Bankok helyett bunkók: vége a politikai korrektségnek, akármi legyen is az

Amikor már éppen megtanultunk együtt élni azzal, hogy Magyarországon alig ismeri fel valaki a liberalizmust (vagy a nihilistát), máris teljesen új helyzetet teremtett, hogy az utóbbi hónapokban, de főleg a legutóbbi hetekben egyfolytában azt nyomatja a kormánypropaganda, hogy:

„Vége a politikai korrektségnek!”

The political correctness is over! (Fotó: Orbán Viktor / Facebook)

Amit politikailag inkorrektnek neveznek, az valójában a Fidesz legfőbb politikája

Maga a nagy kommunikátor, Orbán Viktor is rendszeresen a politikai korrektségről beszél, még olyankor is, ha éppen csak a béremelés lehetőségéről van szó. Valójában már 2012 óta visszatérően temeti a Nyugat politikai korrektségét. Az elmúlt években többször is megpróbálta elárulni, hogy a PC mit jelent (vagy inkább, hogy mit nem jelent), de egyértelműen sosem derült ki:

  1. A politikai korrektség fenntartása érdekében „egyáltalán nem is beszélünk már azokról a dolgokról, amelyek szükségesek ahhoz, hogy meghatározó civilizáció maradjunk”. (2012. 03. 04.)
  2. „[...] a 2008-tól kiinduló gazdasági válság egy átmeneti rövid szakasz – ugye most öt évnél tartunk, hatodik évnél lassan – vagy pedig egy történelmi hosszúságú periódusnak az első öt esztendeje az európai gazdaság szempontjából? Vagyis egy átmeneti visszaeséssel van-e dolgunk, vagy pedig egy olyan világgazdasági, világpolitikai és világhatalmi átrendeződéssel van dolgunk, amely hosszabb távon is folyamatosan hanyatló pályán tartja Európát? Erről a kérdésről ilyen nyíltan nem szokás beszélni, mert valamilyen módon a politikai korrektség olyan mértékig elharapódzott, hogy a kérdések értelmes föltevése is nehézzé vált.” (2013. 07. 16.)
  3. „Be kell mondanunk, meg kell vallanunk, egyenesen ki kell mondanunk, hogy a politikai korrektség, ami a régi politikai világot meghatározta, valójában egy olyan taburendszer, amely megfoszt bennünket az őszinte, innovatív gondolkodás lehetőségétől és az őszinte beszéd lehetőségétől is.” (2014. 09. 28.)
  4. „Európának képesnek kell lennie arra, hogy megvédje magát. A politikai korrektség már nem nyújt védelmet a kegyetlen barbársággal szemben.” (2015. 01. 11.)
  5. „Európa ma még bezárkózik a politikai korrektség vizes árkai mögé, tabukkal és dogmákkal falazza magát körül. (...) Vállaltuk a sok méltatlan támadást és vádaskodást, és elengedtük a politikai korrektség dogmáját is. Én úgy látom, hogy a magyar ember természeténél fogva politikailag inkorrekt, vagyis még nem vesztette el a józan eszét. Nem a duma érdekli, hanem a tények, eredményeket akar, nem elméleteket, munkát akar és olcsó rezsit, nem nyeli le azt a maszlagot, hogy a munkanélküliség a modern gazdaság természetes része.” (2015. 02. 27.)
  6. „Most nagyon furcsa helyzet állt elő, mert egy iszonyatos migrációs nyomás nehezedik Európára, ugyanakkor van egy szerintem rosszul értelmezett liberális felfogás és politikai korrektség, ami azt mondatja, a társadalmakkal azt próbálja elhitetni, hogy nincs itt semmi probléma, tárjuk szélesre a kapukat, és jöjjön mindenki, aki akar.” (2015. 05. 01.)
  7. „Míg Európa változatlanul a multikulturalizmus és a politikai korrektség és hasonló bűvszavak varázsában vívja vitáit, legyengülve a bevándorlás súlyos problémájával szemben, addig például Ausztrália képes megvédeni határait.” (2015. 05. 09.)
  8. „És hogy mégis az én hazám kapcsán kerülnek ma szóba, annak egyetlen oka van, mégpedig az, hogy a magyarok általában szeretnek egyenesen beszélni a nehéz dolgokról. Ilyenek vagyunk, nem szeretjük sem a locsogást, sem a mellébeszélést, egyenesen szeretünk beszélni, vagy sehogy. Egyenesen beszélünk hát a halálbüntetésről, a bevándorlásról, ráadásul úgy érzékeljük, hogy az eddigi diskurzus, amit sokan PC-nek, politikailag korrektnek mondanak, nem vitt közelebb bennünket, európaiakat a megoldáshoz.” (2015. 05. 19.)
  9. „És végül ejtsünk szót arról is, amit a politikai korrektség miatt Európában szemérmesen el kell hallgatni. A nyugati rendőrségi statisztikák szerint ott, ahol nagy számban élnek törvénytelen bevándorlók, a bűnözés mértéke drasztikusan emelkedik, és ezzel arányosan csökken a polgárok biztonsága.” (2015. 07. 25.)
  10. „Mi azt gondoljuk, hogy ami most történik, az inkább Európa lerombolása, mintsem megerősítése. Ezt a vitát őszintén, a politikai korrektség nevű szájkosár nélkül, képmutatás nélkül, egyenes, érthető, őszinte beszéddel meg kell indítanunk.” (2015. 10. 22.)
  11. „Az EU a politikai korrektség miatt egyfajta királyi udvarrá változott, ahol mindenkinek jól kell viselkednie, miközben a migráció sürgető kihívás számunkra: sok váratlan következménye és megválaszolatlan kérdése van Európa identitásáról vagy a kereszténység szerepéről. (...) A liberalizmus ma már nem a szabadságért, hanem a politikai korrektségért lép fel, ami a szabadság ellentettje.” (2015. 11. 12.)
  12. „Azt javaslom, toljuk félre a dogmákat, felejtsük el a politikai korrektséget, beszéljünk egyenesen és nyíltan. Azt javaslom, térjünk vissza az ideológiák világából a józan észhez, és négy, magától értetődő parancsolat alapján gondoljuk újra az európai politikát.” (2015. 11. 16.)
  13. „Szeretnék néhány szót mondani arról a kihívásról, amely leginkább foglalkoztat ma bennünket, itthon élő magyarokat, ez pedig az újabb kori népvándorlás. Ezt a politikai korrektség nyelvezetén migrációnak kell nevezni, de valójában itt egy újabb kori népvándorlásról van szó, és ez a népvándorlás nem más, mint Európa lerohanása.” (2015. 12. 04.)
  14. „Szerintem most ez történt az Egyesült Államokban, és ez esélyt ad a nyugati világ többi térségének is arra, hogy kiszakítsa magát az ideológiák, a politikai korrektség, a valóságtól eltávolodott gondolkodás és beszédmód fogságából, és arra, hogy visszatérjünk végre a realitások talajára, és úgy tekintsünk a világra, ahogy az van.” (2016. 11. 09.)
  15. „Filozófiai-ideológiai szinten úgy érezzük, hogy mi itt a nyugati világban liberális nem-demokratikus rendszerben élünk, és ennek vége. Ennek az ideológiának, amely megteremtette a politikai korrektségre alapuló saját nyelvezetét – és ezzel szürke, egyforma megközelítést alakított ki minden kérdéshez – vége van.” (2016. 11. 12.)

Orbán vélhetően a március 15-i ünnepi beszédében is a politikai korrektségre gondolt, amikor hosszan sorolta, mit tilos kimondani Európában, majd a politikai inkorrektséget demonstrálva egyből parazitáknak nevezte a politikai ellenfeleit.

Политкорректность закончилась! (Fotó: Orbán Viktor / Facebook)

Nem csak a kormányfő látja ezt hatalmas problémának.

  • Tavaly februárban Répássy Róbert államtitkár sokkal megengedőbb volt: „Ezt a bizonyos EMMI-s szókészletet, amit egyébként a világ minden országában használnak, úgy hívják, hogy politikai korrektség, tehát melyek azok a szavak, amiket egyáltalán lehet, illik használni például a fogyatékossággal élőkre vagy akár a szegénységre is. Ezt a világon mindenütt politikai korrektség címén tanítják, oktatják, és különösen a politikusokat felvértezik ezekkel a kifejezésekkel. (...) Ilyen például, hogy a büntetőeljárás alanyát terheltnek nevezi a büntetőjog. Ugye azért, ha valakit terheltnek neveznek, nem biztos, hogy az jut eszünkbe róla, hogy gyanúsított az illető. Na most, éppen azért a politikai korrektségnek van helye szerintem. Nem olvastam még az EMMI-nek ezt a szószedetét, de akár a parlamenti képviselők számára is lehetne bizonyos, politikailag korrekt szavak használatát javasolni.”
  • Gulyás Gergely, az Országgyűlés fideszes alelnökeként tavaly ősszel már így nyilatkozott: a mostani migrációs válság a politikai korrektség végét jelentheti, hiszen a nyugat-európai polgárok saját bőrükön érzik a helyzet tarthatatlanságát, ezért már nem fogadják el az elitek álszent, őszintétlen politikáját.
  • Áprilisban pedig Trócsányi László igazságügyi miniszter beszélt a politikai korrektségről: „Ez annál is inkább figyelemreméltó, mivel olyan időkben élünk, amikor a politikai korrektség az uralkodó. Úgy gondolom, hogy egy országnak mindig joga van, hogy kifejtse az érveit. Mi, magyarok is rendelkezünk ezzel a joggal, és egyre többen hallgatnak meg bennünket, még olyanok is, akik nem feltétlenül értenek velünk egyet. Saját véleményük van, de elismerik, hogy nekünk is lehet saját véleményünk. Európában a politikai korrektség helyett dialógusra van szükség.”

Ez az a veszélyes hülyeség, ami nélkül most jobb lesz?

Többször is érdeklődtem Havasi Bertalannál, Orbán Viktor sajtófőnökénél, hogy a miniszterelnök pontosan mit ért politikai korrektség alatt, de nem kaptam választ. A politikai korrektség (political correctness, PC) egy 1793-ban megjelent, de csak a XX. század második felében elterjedt kifejezés, és alapvetően olyan nyelvezetet/politikát/viselkedést/eszmét/gondolkodást jelöl, ami igyekszik minimalizálni az egyes vallási, etnikai, kulturális vagy egyéb közösségek megsértését.

Magyarul nagyon egyszerűen általános udvariasságnak is nevezhetnénk. Például a diplomáciai kapcsolatokat is segítheti, vagy azt a célt is szolgáltatja, hogy mondjuk egy 20 milliárdos állami közpénzszórás/szavazatszerzés kedvéért az ember ne nevezzen minden háború elől menekülő embert törvénysértőnek.

Persze bizonyos helyzetekben a politikai korrektséget is túltolhatják vagy félreértelmezhetik, ahogy azt ebben az amerikai egyetemi botrányokról szóló cikkünkben is leírtuk. Ez odáig vezetett, hogy Amerikában erre építve erősödhetett meg egy újfajta, Donald Trump mögé felsorakozó jobboldali tábor, és a politikai korrektség nevében többször megcsúfolt szólásszabadság melletti kiállás összekeveredett a szabadság mögé bújt névtelen gyűlölködéssel.

Mindezzel együtt a politikai korrektség – a definíciója szerint – még mindig távol áll attól, hogy bármiféle globális kataklizmát okozzon, nem is követ el bűncselekményt az, aki politikailag inkorrekt, pláne nem látszik egyértelműen az összefüggés a politikai korrektség és aközött, hogy évente 100 ezrek menekülnek Európába a jobb élet reményében. (Legalábbis attól nem ér véget a szíriai háború, hogy teleplakátoljuk az országot, hogy bevándorlók akarják elvenni a magyarok munkáját, ahogy a klímaváltozást sem fékezi meg, ha valaki azon háborog, hogy a létét sem tagadhatja, miközben megteheti.)

Die politische Korrektheit ist vorbei! (Fotó: Wikipedia)

Az utóbbi időben Magyarországon a hatalomra jutott politikai inkorrektség oldalán érződnek túlkapások. A fideszes propagandagépezetben például Donald Trump megválasztása után állt elő az a furcsa helyzet, hogy a Magyar Idők arról lelkendezett, hogy mivel „a beteges polkorrektség korszakának” vége, végre be lehet vallani, ha tetszik egy nő, de közben kiborult azon, hogy egy indexes újságíró egy iraki videóban ki merte mondani a szar szót.

Ahol már leszámoltak a politikai korrektséggel, és újra elkezdték értékelni Sztálint

Nem csoda, hogy a a kormánypropaganda is ismerkedik a kifejezéssel, hiszen Orbán a nihilistázáshoz hasonlóan valószínűleg a politikai korrektség támadását is Moszkvától tanulta.

Vlagyimir Putyin 2013-ban arról beszélt, hogy Oroszországnak el kellene kerülnie azoknak az európai országoknak a példáját, amik „eltávolodnak a gyökereiktől” a melegházasság legalizálásával és a politikai korrektség eltúlzásával. Az orosz elnök szerint az utóbbi odáig fajult, hogy a többgyerekes családokat és az azonos nemű párokat meg az istenhívőket és a sátánistákat is egy szintre emelték, és az emberek komolyan arról beszélnek, hogy pártot alapítanak a pedofil propaganda legalizálására.

Csakhogy Oroszországban nem a szólásszabadság miatt aggódnak. Miközben a Kreml információs hadigépezete olyanokat hord össze a Nyugatról, amiken talán már Putyin sem tud eligazodni, aközben Moszkva egyre inkább felértékeli Sztálint, a Duma alelnöke pedig azt szeretné, ha törvény tiltaná, hogy az orosz internetezők gúnyt űzzenek a hazafiasságból.

Alekszandr Dugin, Putyin főideológusa egy 2014-es könyvében nem teljesen egyértelműen, mégis sokat mondóan ezt írta:

„A politikai szférában Putyin új határok közé szorította a politikai korrektséget, a saját elvei alapján. Ettől kezdve pedig a nagyon tágan értelmezett hazaszeretet és a piacpártiság lettek a rendszerhűség legfőbb elemei. A hűség pedig lényegében a Putyin-rendszer ideológiapótléka.”

;