• A vatikáni tanítóhivatal és Krisztus földi helytartója kinyilatkoztatta, hogy az újraházasodó híveket és az azonos nemű párokat is meg lehet áldani, de a magyar püspöki kar pápább akar lenni a pápánál.
• A római tanítás a papokra bízza a döntést, hogy kit áldjanak meg, a magyar püspökök nyomás alá helyezik saját papjaikat, hogy ne merjenek szembemenni a kormánypropaganda által kijelölt állásponttal.
• A püspökkari nyilatkozat azokat a katolikus híveket is kirekeszti, akik újraházasodtak, de az egyház tagjaiként akarnak élni.
• A világegyház forrong, de egyházszakadásról beszélni egyelőre túlzás.

December közepén nagy hír lett belőle világszerte, hogy egy vatikáni dokumentum engedélyt adott az azonos nemű párok megáldására. Egy nappal később jelent meg a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nyilatkozata a 777 keresztény portálon. Ebben, bár nem örvendeznek az új fejleménynek és nem dicsérik a Szentatya bölcsességét, mint szokásuk, de híven közvetítik az üzenetét. Emlékeztetnek rá, hogy „az Egyház régi tanítása, hogy »akik áldást kérnek, azt mutatják, hogy szükségük van Isten üdvözítő jelenlétére«. Az áldás szokása a zsidó-keresztény hagyományban ősidőktől fogva jelen van: például a családapa megáldja a gyermekét, vagy a liturgikus szertartások (a misék is) legtöbbször áldással zárulnak, de ugyanígy a pap megáld személyeket és tárgyakat (pl. termőföldek, keresztek, lakások megáldása) különböző alkalmakkor. A dokumentum hangsúlyozza, hogy éppen a fentiek miatt van lehetőség a rendezetlen élethelyzetben lévő és az azonos nemű párok áldására, de ez nem történhet az egyházi hatóságok által jóváhagyott liturgikus formában, hogy ne legyen összetéveszthető a házasság szentségének szertartásában lévő sajátos áldással.”

Egy héttel később azonban már egészen más hangot ütöttek meg a magyar püspökök, és olyan nyíltan helyezkedtek szembe a pápa szándékával, amire egy általam megkérdezett pap, illetve egy katolikus teológus nem is tudott korábbi példát mondani.

Mi az újdonság?