9,9 százalék az októberi infláció, teljesült a semmit nem érő kormányzati kommunikációs cél
9,9 százalék volt októberben az éves infláció – jelentette pénteken a KSH. A maginfláció ugyanakkor nem csökkent még a bűvös 10 százalék alá: a szeptemberi 13,1 százalék után most 10,9 százalék volt. Havi összevetésben szeptemberről októberre 0,1 százalékkal csökkentek az árak.
Októberben az élelmiszerek ára 10,4 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A háztartási energia 16,1 százalékkal lett olcsóbb, ezen belül több mint harminc százalékos volt a gázárcsökkenés a KSH szerint. Az üzemanyagok ára éves szinten több mint harminc százalékkal nőtt, szeptemberről októberre viszont 3,8 százalékkal csökkent A szolgáltatások éves összevetésben 13,2 százalékkal drágultak, ezen belül az autópálya-használat, gépkocsikölcsönzés, parkolás ára 21,3, az üdülési szolgáltatásé 17,8 százalékkal lett magasabb.
A fogyasztói árak tavaly tavasz óta tartó intenzív emelkedése így tovább lassult, és elérte a kormány kommunikációs arzenáljában ez év elején megjelent egy számjegyű inflációs célt. Nem mintha ez valódi inflációs cél lenne. Annak, hogy egy számjegyű infláció, valódi gazdasági értelme ugyanis nincs.
A nemzeti bank által megfogalmazott, az árstabilitást jelentő inflációs cél ugyanis évi 3 százalék (plusz/mínusz egy százalék), amitől még nagyon messze vagyunk – még ha nyilván sokkal közelebb is, mint a múlt év végén vagy ez év első felében, amikor tartósan 20 százalék fölött volt az árak emelkedése. A 9,9 százalékos infláció másfél éve nem látott szintet jelent, legutóbb tavaly áprilisban volt egy számjegyű az árak emelkedésének üteme.
Ezzel együtt az is tény, hogy hogy rajtunk kívül az Európai Unióban már mindenki elérte korábban ezt a „célt”: szeptemberben a második legmagasabb EU-s infláció is csak 9,2 százalék volt (Romániában). Vagyis
a magyar inflációs siker még mindig az Európai Unió legmagasabb fogyasztói áremelkedését jelenti, miközben az eurózónában már a valós inflációs célt is sikerült elérni.Az Eurostat október végi jelentése szerint ugyanis az eurót használó országok átlagos éves inflációja októberben már csak 2,9 százalék volt. Az eurót használó térségbeli országokból Ausztriában 4,9, Horvátországban 6,7, Szlovéniában 6,6, míg Szlovákiában 7,8 százalékos inflációt mértek (ez utóbbi a legmagasabb az eurózónában).
És van még egy fontos szempont, ami némileg árnyalja az épp egy számjegyűvé vált infláció fölötti örömet: a bázishatás. Az elmúlt hónapokban ugyanis az intenzív inflációcsökkenésben jelentős szerepe volt annak, hogy az előző év azonos időszakának magas inflációs szintjei adták a bázist. Ha a két év egymásra rakódó áremelkedési szintjeit nézzük, akkor az látszik, hogy még mindig nagyon lassan enyhül az inflációs nyomás: továbbra is majdnem egyharmadával drágább az élet Magyarországon, mint két évvel ezelőtt volt, és ebben a mutatóban alig javult a helyzet a tavaszi csúcs óta.
A „mágikus” tíz százalék alá csökkenő infláció pozitív meglepetés, de még mindig túl magas mind a jegybanki inflációs cél, mind a fogyasztói és üzleti bizalom szempontjából. Cserébe az emelkedő reálkamat kellő stabilitást adhat a forintnak a volatilis nemzetközi környezetben – értékelte az adatot Kiss Péter, az Amundi Alapkezelő befektetési igazgatója.
Virovácz Péter, az ING vezető elemzője szerint „két dolog járult hozzá ahhoz, hogy végül 9,9 százalék legyen a fő inflációs mutató: egyrészt a tavalyi évi magas bázis, másrészt a havi szintű defláció. Szeptemberhez képest októberben a fogyasztói kosár átlagára 0,1 százalékkal zsugorodott”.
A szakértő azt mondja, bár első ránézésre egyértelműen pozitív az inflációs folyamat, „arra érdemes felhívni a figyelmet, hogy havi alapon a maginfláció 0,3 százalékkal emelkedett. Ez egyben azt is jelenti, hogy a gyakran változó árú termékek árcsökkenése segítette az inflációt 10 százalék alá.”
Virovácz szerint ami az éves átlagos inflációt 17,8 százalék körül lehet idén, míg jövőre „5-6 százalékos átlagos inflációt prognosztizálunk, felfelé mutató kockázatokkal”.