A Hír TV vendége volt a fizikai Nobel-díjjal jutalmazott Krausz Ferenc. Előbb gratuláltak neki, amire a tudós azt mondta, hogy megható a szeretet, amit a napokban kap. Majd rátértek arra, hogy azért a kormány is adott pénzt egy nagy projektbe, amin 4 éve dolgoznak már itthon, és Krausz szerint azt a reményt hordozza magában, hogy a jövő egészségügyét alapjaiban reformálja meg.

Arról beszélt még, hogy amikor értesítették a díjról, akkor az első gondolatai azok felé a kollégák felé irányult, akiknek óriási részük volt abban, hogy elérjék a Nobelt megalapozó eredményeket. Krausz szerint állandóan arra kell emlékeztetnünk magunkat, hogy egyedül semmire sem megyünk, a modern tudomány abszolút csapatmunka, rengeteg ember munkája, odaadása, hite, lelkesedése és elkötelezettsége van ebben a díjban, hogy kijelölnek egy célt és azt követik tűzön-vízen át, annak ellenére, hogy milyen kudarcok érik az úton, márpedig kudarcokból van elég.

Ezután jött a Hír TV-s interjú legzavarbaejtőbb része. A műsorvezető elmondta ugyanis, hogy Krausz előtt a vendégük volt Hankó Balázs államtitkár, aki pont arról beszélt, hogy a magyar oktatási rendszert az alapoktól kezdve a felsőoktatásig, aztán utána a kutatók szintjéig úgy kell felépíteni, hogy a feltételek meglegyenek ahhoz, hogy ha valaki szeretne valamit elérni, valamin dolgozni szeretne, azokhoz odaférjen. (Arról nem esett szó, hogy építés helyett jelenleg leépülőben van az oktatás a legalsó szintektől, a tanárok, szaktanárok felmondásával a kutatói szintig, hiszen a Horizont-programban nem tudnak majd kutatni a magyarok, a kormány pedig saját zsebből nem akarja jelentősen emelni a pedagógus béreket, mert a felfüggesztett EU-s pénzekre vár.) A műsorvezető pedig megkérdezte Krauszt, hogy miután Magyarországon tanult, dolgozott és dolgozik is, „mennyire kell azon gondolkodni, hogy itt a feltételek megvannak, és igazából csak ha szerteágazóbb lehetőséget kapunk, akkor kell csak külföldre menni”.

Krausz erre azt mondta, hogy az oktatásról csak a személyes tapasztalatai alapján tud beszámolni. (1962-ben született, Móron járt általános iskolába és gimnáziumban, aztán az ELTE-re és a Műszaki Egyetemre járt párhuzamosan, a doktoriját már Bécsben szerezte, vagyis a személyes tapasztalatai több mint 30 évesek). Nagyon nagy mértékben ténylegesen magyar díjnak tartja a Nobelt, mert a legalsó szinttől a középszinten át a felsőoktatásig fantasztikus tanároktól itt kapta meg azt az útravalót, aminek a segítségével Bécsben és Németországban elvégezhette a kísérleteit.

„Óriási a jelentősége annak, hogy ilyen kiváló tanáraink a jövőben is legyenek, és ennek megfelelően óriási a jelentősége annak is, hogy a tanári szakma becsületét minél előbb próbáljuk meg maximálisan helyreállítani”

- mondta Krausz. Amit akár úgy is lehet érteni, hogy bőven lenne javítanivaló a tanári szakma becsületén. De a műsorvezető valószínűleg nem ezt vette le, mert azt vágta rá válaszként, hogy „ezt jó hallani ilyenkor kifejezetten egy érintettől”.

Krausz nyilatkozott az Inforádiónak is. Itt is hangsúlyozta a magyar indulást, ami „a lehető legfontosabb ebben az egész történetben”, felsorolta a tanárait, név szerint az általános iskolában Kiss tanár urat, a középiskolából pedig Láng Hugót, és minden idők egyik legnagyobb magyarországi középiskolai fizikatanárát, Vermes Miklós tanár urat.

„Ilyen tanárok hatása egy fiatalember döntésére az ügyben, hogy ő mit kezd magával, egészen döntő jelentőségűek voltak.

Ezért is szeretnék apellálni mindenféle módon a politikai döntéshozókra, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a tanári szakma becsülete minél gyorsabban helyreálljon Magyarországon, mert ha a jövőben nem lesznek Kiss tanár urak, Láng tanár urak, meg Vermes tanár urak, akkor nem lesznek magyar Nobel-díjasok sem, és ez még valószínűleg a legkisebb baj.”

Arról, hogy miért ment el annak idején, ezt mondta: „Mert a körülmények Magyarországon annyira mostohák voltak. Ez a fajta kutatás, mint általában a kísérleti fizika, a legtöbb más területen is forrásigényes, a lehető legjobb műszerekre van ahhoz szükség, hogy világszínvonalú kutatást tudjunk végezni. Ezeknek a műszereknek a beszerzésére annak idején Magyarországon nem voltak meg a források. Olyan döntés előtt álltam, hogy itt maradok, és legjobb esetben középszinten tudok kutatást végezni, vagy megragadom a lehetőségét annak, hogy keressek egy olyan helyet, ahol megvannak a feltételek a világszínvonalú kutatáshoz. Igazából a kutatásnak csak akkor van értelme, ha megvan a lehetőségünk, az elszántságunk és az akaratunk is arra, hogy világszínvonalon tegyük. A középszerű kutatásnak nem sok értelme van.

Az Hír TV-s interjú itt nézhető meg.

Oktatási sorozatunk itt olvashatók:

• az elsőben bemutattuk, a szülők milyen erőbefektetéssel tudják kitatarozni az iskolákat,
• a másodikban azt vettük végig, hogy a papíron nem létező tanárhiány milyen problémákat okoz a tantermekben,
• a harmadikban a legbrutálisabb órarendeket mutattuk meg,
• a negyedik részben arra kértünk pedagógusokat, mutassák meg, mekkora béremeléssel kalkulálhatnak a státusztörvény alapján megajánlott új szerződésük szerint,
• az ötödikben térképre tettük a konténertantermeket.
• a hatodik részben arról írtunk, hogy „Olykor lincshangulat van”, avagy ilyen az élet az oktatásban, ahol a minisztérium szerint zökkenőmentesen megy minden a felmondások után is