Húsz hónap várakoztatás után a török parlament kedd este megszavazta Svédország NATO-csatlakozását, a magyar országgyűlés az egyetlen, ahol még napirendre sem vették a kérdést. A döntés után Jens Stoltenberg NATO-főtitkát felszólította Magyarországot, hogy kövesse a törökök példáját, és hagyja jóvá a svéd csatlakozást. Bár korábban Orbán Viktor azt mondta, a magyar álláspont nem a töröktől függ, azt is ígérte, hogy “nem mi leszünk az utolsók, akik jóváhagyják Svédország csatlakozását”. A két állítás ellentmond egymásnak, és könnyen lehet, hogy végül egyik sem bizonyul igaznak.

Az, hogy mégse Magyarország legyen az utolsó, formálisan egy gyors budapesti parlamenti szavazással és az Erdogan aláírását megelőző magyar ratifikációval még akár be is futható, az azonban továbbra is teljesen homályos, hogy milyen külpolitikai stratégia vezette a magyar kormányt Svédország akadályozásában.

Tiszteletkörök

A magyar külpolitika - a többféle követelést támasztó törökökkel ellentétben - több mint másfél éve nem határoz meg nyilvánosan semmilyen konkrét feltételt. Időnként azt hangsúlyozták, hogy elviekben teljes mértékben támogatjuk Svédország felvételét, a ratifikáció már csak technikai folyamat, míg máskor azt mondta Orbán Viktor, hogy Magyarország a jóváhagyás előtt előbb “kiköveteli magának a tiszteletet”, nem sürget az idő, Svédország biztonságát úgysem fenyegeti semmi.

Ezt a svédek nem feltétlenül látják így, és a NATO a gyakorlatban már a hivatalos csatlakozás előtt is elkezdte de facto tagként kezelni Svédországot. A svéd haderő részt vesz azon a hétfőn kezdődött nagyszabású - a hidegháború vége óta nem volt hasonló méretű - hadgyakorlaton is, amelyen kimondva-kimondatlanul egy NATO-tagállam elleni esetleges orosz támadásra adandó katonai választ, az ötös cikkely aktiválását szimulálja.

Ehhez a svéd részvételhez fű alatt a török és a magyar hadvezetésnek is hozzá kellett járulnia, úgy is, hogy közben a teljes jogú csatlakozást folyamatosan újabb kifogásokkal lassították.A svédek Finnországgal együtt az Ukrajna elleni orosz invázió hatására, 2022 májusában adták be csatlakozási kérelmüket, és Finnország rekordgyorsasággal, nem egész egy év múlva a katonai tömb teljes jogú tagja is lett, jelentősen javítva a NATO pozícióit a Balti-térségben. A finn közvélemény szinte egyöntetűen (90 százalék körüli a NATO-tagság társadalmi támogatottsága) a hagyományos semlegesség feladása mellett volt, az ugyanerre készülő svédek azonban váratlan akadályba ütköztek: míg a harminc NATO-tag közül 28-an pillanatok alatt megszavazták a bővülést, Törökország és Magyarország ezt több mint másfél éven át nem tette meg.

Míg Ankara egy sor követelést fogalmazott meg, nyíltan Svédországgal, egy idő után alig burkoltan az Egyesült Államokkal és névlegesen még az Európai Unióval szemben is, Magyarország hivatalosan csak közelebbről meg nem határozott gesztuspolitikai üzeneteket. „Több tiszteletet” követelt, Hende Csabát küldte rendet rakni Stockholmba, itthon pedig átfogó sajtókampányt indított egy évekkel ezelőtti svéd videóriport miatt.

Hogy Magyarország valójában a törököket követi, tavaly márciusban vált végképp egyértelművé, amikor a török kormány úgy döntött, hogy a két csatlakozási kérelem közül a finnekét ratifikálja. Erre a Fidesz is bejelentette, hogy Helsinki megkapja a zöld lámpát. Amikor aztán júliusban Erdogan török elnök a vilniusi NATO-csúcs előtt bejelentette, hogy mégis támogatni fogja a svéd NATO-csatlakozást is, a magyar retorika is rögtön nyitottabb lett - hogy aztán amikor Törökország ismét időhúzó üzemmódba váltott, a magyar is azonnal kövesse.

Azt, hogy számunkra valójában a török álláspont a meghatározó, Németh Zsolt, a Fidesz leginkább atlantistának ismert külpolitikusa is elismerte, amikor arról beszélt, hogy „Magyarország számára az a helyzet, hogy van egy svéd–török vita, politikai lehetőségeket teremtett. Tagadhatatlan, hogy nagyon szoros egyeztetés volt folyamatosan, a legutolsó pillanatig a török és a magyar diplomácia között”.

Kölcsönös tapasztalatcsere

A magyar kormány ezzel együtt úgy tett, mintha Magyarországon még a parlamentben születnének érdemi politikai döntések, és a Fidesz frakción belül alakult volna ki valódi vita a svéd csatlakozással kapcsolatban, ott várnának további körvonalazatlan udvariassági köröket, mielőtt áldásukat adják saját katonai szövetségünk erősítésére.

Magyarország valójában már ezzel az összekacsintós parlamentre mutogatással is a török utat követte.