Egy ausztrál nő az első ember, aki igazoltan túlélte a halálos sercegő üszköt

Egy ausztrál nő lett az első ember a világon, aki dokumentált túlélte a kórokozót, ami általában a szarvasmarhák és juhok halálos betegségének, a sercegő üszöknek az okozója.

A nő orvosai a héten a Medical Journal of Australiában tették közzé az esetet, részletezve a kórokozó sikeres kezelését, miután a másik két ismert emberben előforduló eset (az egyik az USA-ban, a másik Japánban) végzetesnek bizonyult.

Dr. Ria Ko, a cikk vezető szerzője a sydney-i Prince of Wales Kórház fertőző betegségekben jártas orvosként dolgozott, amikor a 48 éves páciens tavaly többszervi elégtelenségtől szenvedve került kórházba. Rossz volt a mája és a veséje, illetve nagyon alacsony volt a vérnyomása.

A nő azonnal intenzív osztályra került hasi fájdalommal, hasmenéssel, sokk jeleivel és lázzal. Ko vértenyésztési vizsgálatot végzett, és felfedezte, hogy a páciens vérében egy számára ismeretlen baktérium, a Clostridium chauvoei volt.

A beteg expozíciós előzményeinek feltárásakor a fertőző betegségeknél gyakori, hogy megkérdezik, ki volt-e téve a kerti talajnak. Ko felfedezte, hogy a nő költözött, és átültette a növényeit, miközben karcolások voltak rajta a macskáitól, amiket felkavart a környezetváltozás. Rájöttek, hogy a sebeken keresztül juthatott be a baktérium a szennyezett talajból.

Azt nem tudták, hogyan kell kezelni a sercegő üszökben szenvedő embereket, de az állatorvosok ismerték a marhák és juhok kezelésének módjait. Az állatokban a baktérium hamar mionekrózist, azaz a lábizomzat elhalását okozza, és mivel a juhok és a marhák nem tudnak panaszkodni a fájdalmaikra, ezért a sercegő üszök leggyakoribb tünete a halál, mivel a gazdák holtan találják az állatot, és csak utána derül ki, hogy bajuk volt.

A páciensében a kórokozó toxinokat termelt, emiatt a bélszövet egyes részei elhaltak, vagyis a fertőzést „húsevőnek” is lehet nevezni. David Beggs professzor, a Melbourne-i Egyetem szarvasmarha-állatorvosa elmondta, hogy a Clostridium baktérium a botulizmust és a tetanuszt okozó baktériumok rokona, amik szintén a talajban, oxigénhiányos, de tápanyagban gazdag környezetben tenyésznek. A szarvasmarhák ilyen fertőzése az embereknél tapasztalható gázgangrénához, az üszkösödés egy fajtájához hasonlít, ahol a fertőzés körüli összes szövet elhal, és nagyon gázossá válik.

Az első héten a nő viszonylag gyorsan felépült, máj- és vesefunkciója javult az antibiotikumok és az oxigénterápia után, amivel a testszövetekbe jutó oxigén mennyiségét növelték. A hiperbár oxigénterápiát azért alkalmazták, mert vannak bizonyítékok a cukorbetegek lábfertőzésében gázgangrénát okozó Clostridium-fertőzés növekedésének korlátozására.

A beteget a kórházban töltött negyedik napon hazaengedték az intenzív osztályról, de a kilencedik napon visszatért a hasi fájdalma, és a CT-vizsgálat lyukat tárt fel a bélfalán, ami sürgős műtétet igényelt. A nőt két és fél héttel a műtét után hazaengedték a kórházból. Az akadémiai cikk szerint míg az agresszív kórokozót eddig halálosnak tartották, a sikeres kezelés multidiszciplináris megközelítéssel lehetséges.

Az eset rávilágít a kesztyű és az alapos kézmosás fontosságára kertészkedéskor. Azt mondta, a másik módja annak, hogy a baktérium fertőzést okozzon a nőben, ha lenyelte a baktérium spóráit a gyomor-bélrendszerébe. (Guardian)