• Veidner Alexandra egyike annak a tizenöt magyar állampolgárnak, akiket az elmúlt napokban a polgárháború miatt ki kellett menekíteni Szudánból.
  
• Nehezítette a helyzetét, hogy épp nem volt nála az útlevele, és olyan környéken volt a lakhelye, ahol a leghevesebb összecsapások voltak.
  
• Az épületben a szomszédaival beosztották a vizet, az áramot, az élelmet, mert tudták, hogy ha nem teszik, a túlélésük múlhat rajta.
  
• Francia katonák menekítették el a házból az utolsó pillanatban, és végül a kartúmi EU-delegáció segítségével jutott ki az országból.
  
• Elmesélte a 444-nek, hogyan vészelte át ezeket a nagyon kemény napokat.
  

Veidner Alexandra március elején költözött Kartúmba, ahol Szudán legnagyobb élelmiszeripari vállalatánál fenntarthatósági vezetőként kapott munkát. Azt tudta ugyan, hogy Szudánban nem sikerült a demokratikus kormányváltás, és utazásra nem javasolt ország, de mivel évek óta nagyjából ugyanolyan feszült volt a helyzet, nem sokan gondolták, hogy ez konkrétan órák leforgása alatt polgárháborúvá fajulhat. „Sok ezer külföldi dolgozott/dolgozik Szudánban, ezek az emberek a munkájuk iránti szenvedélyből mentek oda, ahogy én is. A legtöbb külföldi, akit most ki kellett menekíteni, nem turistáskodott, általában követségeken, ENSZ-közeli szervezeteknél vagy NGO-knál dolgoztak” - mondja.

Április 15-én, egy szombat reggelen törtek ki a harcok a darfúri háború egykori milicistáiból szerveződött RSF, és a hatalmat 2021 októberében magához ragadó Abdel-Fattah Burháni hadserege között. (A helyzetről bővebben Bede Márton írt: Szudán egy újabb polgárháború szélén). Előtte Alexandra épp azon gondolkozott, hogy aznap kimegy és körbenéz a városban. Az útlevele nem volt nála, ugyanis leadta a vízumügyintézéshez. Az első hírek a külföldi kollégáival közös WhatsApp-csoportba érkeztek: egy kolléga, aki teljesen más részén élt Kartúmnak, írta, hogy lövöldözést hallottak. „Mivel itt évek óta napi-heti szinten tartottak tüntetéseket a civilek, a felfordulás és a füst megszokott volt a városban, ezért először mindenki azt gondolta, hogy ez is csak tüntetés és a katonák lövöldöznek a levegőbe. De aztán elkezdtek jönni a hírek, hogy a város szinte minden pontján lőnek. Egy órán belül elszabadult a pokol, és már nemcsak lőttek, hanem elindultak az aknavetők, a rakéták, a bombázás” - meséli.