi múltját. Miközben - hívta fel rá Ungváry a figyelmet - például a finnugor párti Hunfaly munkásságát megnézve kiderül, hogy maga is a hun-magyar rokonság híve volt eredetileg, sőt a hunokat is finnugornak tartotta.

Magyarországon a turanizmus elismertsége sokkal, de sokkal nagyobb volt, mint bárhol másutt. A törököknél a turanizmus pántörök eszme volt, nem tartozott bele a magyar és a török területek egyesítése, viszont a Szovjetunióban élő török törzseké igen. A finneknél és az észteknél is tudtak a turanizmusról, de ők hallani sem akartak a török rokonságról.

A második világháború után ugyanakkor volt még egy szomorú fordulata a történetnek: a finn kapcsolat helyértékének változása. A turanisták a háború előtt a finneket alapvetően nem a sumérokkal vagy a japánokkal szemben játszották ki, hanem ellenkezőleg, a finn és a török vagy a japán rokonságot is fontosnak tartották. Az iskolákban bevezetett rokon népnek napjának is szerves részei voltak a finnek és az észtek. 1939-40 között Budapesten minden nap volt finn vagy észt kulturális esemény - mondta Ungváry. Ebből lett aztán a nem kérünk a halszagú finnekből fordulat.

A jelenre utalva Ungváry azt mondta: kérdés, hogy ezek a szemléletek hova fejlődnek a szellemi alvilágból. „Ha megnézzük, hogy a turanizmus hogy néz ki a NER-ben, akkor érdekes dolgokat találunk” - jegyezte meg, majd bemutatta ezt a szöveget:

Ungváry Krisztián előadás-sorozata keddenként van a CEU Nádor utcai épületében. A mai, Trianonról szóló telt házas, de beszámolunk majd róla. Jövő héten a Horthy-korszak és modernizációs potenciálja lesz a téma. A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

Az előadás-sorozathoz esszépályázat is tartozik. Felsőoktatási hallgatók jelentkezéseit várják, a téma szigorúan nincs megszabva, de a munkáknak kapcsolódniuk kell az előadások tematikájához. Leadási határidő: május 31. A legjobb 10 pályamű egyenként 150 ezer forintot kap, az elbíráló Ungváry Krisztián lesz.