Oktatási sorozatunkban külön cikket szenteltünk már a pedagógushiánynak, amelyről az oktatási kormányzat szeret úgy beszélni, mintha nem is létezne.

„Rendkívüli mozgás az előző évekhez képest nem tapasztalható” – mondta nemrég Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára.Felvetődhet a kérdés, hogy vajon mi számít rendkívüli mozgásnak, ha az nem, hogy sorra mondanak fel pedagógusok, és nem egy helyen indult úgy a tanév, hogy egyes tantárgyak még nem kerültek be az órarendbe, mert nincs, aki oktassa őket.

Ráadásul egyelőre tippelni sem lehet, hányan mondanak fel épp ezekben a napokban, amikor a státusztörvény értelmében új szerződéseket kapnak kézhez a tanárok (hogy aztán kiderüljön, 21 forintos béremeléssel szúrják ki egyesek szemét).

Mennyi az annyi?

Ha valami beszédes lehet a pedagógushiánnyal kapcsolatban, az a tények elhallgatása. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete immár két hónapja próbálja közérdekű adatigényléssel megtudni a tankerületi központoktól, hogy hány pedagógus távozott eddig idén a közoktatásból.

Kérdéseikre mindeddig csupán időhúzó válaszokat kaptak, pontos adatokat nem.

Amit biztosan tudunk, hogy június eleje és július vége között a státusztörvény miatt 455 tanár mondott fel. Azt, hogy szeptember végéig hányan döntenek a pályaelhagyás mellett, egyelőre megbecsülni is lehetetlen.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) kiadott egy adatsort arról, hogy 2023 második negyedévében az oktatásban összesen 7620 pozíció volt betöltetlen (ebbe viszont beletartoznak az egyetemi oktatók és a céges oktatók is), ezt viszont a Belügyminisztérium azzal ütötte el, hogy egyre nő a nem teljes állásban foglalkoztatott, „csak” óraadó pedagógusok száma az iskolákban, így a KSH adata nem tekinthető relevánsnak.

Lehetne ugyan következtetni a hiányra abból, hogy hány pedagógust keresnek a betöltetlen állásokra a tankerületek, ám - ahogy arra az Eduline is rávilágított - mostanra előfordul, hogy az intézményvezetők már inkább telefonon, Facebookon vagy álláskereső csoportokban próbálják levadászni a tanárokat. És még így is, a tanévkezdés előtt a Közszolgállás portál a „tanár” kulcsszóra 445, a „tanítóra” 149 találatot adott ki - vagyis hivatalosan ennyi állás volt akkor betöltetlen.

Ez a szám azóta csökkent, ami következhet abból, hogy sikerült valóban az adott tantárgyhoz találni megfelelő végzettségű pedagógust. De mást is: hogy egyetemi hallgatókat, nyugdíjból visszahívott pedagógusokat, vagy akár megfelelő végzettség nélküli munkavállalókat vettek fel ezekre az állásokra. Vagy egyszerűen csak csökkentették egyes tantárgyak óraszámait, esetleg meglévő - de más szakos - kollégákkal pótolták ki a hiányt.

A számos lehetőség mind egy irányba mutat: nem tudjuk pontosan megmondani, mekkora a pedagógushiány. És jó eséllyel nem is fogjuk megtudni.Így viszont legfeljebb korábbi adatok alapján becsülhető, hogy mekkora a tanárhiány Magyarországon. Erre tett kísérletet a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ), amikor közölték:

a 2020/21-es tanévben 20 587 pedagógus hiányzott az oktatásból, ha hozzávesszük a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítők létszámát is, akkor már 34 618 fős hiány jön ki.Az adat hangsúlyozottan korábbi, vagyis 4 tanévvel ezelőtti.

Az általuk közölt adatokból kiderül, hogy például több mint 9000 olyan pedagógus is dolgozik a közoktatásban, akik már nyugdíjas korúak - ezzel kapcsolatban a PSZ egyértelműen jelezte:

„A nyugdíjas visszafoglalkoztatottak számát hiánynak kell tekinteni.”Jellemzően egyébként ők óraadó tanárok, vagyis nem teljes állásban foglalkoztatják őket, és ahogy azt korábban is írtuk, az óraadáson kívül már tevékenységekben (táboroztatás, iskolai ünnepségek, egyéb elfoglaltságok) nem is vesznek részt. Ráadásul a végtelenségig ők sem foglalkoztathatóak (már csak korukból fakadóan sem).

A PSZ kutatása szerint

• csak óvodapedagógusból 3620 hiányzott az országban,
• iskolapszichológusból 920,
• fejlesztő- és gyógypedagógusból pedig 1745,
• be nem töltött állás pedig több mint 5000 volt a 2020/21-es tanévben

Ehhez jön még több mint 14 ezer, a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő dolgozó hiánya.

Így jön ki a 4 évvel ezelőtti, 34 ezer fős hiány a rendszerben.De mutatnék még egy képet, ami jól példázza, mekkora a baj az oktatásban:

10 év alatt, 2011 és 2021 között több mint duplájára emelkedett azon telephelyek (iskolák) aránya, ahol nem pedagógus végzettséggel tanít munkavállaló, és 10 százalékkal nőtt azon telephelyek száma, ahol a pedagógus végzettséggel ugyan rendelkező, de nem a szaktárgyát tanító tanárok vannak.

Összességében talán ez az az adat, ami a legjobban mutatja meg a problémát (pláne, hogy pontos és friss adatokkal nem rendelkezünk), hiszen rámutat, hogy a pedagógushiány kozmetikázására milyen eszközöket kell bevetni: tanárokat, akik nem a saját szaktárgyukat tanítják, és egyéb munkavállalókat, akik oktatási intézményben oktatnak, anélkül, hogy ehhez szükséges végzettséggel rendelkeznének.

Mindezek után összegzésként csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mennyire abszurd a helyzet: fogalmunk sincs, hogy mekkora a pedagógushiány jelenleg Magyarországon.

Azért, mert az oktatási kormányzat nem szolgáltat erről pontos adatokat.Vagyis az erre hivatott állami szerv, ahelyett, hogy segítene a helyzet tisztánlátásában, inkább elhallgatja azt. És ebben a helyzetben kénytelenek a szülők a gyerekeiket iskolába küldeni, a pedagógusok pedig - már aki marad - helyt állni.