Az idei első félévben mínusz 1173,9 milliárd forint volt az állam úgynevezett nettó kamategyenlege, ennyivel többet fizetett az államadósságot finanszírozó hitelek és értékpapírok kamataira, mint amennyi bevétele kamatokból volt. Tehát némileg leegyszerűsítve ennyibe került az első félévben az államadósság finanszírozása.

Ez önmagában is nagyon soknak tűnik, de egyetlen számot nehéz értelmezni. Látványosabb, ha hozzátesszük, hogy például a költségvetésben a „Nemzeti család- és szociálpolitikai alap” egész évre tervezett előirányzata 755 milliárd forint, és az unos-untalan emlegetett „rezsivédelem” egész évre előirányzott költsége is 1168,3 milliárd. De akkor igazán figyelemre méltó ez a kamatköltség, ha az állami adósságkezelés rendszerében nézzük meg, hogyan alakult a nettó kamatkiadások trendje az elmúlt másfél évben, és hogyan változott magának az államadósságnak az összege.

A Pénzügyminisztérium havonta közli az állami kamategyenleg úgynevezett halmozott összegét, januárban tehát csak egyhavi, júniusban már hathavi pénz. Ez a kumulált egyenleg év végére mutatja meg, hogy egy adott évben mennyibe került az adósságfinanszírozás. Viszont év közben össze lehet vetni az előző évi adattal. Az alábbi grafikonon azt mutatjuk meg, hogy mennyi volt az állam hónapról hónapra halmozott kamatkiadása, és hogy ez az összeg hogyan változott az előző év azonos időszakához képest.

Látható, hogy míg idén hat hónap alatt az 1000 milliárdos érték fölé, 1173,9 milliárdra nőtt a kamatkiadás, addig tavaly kilenc hónap alatt is csak 1124,5 milliárd ment erre a célra, míg hat hónap alatt 712,3 milliárd.

Az idei első félévben a havi átlagos kamatkiadás 195,65 milliárd forint volt, míg a tavalyiban csak 118,7 milliárd, vagyis egy év alatt 64,8 százalékkal nőttek a kamatterhek,bár persze az egyes hónapokon belül jelentős eltérések vannak a kamategyenlegben, részben a kamatfizetések éven belüli eltérő lefutása, részben az eltérő finanszírozási szerkezet miatt.

A fenti ábrán az is látható, hogy idén júniusig folyamatosan, hónapról hónapra romlott az adósságfinanszírozás olyan szempontból is, hogy a halmozott kamatkiadások egyre gyorsuló mértékben haladták meg az egy évvel korábbit (folyamatos vonal). Tavaly június végéig 239,9 milliárddal költött többet az állam kamatokra, mint 2021-ben, idén már 461,6 milliárddal. Az egyetlen biztatónak tűnő jelenség, hogy a májusi 514,6 milliárdos kamatkiadás-növekedés júniusra 461,6 milliárdra csökkent.

Az állam kamatterheinek növekedését részben persze okozhatja – és okozza is – az, hogy maga az államadósság is emelkedett, ám annak az összege korántsem 64 százalékkal bővült (szerencsére). Az államadósság tavaly januárban 40 637,3 milliárd, félévvel később 44 280,2 milliárd forint, idén június végén 47 927,5 milliárd forint volt. Vagyis júniusról júniusra, tizenkét hónap alatt 8,2 százalékos volt a növekedés.

Az adósságállomány növekedése tehát csak csekély mértékben magyarázza azt, hogy miért nőttek ilyen dinamikusan a kamatterhek. A sokkal jelentősebb tényező az, hogy az állam az elmúlt évben egyre romló kondíciókkal, vagyis egyre magasabb hozamokkal tud állampapírokat értékesíteni (például 2029-es lejáratú lakossági állampapírt most 16,14 százalékos, 2032-es lejáratút 16,06 százalékos hozammal kínálnak eladásra).

A kormányzat az elmúlt hónapokban emellett több, néha kétségbeesettnek tűnő intézkedéssel is szerette volna a lakossági befektetőket az állampapírok felé terelni. Így például a Krétán keresztül próbáltak lecsapni a diákok ballagási pénzére, emellett a bankokat kötelezték, hogy állampapír-vásárlásra ösztönözzék ügyfeleiket, miután már egyébként is adót vetettek ki minden olyan megtakarításra, ami nem állampapír. Mindezek arra utalnak, hogy az állami adósságkezelésért felelős szervek is látják, hogy – túl magas költséggel – nehezen finanszírozható a magyar államadósság.