A Fidesz nem lehet mindig hálás azért, hogy az internet megőrizte az olyan, ma már kellemetlen nyilatkozatokat, mint amikor:

• Kövér László 1993-ban megvédte a liberalizmust,
  
• Orbán Viktor 1992-ben elhatárolódott a most piedesztálra emelt Csurka Istvántól,
  
• orosz agressziónak nevezte az orosz agressziót,
  
• pont attól féltette a népszavazás intézményét, amit aztán kormányon gond nélkül megtett,
• 2006-ban arról beszélt a Parlamentben, hogy a kormány kormányzás helyett csak az ellenzéket támadja, ellenségképet épít, veszélyt fogalmaz meg, és patás ördögöt rajzol a horizontra, vagy
• azt a minimum 100 alkalmat, amikor nem mondott igazat.

Most újabb erős videó került ki Orbán Viktorról. Pár hete a Vera & Donald Blinken Open Society Archives Youtube-csatornára került fel a Fekete Doboz Alapítvány felvétele a Fidesz 1992. októberi, debreceni országos gyűléséről, ahol Orbán a Csurka-féle nacionalizmusra figyelmeztetett.

Ebben Orbán többek között olyan, ma talán még aktuálisabb megállapításokat tesz, mint például: 

„Ma a demokráciára leselkedő veszélyt komolyabban kell vennünk, mint ahogy tehetik azt a nyugat-európai politikusok, mert a parlamentáris demokráciát ma Magyarországon nem csak a politikai élet margóján gyülekező erők veszélyeztetik, hanem, mint láthattuk, a kormánypárti politikusok és politikai csoportosulások is.

Személyesen átélve az eltelt több mint két esztendő szinte minden politikai rezdülését, azt kell mondjam önöknek, hogy ennek az országnak a sorsát csak egy polgári középerőkből álló kormány tudja megnyugtatóan kézbe venni. Olyan polgári, liberális kormány, amelyet a felhalmozott feszültségek nem rettentenek vissza az állam további visszaszorításától, amely nem enged sem egy jobb-, sem egy baloldali, etatista gazdaságpolitika.”

Nem újdonság, hogy Orbán a pártjával együtt 25 év alatt sokat változott, de a beszéd következő részlete alapján nemhogy megváltozott, hanem gyakorlatilag még az alapvető kérdésekben is az akkori elveinek a szöges ellentétét vallja:

„Egy liberális kormány képes lehet arra, hogy kíméletlenül szembe szálljon a fejét már nálunk is egyre gyakrabban felütő rasszizmussal és idegengyűlölettel. Hogy megértesse és elfogadtassa a polgárokkal, hogy nem lehet ember és ember között különbséget tenni származásuk, bőrszínük, kultúrájuk és vallásuk alapján, mert ez ellenkezik minden civilizált országban követett írott és íratlan jogelvvel és erkölcsi szabállyal.

Ma úgy látom, hogy csak egy polgári középkormány lesz képes arra, hogy alternatívát nyújtson a radikális jobboldal nacionalizmusával szemben. A radikális jobboldal nemzetiségi politikája patetikus magyarkodásban, hazafias frázisokban és a környező országokkal szembeni kultúrfölény hangoztatásában merült ki. Eljött az ideje, hogy kimondjuk: az MDF alelnöke és támogatói visszaélnek a nemzeti retorikával, és valójában nemzetellenes politikát folytatnak.”

25 évvel később

2017-re ezekből a nagy szavakból annyi maradt, hogy a kormánypárti médiabirodalom folyamatosan rasszista trollkommentelők szintjén uszít, Orbán Viktor pedig visszatérően arról beszél, hogy a korrektség világa leuralta a felsőbbrendűnek gondolt nyugati kulturális-gazdasági-politikai rendszereket, azok pedig megfeledkeztek magukról a választókról, sőt „a liberális felfogás szerint a nép veszélyes a demokráciára”. Orbán szerint a globalista elit kiszolgálói, a politikai korrektség hívei elhallgatják a veszélyeket, ő viszont azt mondta: „nagyon fontosnak tartom, hogy az etnikai homogenitást meg kell őrizni”.

Az október 23-i beszédében pedig már azzal jött, hogy „Közép-Európa az utolsó migránsmentes övezet”, amivel sokakban felidézte a Mos-OI szkinhedzenekar Cigánymentes övezet című, durván rasszista számát, majd Orbán ravaszul figyelmeztetett, hogy aki meg akarja védeni a nemzeti kultúrát, azt lerasszistázzák és lenácizzák, mintegy előre ellehetetlenítve, hogy a szavait érdemben értékelni lehessen.