A finoman szólva is vegyes megítélésű, íróból a rendszerváltás után szélsőjobbos - a magyar-zsidó együttélés titkairól rendszeresen értekező - politikussá vált Csurka István istenítése tart már egy ideje a fideszes holdudvarban és a párt politikusai között is. De a „Csurka Istvánnak mindenben igaza volt” kórusban is erős darabot tett le a Magyar Nemzet publicistája, Ágoston Balázs.

A fideszes médiabirodalom napilapjában pénteken megjelent, „Igaza volt, igaza lett Csurkának” című cikk azzal indít, hogy „harminc évvel ezelőtt lépett színre a Magyar Igazság és Élet Pártja. A Csurka István alapította és vezette alakulat rövid ideig volt első vonalas, közvetlen szereplője a hazai közéletnek, szellemisége, programja, célkitűzései azonban máig meghatározóan formálták és formálják a keresztény magyar politikai tábort”.

Ágoston beidéz régi Csurka írásokat, gondosan kerülve az életmű olyan darabjait, amiket Herczeg Márk kollégám gyűjtött össze a fideszes Csurka-reneszánsz kezdetén. Pár példa, ami nagyvonalúan kimaradt a Magyar Nemzet cikkéből

• Csurka 2010-ben a tiszaeszlári vérvádban "tett igazságot"
• a zsidó állam és Magyarország viszonyáról 2011-ben is megosztotta gondolatait
  
• a holokausztipar csinálta a Kádár-rendszert
  
• az MSZP, SZDSZ, MDF, Jobbik zsidó pártok
  
• aki Magyarországon náci, az a zsidó titkosszolgálat embere
  
• a zsidók nem hagyták, hogy Horthy szakítson Hitlerrel
  
• a zsidók New Yorkban kitalálták, hogy a zsidó Kádár-rendszer megcsinálja a zsidó rendszerváltást
  
• 2010 előtt a fontos pozíciókban talmudzsidók álltak
  
• a titkos zsidó háttérhatalom számítógépeiben minden ember genetikai adata megvan, így tudják, melyik beépített jobboldali zsidó
  

Nyilván nem fér be minden apróság egy Csurka Istvánnak mindenben igaza volt cikkbe.

Ami viszont belefért. „Igen, Csurkának igaza volt 1992-ben. És igaza volt képviselőtársának, Zacsek Gyulának, aki Csurka hetilapjában, a Magyar Fórumban terjedelmes, nyolc teljes oldalon közölt tanulmányában leplezte le a Soros-hálózat működését és SZDSZ-es bekötöttségét (Termeszek rágják a nemzetet, avagy gondolatok a Soros-kurzusról és a Soros-birodalomról, Magyar Fórum, 1992. szeptember 3.).”

Zacseké egy elég érdekes írás amúgy, van benne például egy ilyen rész, amire a Nemzet szerzője nem tért ki:

„Nézzék meg Orbán Viktor szerepét. A Soros Alapítvány évek óta öli bele a pénzt. A választások után főszerepet osztottak rá. (...) Ordenáré módon folyt az Orbán műsor a parlamenttől a TV-ig mindenhol. Egy fiatal gyereknek egy ekkora karrier nagyon tetszhet. Látszik, hogy élvezettel csinálja. Csak egy dolgot felejtett el: ebből a mókuskerékből tisztán, gerincsérülés nélkül kiszállni már nem lehet. Most már késő van ahhoz, hogy nemzeti értékeket és értékrendet támogató személyként jelenjen meg a Fidesszel, pártjával együtt.”

Zacsek 1992-es cikkének megjelenése után a Fidesz közleményt adott ki, amiben azt írták:

“Megdöbbenéssel figyeljük mind a Soros Alapítványt, mind pedig Soros György személyét az utóbbi időben ért nemtelen támadásokat. (…) Az újabb nemzedékeknek is szükségük lesz arra az önzetlen támogatásra, amelyet a Soros Alapítvány remélhetőleg a jövőben is nyújtani fog.

Tiltakozunk az Alapítvány politikai csatározásokba történő bevonása ellen.”

Szintén 1992-ben volt egy vita, Kónya Imre, az MDF akkori frakcióvezetője és Orbán Viktor között. Szóba került a közmédia pártossága, pontosabban az, hogy Csurka Istvánnak állandó és rendszeres megszólalási lehetőséget biztosított a Magyar Rádió. Orbánnak akkor még Csurka nem fért bele, nem volt hivatkozási alap.

Akkoriban Orbán elhatárolódott Csurka Istvántól, majd a Csurka-féle nacionalizmus ellen szólalt fel. Azt mondta, a Csurka-féle politikai csoportosulással nem tudnak mit kezdeni, ahogy Áder János is úgy vélte, hogy a „szélsőjobboldali” MIÉP-nek nincs tömegtámogatottsága. Kövér László még ekkor a Parlamentben azt mondta: „Csurka István nem először fogalmazza meg a maga nemzetmegváltó gondolatait, amelyeket szerencsére nem nekem kell először az újabb keletű magyarországi nácizmus alapvetésének nyilvánítanom.”

Mindez így utólag már óriási hibának tűnik. Mert ugorjunk a jelenbe. A Magyar Nemzet szerzője így zárja a cikkét:

Csurkának „ebben is igaza volt, és még inkább igaza lett. És bár 2002-ben, gyaníthatóan goromba csalássorozat nyomán a MIÉP kiesett a parlamentből, a továbbiakban pedig (sok más tényező mellett) elnöke emberi gyarlóságai ­miatt is a közvetlen politikai színtéren marginalizálódott, az alapelvek szilárdak maradtak, és ha jól figyelünk, láthatjuk, hogy 2010 óta fontos részét képezik a kormánypolitika fundamentumának.

A MIÉP hirdette meg a nemzetépítő állam programját, akárcsak a „megmaradni, gyarapodni, visszaszerezni” jelszóhármast, 180 fokban szembeszegülve a rendszerváltozás időszakának társadalombomlasztó, tudatzüllesztő, kultúrátlanító, vagyonvesztő balliberális politikájával. A magyar kormány ma ezt képviseli.

Beérett a harminc évvel ezelőtt elvetett mag.”