Jelezte, hogy válság jön, nem foglalkoztak vele – ezután fordult a tudomány felé
- Dávid-Barrett Tamás viselkedéskutató, az Oxfordi Egyetemen tanít.
- Pesten nőtt fel, de az egyetemet már Cambridge-ben végezte, antropológiát, közgazdaságtant, biológiát és pszichológiát tanult.
- Mielőtt tudós lett, kutatócéget vezetett, amely összesen harmincöt országban készített gazdasági-politikai előrejelzéseket, és a 2008-as válságot is megjósolta. Nem hallgattak rájuk.
- Szerinte a zaklatás kulturálisan, a dugóban őrjöngés evolúciósan öröklött magatartás.
- Dávid-Barrett Tamás ma arra keresi a választ, hogyan lehetne a nyolcmilliárd embert közösségbe szervezni, mert ha ez nem sikerül, meggyőződése, hogy összeomlik az élet a Földön.
Ez a külföldön is sikeres magyarokat bemutató Kiment, bejött podcast adásának szerkesztett változata. A teljes adás meghallgatható a 444 Spotify és Apple Podcasts csatornáján is.
444: Hogyan kutatható a viselkedés?
DBT: Ismerjük azt a furcsa melegséget, ami akkor jár át, ha belenézünk a szerelmünk szemébe. Ezt örököltük. És öröklött az is, amikor a forgalomban üvöltözünk egymással, és spriccel az ember füléből a tesztoszteron. A szülők iránti szeretet és a barátság egy része is öröklött, ahogy például az is, hogy közös vacsikat szervezünk. Én ezeknek az eredetét kutatom. Mi egy állatfaj vagyunk, egy nagyon szociális állatfaj, és társadalmi viselkedésünk jelentős része evolúciós eredetű. Nézzük például azt, hogy miért szeretünk mi összejönni, közösen kajálni. Nekem van két fiam, ők régen mindig azt akarták, hogy menjünk el az Oxfordi egyetem tavához, és etessünk kacsákat. Ha belegondolsz, mekkora hülyeség ez! Van egy főemlős, aki erőforrást ad a teljesen anonim kacsának. De mondhatnám a nénit, aki az macskákat eteti az utcán, és inkább koplal, hogy a macskának jusson. Szóval mi egy ilyen etető faj vagyunk. Ennek az az eredete, hogy az evolúciónak meg kellett oldania azt a problémát, hogy az anyuka hagyja, hogy egy pici állatka, amit mi babának hívunk, tejet szívjon ki belőle. Az evolúció erre azt találta ki, hogy egy már létező nagy molekulát átállított erre a funkcióra. Mint egy kapcsolót. És így jött létre a szülői kötődés a közös kajáláson keresztül. És ezt visszük tovább egy életen át. Ezért lennél őrült féltékeny, ha látnád, hogy a szerelmed egy falat ételt ad egy másik fickó szájába. És ezért jó érzés megosztani a kajád a barátaiddal.
444: Néha azzal hirdetsz meg előadásokat, hogy akármit lehet tőled kérdezni, ami viselkedéssel kapcsolatos. Mire kíváncsiak ilyenkor a leggyakrabban?
DBT: Az fixen mindig előjön, hogy a másik csoport miért hülye. A demokrata azt kérdezi, hogy miért idióták a republikánusok, és fordítva. Sok kérdés jön a szülő-gyerek kapcsolatról. De a vége mindig ugyanaz: szex és szerelem. Például ami most sok mindenkit izgat, az a poliamoria. Ezt én is baromi érdekesnek tartom. Azt jelenti, hogy egy embernek egyszerre több szerelmi kapcsolata. Ennek egyik változata a a kaliforniai verzió. Itt minden az asztalon van. Tehát mondjuk van egy kapcsolatod, de valaki más is megtetszik, ekkor odamész az aktuális partneredhez, és megkérdezed, hogy neki oké lenne-e, ha azzal a másikkal is lenne viszonyod. Ha az a válasz, hogy mehet, akkor egyszerre két kapcsolatod lesz, ha a válasz nemleges, akkor pedig választasz. Ha ezután még egy harmadikat is szeretnél, akkor már kettőt kell megkérdezned. Itt minden szereplő tudja, hogy éppen kivel vagy, hol vagy, mit csinálsz. Ez Kaliforniában nagyon gyorsan terjed. Van olyan egyetem, ahol a hallgatók többsége már polinak vallja magát. Aztán itt van a francia változat. A második kapcsolat ott sem titok, viszont ők nem osztják meg egymással a részleteket. Nem is beszélnek róla. Egy különleges változata a polinak a megosztott apaság, ez dél-amerikai halászó-vadászó kultúrákban van jelen. Itt a nőnek van egy fő partnere, de emellett vannak másodlagos partnerek is, és amikor a gyerek megszületik, akkor mindegyik lehetséges apához tartozik, kötődik.
444: Egyik kiemelt kutatási területed a nők és a férfiak közötti viselkedési szabályok változása. A zaklatás nem tánc címmel jelent meg nálunk egy cikksorozat arról, hogy miket kell a nőknek átélniük a szórakozóhelyeken. Mit mond itt a viselkedéstudomány?
DBT: Kicsit messzebbről indítok. Néhány ezer év alatt egymástól függetlenül legalább 10 helyen jelent meg a mezőgazdaság a Földön, biztos, hogy klimatikus hatások eredményeként. Ez gyökeres változást jelentett a vadászó-gyűjtögető léthez képest, mert elkezdtünk belefektetni az állatokba és a növényekbe, így felment az értékük, és már megérte harcolni értük. Egyre több minden szólt tehát a harcról, és mivel a mi fajunk olyan, hogy a férfiak kicsit magasabbak, kicsit erősebbek, kicsit gyorsabbak, ezért megjelent a patriarchátus logikája. Ez egyre mélyebben vert gyökeret a társadalmakban, évezredekig volt jelen, és csak az ipari forradalom környékén kezdett megváltozni. Ennek a folyamatnak most a kellős közepében vagyunk, és az unokáink generációja is valószínűleg még benne lesz. És ezért van ez az őrült konfliktus, mert ezek a kulturálisan öröklött normák nekifeszülnek a társadalomszervezésünk mai logikájának. Pedig ha 1900-tól kezdve minden évtizedet összehasonlítasz a megelőzővel, és nem egyes országokat vizsgálsz, hanem az egész emberi fajt, akkor a nemi egyenlőség terén minden évtizedben történt előrelépés. Kivétel nélkül.
444: De azoknak a lányoknak, nőknek, akik ezeket átélik, nem lehet azt mondani, hogy türelem, 2060-ra már jobb lesz a helyzet!
DBT: Én csak azt állítom, hogy annak a megértése, hogy mi történik, felgyorsíthatja ezt a nagyon hosszú, sok generációs folyamatot. És erről beszélni kell. A fiaim például biztosan nem érnek lányokhoz anélkül, hogy arra ne kapnának engedélyt. Ez azért van, mert az ő apjuk erről sokszor beszélt velük. És ez az egyik kulcs. Illetve az, hogy az a cikksorozat megjelent nálatok, és az, hogy mi itt most erről beszélünk. Szerintem ezek a rettenetes viselkedések, amik a szórakozóhelyeken történnek, kevésbé a hatalomról, inkább a kulturális öröklődésről szólnak. Nem gondolom, hogy bárki gonosz lenne. Nagyon kevés igazán gonosz ember létezik.
444: Mielőtt viselkedéstudós lettél, egy kutatócéget vezettél. Állítólag már 2005-ben láttátok a közelgő pénzügyi válság jeleit, de amikor jeleztétek ezt, legyintettek rátok.
DBT: Ez egy makroökonómiai, politikai előrejelző csapat volt, összesen harmincöt országban voltunk jelen. A saját számaink általában jók voltak, viszont amikor globális előrejelzési adatokkal dolgoztunk, ott hamar kiderült, hogy akiktől azokat átvesszük, nem jól számolnak. Elvileg a legjobb csapatok Fednél, az IMF-nél, a Goldman Sachs-nál, meg a Deutsche Banknál voltak, úgyhogy elmentünk hozzájuk, és ott kiderült, hogy hülyeséget csinálnak. Képzeld el, úgy készítettek előrejelzést, hogy egyszerűen összeadták az egyes országok előrejelzéseit. Ez nyilvánvaló hülyeség, mert az egész maga egy rendszer. Ekkor már több rendszerszintű feszültség volt a világgazdaságban, de ennek, hogy a fejlődő, feltörekvő piacokat mindenki úgy kezelte, mint egy egységet, komoly szerepe volt a válság kirobbanásában. Mi sok nagybefektető figyelmét felhívtuk erre. Erre ők megkérdezték, hogy hat hónapon belül jön a baj? Mondtam, hogy nem. Vagy legalábbis nem tudom. Erre ők azzal küldtek el, hogy majd akkor szóljak, ha pontosan tudom. 2007 őszén még szerveztünk egy konferenciát a közelgő válságról, ahol bemutattuk a várható folyamatokat, de nem nagyon foglalkoztak velünk. Nem sokkal ezután én kiszálltam, és a tudományok felé fordultam.
444: Most is van egy jóslatod. Azt mondod, ha nem sikerül összeszervezni a nyolcmilliárd embert, összeomlik az élet a Földön.
DBT: Az a baj, hogy nem tudjuk, hogyan kell nyolcmilliárd embert úgy összehuzalozni, hogy képesek legyenek működtetni egy rendszert, amivel a bolygó hőmérsékletét kezelni lehet. De van ennél egy nagyobb baj: a bioszféra hatodik összeomlása, ami éppen most zajlik. Az előző öt során összeomlott az élet a Földön. Fajok haltak ki, a diverzitás eltűnt, és az egész rendszer szétesett. A különbség az, hogy ez most ezerszer gyorsabban történik, mint a korábbiak. Egy És ezt egyértelműen mi, emberek okozzuk. Szóval ha nem tudjuk magunkat összeszervezni, abból katasztrófa lesz. Ráadásul itt olyan nyolcmilliárd élőlényről beszélünk, akik egyébként kiscsoportban szeretnek létezni, kiscsoportban szeretnek gondolkozni, és utálják a hierarchiát. De szerintem, ha lehet csinálni 360 milliós demokráciát vagy 1,3 milliárdos demokráciát, akkor lehet csinálni 8 milliárdosat is.
444: Most Budapesten beszélgetünk, de nem itt élsz, hanem Oxfordban. Miért?
DBT: Az én tudományom otthona és központja Oxford, én pedig imádok ott élni, és büszke is vagyok rá. Pedig Pesten nőttem fel. A kutatócégem központja még Magyarországon volt, de aztán beleszerettem egy angol lányba, az fontos fordulat volt. Ő kifejezetten Magyarországon akart szülni, és a gyerekeink itt is születtek, de egyre több időt töltöttünk Oxfordban, mígnem végleg kiköltöztünk. Eleinte amúgy kétnyelvű család voltunk, de az egyik fiam logopediai nehézségei miatt átálltunk arra, hogy csak angolul beszélünk. Én egyébként gyakran megfordulok Magyarországon, a testvérem is itt él. Az idősebb fiamnak még fontos identitáshorgonya a Balaton, a kisebbnek már nem az. De mennyi ment el a 10 millióból? 1,2 millió? Szerintem az ő történetük számít, nem a miénk.