Amikor a vasbeton épületek buja növényzettel történő, évről évre kilátástalanabbá váló küzdelmére gondolunk, általában kisvárosok szélén álló elhagyatott laktanyák és a rendszerváltás által halálra ítélt nehézipari létesítmények jutnak először az eszünkbe.

Az fel sem merül bennünk, hogy az élettelen és az élő - évezredes hagyományra visszatekintő, de mindig az utóbbi győzelmével végeződő - összecsapását Budapest egyik legelitebb környékén, a Gellérthegyen is megfigyelhetjük. Ezért is meglepő, ami a Somlói úton történik a Mathias Corvinus Collegium (MCC) ingatlanjaival.

Lépcső a lombok között

Ahogy az Alsóhegyi utcából befordulunk a Somlói útra, az épített környezet állapota jelentősen megváltozik. Járda csak az út baloldalán van, így gyalogosként a szelektív gyűjtőszigetet elhagyva az MCC egykori kollégiumának kerítése mellett kell sétálnunk. Az út emelkedése miatt az embermagasságú betontámfal egyre alacsonyabb lesz, így a kollégium kertjéből kilógó cserjék szép lassan fejmagasságba kerülnek, a járdán pedig életigenlő gaznövényeket figyelhetünk meg.

Amint elérjük a kanyart, balra fordulva sétálhatunk fel az épületek bejárataihoz. A szocialista felvonulási terek építészeti megoldásaihoz hasonlító, körülbelül tíz méter széles lépcső felett kellemes árnyékot adnak a két oldalról behajló, már majdnem összeérő lombok. Magasabb embereknek érdemes emiatt a lépcső középén felsétálni, a két szélen ugyanis csak fejüket lehajtva tudnának felmenni.

Ahogy felértünk a lépcsőn, balra a régi kollégium, szemben az egykori Balassi Intézet épületét láthatjuk. A növényzet itt már karnyújtásnyira van tőlünk, a vegetáció tavasz óta érezhetően korlátok nélkül növekedhetett.

A magányos pálma küzdelme